Kezdjük a legelején, amire már kitértünk az előző cikkünkben is: a kiemelt biztonsági fokozatú mérkőzés sok buktatót kínált, néhány feladatot nem is sikerült akadálytalanul átugrani. Ilyen volt többek között a beléptetés (mely a klub kompetenciája), és ilyen volt a Sportcsarnok alkalmasságának kérdése, melyet a rendőrség számos esetben kritizált (ez viszont nem kizárólag a ZTE KK kompetenciája). Volt azonban olyan nyitott kérdés is, amire egyértelműen pozitív választ kaphattunk: ez pedig a ZTE szurkolóinak közreműködése volt, akik a feje tetejére állt rendezési szabályokat toleránsan fogadták, és sportszerűen buzdították kedvenceiket.
Vo
lt is persze miért örülni: 3 negyeden át nagyszerűen játszott a ZTE, 3 sérülttel és egy egészen új érkezővel a keretben közönségszórakoztató játékot láthatott a nagyérdemű. Ezen a ponton szólni kell Donald Copeland szerepéről is: Völgyi Péter és Heinrich Róbert nem kis rizikót vállalt a puerto ricoi kezdő ötösbe állításával, ám a mérkőzés őket igazolta. A betegséggel, átállással küzdő irányító vezére volt már az első meccsen is csapatának, és fazont adott a támadójátéknak. Régen láttunk hasonló magabiztos bemutatkozást (a kezdo5.hu szakportál a forduló játékosának választotta őt, cikk itt: http://www.kezdo5.hu/index.php/mffifordulo-oesszefoglalok/5312-a-fordulo-valogatottja-4-fordulo), csak bízni tudunk a hasonló folytatásban. Lehetősége lesz a mélynövésű játékmesternek, ugyanis a sikeres fizikai teszt után az idény végéig szóló szerződése már életbe lépett, tehát ő biztosan a ZTE játékosa marad. Rövid idő alatt a klub vezetői megbizonyosodhattak az előzetesen informátoraink által súgott pozitív személyiségjegyekről, a meccs után pár percig maradó nézők pedig a játékos profi hozzáállásról is: a másfél óránál is hosszabb rangadó után, hulla fáradtan is egy 15 perces stretching-et kért a klub erőnléti edzőjétől, Gáspár Lászlótól.
Pozitív - és egyre pozitívabb - véleménnyel vannak a klub edzői Dorenzo Hudsonnal kapcsolatban is, ám az ő ügyében végleges döntés majd csak a hét végéig születik. Az amerikai hátvéd egyébként szintén eddigi legjobb meccsét játszotta kék-fehér színekben, a játékán látszik, hogy európai újoncról van szó, kevésbé stabil kosarasról ő, ellentétben a sok nagy csatát megélt másik két zalai légióstól. Mert Teo Simovic ezen az összecsapáson is bizonyította, hogy kiválasztása remek döntés volt, igazi húzóembere lehet ő a formálódó ZTE-nek.
Hiba lenne azonban csak a külföldiekkel foglalkozni a szombati siker kapcsán: Gáspár Dávid fontos pillanatokban hozott fontos és jó döntéseket, csapata egyik legjobbja volt. A még mindig a második „X” előtt álló Kovács Ádámról már mint a „bajnokság legnagyobb felfedezettje”-ként cikkeznek többhelyütt. Kétségtelen, hogy mélyen kell az emlékekben kutatni, mikor is kosarazott hasonló magabiztosággal és eredményességel ennyi idős titán Zalaegerszegen, és bizony a ’90-es évek végéig kell visszalapozni a zalai történelemkönyvekbe, amikor is egy bizonyos Simon Balázs nevével kezdődött a ZTE kispadja. Az elhamarkodott analógiával és a „teher málházásával” még azonban nem árt várni, erre Völgyi Péter is kitért:
- Öt játékos teljesített 15 pont felett, és a kispadról is érkeztek jó teljesítmények. Fault problémák miatt Baki Gergely keveset tudott csak pályán tölteni, de ez idő alatt is szép dolgokat csinált. Így tudtunk csapatként működni, így tudtunk győzni, és ha nem fáradunk el (valamint a korábban említett rotációba is visszatérnek játékosaink), akkor magabiztosabb győzelmet is arathattunk volna. Nem szabad azonban elhinni, hogy minden rendben van a klub körül: a vezetőknek és nekünk (az edzőknek és a játékosoknak) is kettőzött erővel kell dolgozni. Ez a meccs (és közvetlen előzményei) egy megerősítés volt mindenki számára, hogy az út - amin haladunk – korántsem rossz, de lehet még jobb is!
A ZTE-Körmend örökrangadóról a ZalaSport szép akciókkal és interjúkkal teletűzdelt 6 perces összeállításban emlékezett meg:
Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
Megosztás
