Egy alapvetően zárkózott ember, és egy olyan kosaras, akinél jobb egyéni képességekkel megáldott játékos nem hogy Magyarországon, de a ZTE-ben is játszott már. Mégis 2 évvel ezelőtt nem volt nála népszerűbb ember egész Zalaegerszegen, sőt, talán a magyar kosárlabdában sem. Az első külföldi kosaras „blogger”, egy egykori ZTE játékos, Zalaegerszeg Pro Urbe díjasa, aki a ztekosar.hu heti több ezres visszatérő látogatói körének kialakításáért is sokat tett.
Az elmúlt időszakban keveset hallhattunk róla, most viszont örömmel állt rendelkezésünkre Louis Hinnant.
- Repüljünk vissza az időbe legalább 2 évet. Friss magyar bajnokként egy hosszú útra indultál. Mik voltak ennek az állomáshelyei és miért kellett ennyiszer váltanod?
- Nos, igen. Amikor elhagytam a ZTE-t, lehetőségem volt, hogy jobb anyagi körülmények közé kerüljek és Európa legjobb bajnokságaiban játszhassak. Az első csapatom Ukrajnában a KryvbasBasket volt. Azt leszámítva, hogy a bajnokság első meccsén
eltörtem a lábamat, minden remekül ment. Pár hét után visszatérhettem a pályára – ekkor 7-8. helyen álltunk -, és decemberig a 3. helyig küzdöttük fel magunkat. Ám Karácsonykor csődöt jelentett a csapat és távoznom kellett. Azonnal szerződést ajánlott a lengyel Anwil és mehettem az első edzésre… Ahol a tréning utolsó 10 percében újfent eltörtem a lábamat. Ennek ellenére elégedettek lehettek, mert a következő szezonban újra szerződést ajánlottak nekem. Ám otthon gyógyulni nem ugyanaz, mint egy csapat specialistájával, így kis időbe tellett, míg visszanyertem a formámat. Eközben elengedték a csapat válogatott és hazai nevelésű irányítóját is, ami nem volt okos dolog. Én pedig már a Khimik-nél találtam magamat, újra Ukrajnában. Nagyon óvatos voltam velük, mivel abban az országban és korábban Lengyelországban is – fogalmazzunk úgy – a pénzügyi kötelezettségüknek nem a szerződésben foglaltak szerint tettek eleget…
Tehát amint a Khimik nem teljesítette a szerződésben leírtakat, felrúgta az egyezségünket - újra távoznom kellett. Szerencsére az MBC-hez kerültem, amely ugyan “csak” a német másodosztályban szerepelt, de jó játékosai voltak és egy jó egyesület volt. Végre játszhattam, megnyertük a bajnokságot, feljutottunk, jó tapasztalatnak bizonyult a fél szezon. Sok minden történhet két év alatt, ugye?!
- A feljutás után volt egy opció a szerződésedben, hogy maradhatsz a már első osztályú csapatnál és játszhatsz többek között ex-ZTE-s társaddal és barátoddal, Chad Timberlake-kel is. Milyen volt a német időszak, és miért nem következett folytatás?
- Az a fél év nagyszerű volt. Én mindig, minden áron győzelemért kosárlabdázom, nem statisztikáért, vagy egyéni sikerekért, és akkor a bajnoki címmel egy (újabb) örök élményt szereztem. A szerződés szerint valóban visszatérhettem volna és játszhattam volna újra együtt Chad-del, de abban a pillanatban úgy éreztem, hogy nem az a lehető legjobb döntés, hogy visszatérjek Németországba.
- Egerszegről való távozásod után azt mondtad, hogy egy valamiben reménykedsz: a magas célok elérésében nem sérülések okoznak majd megállj-t. Hallgatva az elmúlt 2 év történetét, úgy érzem, hogy ez az álmod nem valósult meg…
- Igen, sajnos nem menekültem meg a sérülésektől. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy nem a sérülések voltak azok, amik megakadályoztak a “legnagyobb hegyek megmászásában”. Mindig is úgy éreztem, hogy a sérülések ellenére is tudok keményen dolgozni. Sokkal inkább pár csapat mondott megállj-t. A sérülések a játék részei, de arra nem vagyok hajlandó, hogy ingyen legyek profi sportoló…
- Hogy telt az elmúlt nyarad? Korábban rendszeresen valamilyen táborban vettél részt, vagy edzőként segédkeztél. Idén is így volt?
