- Érezhetően magas fordulatszámon pörögtél az első tréningen, ami kétségtelenül rendkívül impulzívra sikerült.
- Nagyon élveztem, hiszen most már durván egy éve nem tartottam edzést. Hiányzott az életemből a kosárlabda, ezért köszönöm a város vezetésének és a menedzsmentnek, hogy gondoltak rám és felkértek erre a nemes, de nagyon nehéz feladatra. Sokat köszönhetek ennek a városnak, sikerült itt letelepednem, nagyon jól érzem magam ebben a közegben. Úgy gondolom, hogy az élet úgy működik, hogy nemcsak kapunk, hanem adni is kell. Ez most az a szituáció, hogy amit én esetleg hozzá tudok tenni a zalaegerszegi kosárlabda újbóli sikeressége érdekében, azt hozzá fogom tenni a legjobb tudásom szerint. Ígérvényt nem tudok és nem is akarok tenni semmire, de nyilvánvaló, hogy az alapcélt el kell érnünk, vagyis benn kell maradni. Ismervén a következő időszakot az alapszakaszban, olyan reményeink nem lehetnek, hogy elkerüljük a play-outot (osztályozót). Arra kell készülnünk, hogy április 4-e után az aktuális ellenfél ellen két mérkőzést kell megnyernünk, hogy sikerüljön a célkitűzés.
- Mennyi ideig gondolkodtál az ajánlaton?
- Sokat gondolkodtam rajta, rövid ideig. Egyik napról a másikra dőltek el a dolgok. Azt mérlegeltem, hogy tudok-e hozzátenni ehhez az egészhez, vagy sem. Az elvállalás nem volt kérdés. Úgy gondolom, képes vagyok tenni annak érdekében, hogy kimozduljunk a mostani szorult helyzetből.
- Milyen első blikkre belülről a csapat?
- A vereségek miatt mentálisan maguk alatt vannak a srácok, viszont hatalmas akarattal és alázattal tették a dolgukat. Igazából, ha csúnyán akarom kifejezni magam, akkor olyan szintű edzői tevékenységre van most szükségük, amit Verebes csinált annak idején az MTK focicsapatánál. Szakmailag rendben vannak. Látszik, hogy képzett játékosok, tudják a dolgukat, ráadásul értelmes fiúk is. Pszichés okai vannak a mostani szereplésnek, ami talán abból is adódik, hogy az elején nem úgy álltak össze a dolgok, ahogy szerették volna. Jelenleg persze nem abban kell gondolkodnunk, hogy bajnokok lesznek, hanem a realitás talaján kell maradni. Ez a város és ez a közönség megérdemli, hogy A csoportos csapata legyen.
- Teljhatalmat kaptál. Mit jelent ez?
- Természetesen a játékosok és a szakma iránt kaptam teljhatalmat, ami bizony azt jelenti, hogy ha valaki nem úgy áll hozzá, nem úgy teszi a dolgát, amivel meg tudna felelni az elvárásoknak - természetesen senkitől nem kérünk olyat, ami megvalósíthatatlan, hiszen tisztában vagyunk játékosaink képességeivel, gátjaival -, akkor azt szankció fogja követni. Büntethetek, de akár el is küldhetek játékost. Persze ezzel csak szűkíteném a keretet, hiszen az átigazolási időszaknak már vége, de ha úgy hozná a sors, megtenném.
- A bajnok Szolnok ellen debütálsz a kispadon. Nem a legegyszerűbb feladat. Mire számíthatnak a szurkolók?
- Én úgy gondolom és úgy szeretném - vagy úgy akarom -, nem tudom, melyik szót használjam, hogy küzdenitudásban más minőséget fogunk mutatni a Szolnok ellen. Ez annyit jelent, hogy nem lesz olyen játékos a pályán, aki ne tépné le az ellenfél nadrágját, vagy szaggatná fel a parkettát a siker érdekében. Ez érvényes a légiósokra és a magyar játékosokra is. Ez az első út, ami kivezetheti ezt a csapatot az apátiából. Az persze tény, hogy a Szolnok jelenleg egy kicsikét erősebb kerettel rendelkezik, ami egyáltalán nem jelent semmit, mert nem tudjuk, hogy ők mennyire áldozzák be az ilyen derbiket a nemzetközi meccseikre való felkészülés jegyében. Nem lehet azt mondani, hogy ötven ponttal gyengébbek vagyunk, vagy hússzal jobbak - az adott szituáció fogja kiadni. Egy biztos. Az utolsó pillanatig küzdeni fogunk, ha kell, vérre menő csata lesz. Mint korábban is mondtam, csak ez az út vezethet sikerre.
Mindenkivel megtalálta a közös szót - Fotó: Bangó Barbara
- Az előző szakvezetést többször érte az a vád, hogy keveset cserélt, nagyon sokszor kifulladásig használta a kulcsembereit. Te hogy látod ezt a kérdést?
- Én mindig is komoly hangsúlyt helyeztem arra, hogy a magyar játékosokat képezni, használni és menedzselni kell. Amikor először idekerültem a Zetéhez, akkor a Simon Balázs, Kámán Tamás, Gáspár Dávid trió igen fiatal volt és még nem volt beépítve a csapatba. Az én "égiszem" alatt kerültek olyan helyzetbe, hogy később Magyarország meghatározó kosarasai válhattak belőlük. Büszkén vállalom, hogy ehhez én is hozzátettem a magamét, hiszen lehetőséget biztosítottam nekik. Ez lehet jövőbe mutató is - ezt mindenki döntse el majd -, de mindenképpen azt hiszem, hogy kell használni a magyar fiatalokat, hiszen ez nemcsak a klub, hanem az egész magyar kosárlabda érdeke is. Azért azt se felejtsük el, hogy Zalaegerszegen olyan utánpótlásképzés működik, hogy mindig kerülnek ki helyi játékosok onnan, akik kötődnek a városhoz, akikhez kötődnek a városiak, hiszen ismerik őket. Ez egy fontos dolog, ami meghozhatja a közönség jókedvét és meghozza azt is, hogy újra és újra mellettünk állnak. Amire óriási szükségünk van.
- Az interjú előtt egy nagyon pörgős és fárasztó edzést vezényeltél le a fiúknak Gazsival. Erre lehet számítaniuk az elkövetkezendő időben?
- Fárasztó? Ilyen edzést a serdülőben szoktam tartani. Ez csak a bevezetés volt, a neheze csak most következik! - mosolyodott el a ZTE KK régi-új vezetőedzője.
Bodrogi Csaba és Heinrich Róbert - magyar kosárlegendák egymás közt. Amit ők nem tudnak erről a sportról, azt lehet nem is érdemes tudni... - Fotó: Bangó Barbara
Megosztás
