Boldog Új Évet!
Azoknak, akik még követik a kosárlabda történéseit, és kijárnak a meccsekre, nos nekik ez egy borzasztóan ironikus jókívánság.
Ebben az idényben jó esély van rá, hogy elérjünk az út végére, és a következő szezont ne az első osztályban kezdjük meg. Mellébeszélésnek, ígéreteknek, fogadkozásoknak itt már helye nincsen, azokból már bőven elég volt az elmúlt években. A play-out gyakorlatilag borítékolható, már az is „siker” lenne, ha az utolsó helyről elmozdulva pályaelőnnyel kezdhetnénk majd a bennmaradásért vívott párharcot. Hiába van még hátra az alapszakasz fele, meg persze ott van még a középszakasz is, a hátrányunk olyan tetemes, hogy ezek után gyakorlatilag az összes hazai meccset hozni kellene ahhoz, hogy elkerüljünk a tabella aljáról. Persze legyen így, mutassa meg a csapat, hogy igenis képes erre.
Elkeserítő, kiábrándító….ezek csak unalmas, elcsépelt közhelyek.
A bronzérem óta egyenes út vezet lefelé. Elkapkodott, szakmaiatlan, egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, rossz döntések, folyamatosan cserélődő edzők, játékosok.
Hogyan lehet úgy csapatot építeni, ha idényről idényre egy teljesen kicserélődött gárdával állunk fel? Az idén pedig az utolsó, olyan minőségi magyar játékosunk is távozott, akit most bizony sokan visszasírnak.
A légiósok számát tekintve ez valószínűleg országos rekord, nem emlékszem olyanra, hogy bármelyik csapat 3 hónap alatt 9 külföldit fogyasztott volna el, igaz Zane Knowles-t egy előre nem látható egészségügyi probléma miatt kellett cserélni. Nagyon úgy tűnik, hogy a gárda nem üti meg az első osztály színvonalát, ha nem így lenne, nyilván nem csont-utolsóként kullognánk a mezőny hátát nézve. Sokat elmond a játékunkról, hogy az utolsó három idegenbeli zakónk legszebb pillanata az volt, amikor a fiatal Makkos Dávid labdát szerzett, majd végigrobogva a pályán bedobta a ziccert. Valamiért Simó Bence is teljesen jegelve lett, pedig ő a bajnokság elején semmivel nem volt rosszabb, mint bármelyik játékosunk. Semmi baj nem lenne a kispadról jövő tapsolással, biztatással, csak amikor fel kell menni a pályára, akkor hirtelen eltűnik a lelkesedés.
Nem látni az alapjátékunkat, a festékben teljesen súlytalanok vagyunk. Pumpáljuk a labdát, majd 1 másodperccel a támadóidő vége előtt eldobjuk. Ha ez nem változik, nagyon nehéz lesz mérkőzést nyernünk. Az eddig lejátszott fordulók alatt nem tudtuk megugrani az első és a másodosztály közötti szintkülönbséget, és az idén nincs egy Jászberény, akiben bízhatunk.
Ha bekövetkezik a legrosszabb forgatókönyv, és a Piros csoportban folytatjuk, akkor bizony fel lehet kötni a nadrágot. Az már régen volt, hogy van egy abszolút bajnokesélyes gárda, a többi csapat pedig ellabdázgat a helyezésekért. Ha megnézzünk, jelenleg is legalább 3 feljutásra esélyes gárda van a másodosztályban. Legalább 10 évre visszamenőleg nem emlékszem olyanra, hogy valaki a kiesés után rögtön vissza tudott volna kerülni.
A tájékoztatás is teljesen visszaesett, a játékoscserén és a meccsek időpontján kívül gyakorlatilag semmit nem lehet megtudni a hivatalos csatornáinkról. A különböző fórumok edzői nyilatkozataiból derül ki ha valaki sérült nálunk, de például a Nemzeti Sport oldalán jelent meg egy cikk arról, hogy Sztojan Ivkovics szövetségi kapitány öt fiatal kosárlabdázót is meghívott novemberben a VB-selejtezőkre készülő felnőttválogatott edzőtáborába, köztük a mi játékosunkat Csuti Kornélt is.
Aki egy kicsit is szereti és magáénak érzi ezt a klubot, akinek valóban jelent valamit az a szó, hogy ZTE, és valóban tenni akar érte, az most tegye meg. Amikor 1978 januárjában fuzionált a ZTE és a Z. Építők, egy olyan tradicionális klub alapjai lettek lefektetve, aminek a létezését senkinek nincsen joga veszélybe sodorni. Heraklith, Goldsun, Zalahús, Zalakerámia néven olyan időket élt meg ez a klub, olyan fenomenális meccseket láttak a 40 évben a csarnok falai, amikre nem lehet nem emlékezni. 4 bajnoki cím, 4 Kupagyőzelem…. a város legeredményesebb klubja. Ha valaki ezt nem tiszteli, nem érti és érzi, nem tudja, vagy nem akarja a tudása maximumát nyújtani, akkor azzal segít a legtöbbet, ha feláll, és távozik.
A Zalaegerszeg nem eshet ki az első osztályból, mutassátok meg az új évben, hogy ezt nemcsak a nézők, hanem a klub is így gondolja!
Mert ha esetleg kiesünk, nekünk ZTE szerető embereknek csak a könnyek, a fájdalom és csalódás marad itt.
Hajrá ZTE!!!
Farkas László
2022. január 2. Zalakerámia ZTE KK
Megosztás