- Ezen a nyáron nagyon sokat edzettem, talán a legtöbbet az elmúlt szünetekhez képest. Kicsit ironikus, hogy pont most nem tértem vissza Európába, 6 év után első alkalommal. Fiatal amerikai és európai játékosokkal edzettem együtt, hogy a játékom bizonyos elemeit csiszoljam. Majd talán hasznomra lesz később ez a munka…
- A 2012-es nyár eltelt, nem tértél vissza Weißenfelsbe. Ekkor kaptál egy ajánlatot korábbi klubodtól, a ZTE-től. A Te olvasatodban miért nem lett ebből egyezség, min múlt, hogy az előbb említett munkát nem Zalaegerszegen tudtad végül hasznosítani?
- Igen, ez így van, valóban beszéltem a klub ügyvezetőjével. Voltak ajánlataim, ami a családomnak és nekem is jobb anyagi kondíciókat biztosítottak volna, végül egyik sem realizálódott. Hallottam később, hogy a ZTE és köztem elharapózott a viszony, ami természetesen nem igaz. Az egyetlen célom még a kosárlabdában, hogy még egy szezont játsszak Z-townban. Mert ott mindig megbecsültek, és úgy kezeltek, mintha közülük való lettem volna. És nem mellesleg egy csomó embernek mondtam a távozásomkor, hogy nem utoljára láttak. :-)
Én pedig szeretem betartani a szavamat…
- Németország óta nem igazán hallottunk felőled, már ami a kosárlabdát illeti. Ez pedig 7 hónapot jelent játék nélkül. Ez jelentheti kosárkarriered ideiglenes vagy végleges szüneteltetését?
- Hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy ez a kettő közül melyiket jelenti. Azt viszont tudom, hogy most jól érzem magamat, és örülök, hogy az időm nagy részét a családommal tölthetem. Úgy érzem, soha nem pótolható már az az idő, amit európai munkám miatt a családomtól távol töltöttem. A szüleim nem lesznek már fiatalabbak, a most főiskolán végző és edzővé avanzsáló testvéremet is csak kétszer láthattam életemben élőben kosárlabdázni. Egyetérthetsz velem abban, hogy nagyon sok mindent, sok nagy mozzanatot mulasztottam el a családom életéből.
Ugyanakkor nagyon szeretem a kosárlabdát, ez életem része. 34-35 éves koromig is tudok játszani, de egészen eddig nem építettem a kapcsolataimat, és nem volt semmi komolyabb tervem a kosárlabda utáni életre. Most ezt is próbálom bepótolni, belecsaptam a business-be és egyfajta ügynöki munkát végzek. Hasonlóra korábban a 2-3 hónapos nyári szünetek ideje alatt sanszom sem volt.
- Nem félsz attól, hogy sokan leírhatnak Téged amiatt, hogy hosszú időre kiestél a kosárlabda körforgásából?
- Bevallom, nem tudom. Jó páran lenézik az olyat, aki a kihagyás mellett dönt. De én jól vagyok most, megtaláltam a békémet. De természetesen vannak napok, amikor alig várom, hogy mehessek az edzőterembe, a pályára. Épp a napokban voltam a főiskolán egy mérkőzésen, és felcsendült az amerikai himnusz. Minden emóció és érzelem előtört belőlem, visszajött az az egészen különleges mérkőzés előtti drukk és bizsergés, ami jellemezte a pályafutásomat, Zalaegerszegen is.
- Mi a helyzet a magánéleteddel, családoddal?
- Ahogy említettem, az öcsém fősulis edző lett, és kimondhatatlanul büszke vagyok rá.
Nagyon hosszú utat tett meg céljai eléréséhez, és az ő példája azt mutatja, hogy kemény munkával elérheted álmaidat. Édesanyám felszentelt lelki pásztor lett, szóval most a lelkész fia vagyok, elég furcsa állapot ez. :-)) A magánéletem semmi különös, viszem a napi üzletet, és besegítek a volt középiskolás csapatom edzői teamjének, szóval naponta megfordulok a csarnokban is.
- Hol tart az egerszegi időszakodban is futó zenei projekt, az F.L.I. Entertainment és az ahhoz kapcsolódó baráti közösség?
- Egy picit háttérbe került ez a dolog. Az élet néha úgy hozza, hogy priorizálni kell. Évekkel ezelőtt még fiatalabbak voltunk és vadabbak, állandóan a neten lógtunk. Most kicsit idősebben még ugyan mindig dolgozunk és zenélünk, de más tempóban…
- Pályafutás végén szoktak összegezni, most nem itt tartunk – talán. De mégis megkérdezem, hogy a ZTE hol helyezkedik el ebben a kosaras életútban?
- Azért utálok rangsorolni, mert sorrendet állítva ki kell hagynom, vagy hátrább kell sorolnom olyan klubokat, ahol játszottam. De az kétségtelen, hogy egy ilyen képzeletbeli listán a ZTE nagyon magasan van, az 1-2. helyen a főiskolám, a Boston College mellett. Ugyanis Zalaegerszegen sokat fejlődtem játékosként, és rengeteg baráttal találkoztam. És természetesen – ami mindennél fontosabb – bajnokságot nyertünk, pedig nem sokan várták tőlünk ezt. Abszolút csapatmunkával értük el a 22-0-ás menetelést, az alapszakasz győzelmet, kupagyőzelmet és a bajnoki címet. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt az érzést újra tudom valaha élni. De talán mégis!
- Mit tudsz a korábbi ZTE-s csapattársaidról?
- Legtöbbjükről tudok, még ha ez csak annyit is jelent, hogy olvasok róluk weboldalakon, közösségi oldalakon. Nem is felejthetem Gergelyt, aki még mindig havonta küldi az Eastbay magazint a címemre. :-)) De tartom a kapcsolatot Buddyval, Gáspival, Calvinnel, Kylelal és Jynaevel. (Baki Gergely ill. Tóth Ádám, Gáspár Dávid, Calvin Watson, Kyle és Jynae Wilson – a szerk.)
- Harminchét alkalommal jelentkeztél a ztekosar.hu oldalán netes naplóddal, blogoddal, ami akkoriban (a magyar kosárlabdában) úttörő volt, és többezres nézettséget produkált. Hogy emlékszel vissza ezekre a bejegyzésekre?
- Nagyon jó volt! Megadatott a lehetőség, hogy a nézők megismerjenek. Ami más formában nehéz lett volna, hiszen én alapvetően egy elég csendes fickó vagyok. Általában – mint más kosaras is – az edzésen vagyok, vagy az otthonomban. E blogok nélkül nem ismerték volna meg azt az embert, aki a pályán kívül létezik. Úgy gondolom, hogy a blogozás volt a fő oka annak, hogy azt érezhettem, Z-town a keblére ölel. Több lehettem ezáltal egy egyszerű játékosnál, hisz’ úgy ismerhettek engem és tekinthettek barátnak, hogy akár személyesen nem is találkoztunk. És ugyanez igaz rám is: az erre a célra kialakított postafiókba érkező összes kérdésre válaszoltam, és rengeteg embert ismerhettem meg. Jó időszak volt…
- Az amerikai életedben és környezetedben van-e esetleg olyan tárgy, ami a ZTE-s időszakra emlékeztet?
- Rengeteg dolog van! Az irodám falán büszkén lóg a „There Is Only One Louis Hinnant” zászló. A barátnőm kulcstartóján is én vagyok ZTE mezben. Van egy párna az ágyamon, ahol egy egerszegi szurkolóval vagyok egy közös képen. Szintén az irodámban van a Nagy Kék Kalap a fehér szarvakkal, amit ugyanúgy egy szurkolótól kaptam. És persze a hálószobámban van a bajnoki döntőről szerzett paksi háló. „Csak a ZTE!!!”
- Mik a terveid karácsonyra és szilveszterre?
- A karácsonyt családommal fogom tölteni, vagy az én lakásomban, vagy az édesanyáméban. Ami az Újévet és a szilveszteri bulit illeti: valószínű az éjféli petárdázások és slágerek előtt már álomba szenderülök, és arról a magyar szilveszterről álmodom, amikor pár pálinka lecsúszott. De ezt ne mondd el Coach Volgyi-nek!! :-)
- És végül, mit üzensz - így ünnepek előtt - a ZTE szurkolóinak?
- Úgy hiszem, hogy a ZTE drukkerei tudják hogy érzek irántuk. Remélhetőleg ez az érzés ugyanaz és kölcsönös. Remélem megértik, hogy most miért a saját, civil jövőm bebiztosítását helyezem előtérbe. Nem mondhatom azt, hogy tudom mit hoz a jövő, de talán van abban még egy szezon a ZTE mezében. Sok sikert kívánok volt csapatomnak a jelenlegi évad során, és úgy zárom soraimat, mint korábban is: „Hajra ZTE!!!”
Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
/a cikk -és annak részletei- csak a ztekosar.hu hozzájárulásával publikálható más oldalon/
Megosztás
