Fia, dr. Hepp Ferenc egy korábbi - a róla elnevezett Dr. Hepp Ferenc Általános Iskolában megtartott - ünnepségen megemlékezett édesapjáról, melyből az alábbi részleteket idézzük: „Nagyon fontos gondolattal kezdem. Világszerte ismert sportdiplomata volt Dr. Hepp Ferenc és Békésen született. Ady gondolatát idézve: Az értől jutott el az óceánig.
Életében a legfontosabb fegyver a sokoldalú tudás volt. Iskolai tanulmányait olyan jól végezte el, hogy utána egyszerre két helyre nyert felvételt. Ő a TF-et választotta, ahonnan legjobb tanulóként ösztöndíjjal került Svájcba a legjobb európaiak közé, és onnan is, mint rangelső jutott el Amerikába, Springfieldbe. Utána Iova majd Dél-Kalifornia egyetemére járt. 28 évesen már több diplomával és tudományos címmel hagyta el az Egyesült Államokat.
Hazajövetele után a TF-en tanársegédként kezdte, majd fölfelé haladva a ranglétrán végül a TF igazgatója lett. Fantasztikusan kamatoztatta és fejlesztette tudását, hiszen a Testnevelési Tudományos Tanácsot és a Testnevelési Tudományos Kutatóintézetet is ő hozta létre utóbbinak az igazgatója is volt.
Nem ült a babérjain: 51 éves korában a Magyar Tudományos Akadémia kandidátusi fokozatát szerezte meg. 1955-től haláláig, 1980-ig a Magyar Kosárlabda Szövetség elnöke volt, és vezetésével az Európa bajnokságokon már részt vehettünk. Ez akkor nem volt magától értetődő. Részben, mert nyugaton is kellett játszani (aminek nagyon örültek), de mi van akkor, ha disszidálnak? Nem akartak kockáztatni.
Apu nem ijedt meg a megpróbáltatásoktól. Diplomáit Amerikában szerezte, itthon azonban azokat politikai okok miatt nem fogadták el. Javasolták: adjon be több kérvényt, hátha lesz eredménye. Nem adott be egyet sem. Újra lediplomázott itthon is.
Nyolc nyelven beszélt. Egy öt és egy hét nyelvű sportszótárt is szerkesztett. Más idők voltak akkor (nem volt Internet). Emlékszem egy alkalommal márciusban kellett volna Münchenbe utaznia, mert a nagy sportszótár elkészüljön időben. Elutasították kérését azzal az indokkal, hogy ebben az ében márciusig már kétszer járt nyugaton. Apa nem adta fel itthon befejezte a sportszótárt.
Külföldi útjain nagy élmény volt számára, hogy gazdag nyelvismeretét hasznosíthatta. A világ minden táját bejárta, egyetlen országba, Kínába nem jutott el, de halála után még onnan is kapott a család egy gyásztáviratot. Nemzetközileg is rendkívül elismert és népszerű volt. 1955-ben alapító tagja volt az UNESCO mellett működő Testnevelés és Sport Világtanácsnak, melynek 1972-ig alelnöke volt. 1940-ben a Nemzetközi Kosárlabda Szövetségnek, A FIFÁ-nak a tagja, majd az alelnöke. 1948-tól haláláig minden olimpián ott volt, vagy hazai, vagy nemzetközi megbízatással. Halála után világhírneve révén nemzetközi elismerésként Springfieldben bekerült a Halhatatlanok Csarnokába.
Amiről keveset beszélnek: NOB-tagnak is őt választották. A kosárlabdát ugye Kuncze Géza hozta be Magyarországra, de a nemzetközi szabályoknak megfelelő kosárlabdát Dr. Hepp Ferenc honosította meg.
Apu sportszeretét bizonyítja, hogy ő maga is aktívan kosárlabdázott, atletizált, teniszezett, focizott, kézilabdázott. Hazai és nemzetközi kosárlabda funkciói mellett a Nemzetközi Atlétikai Vezetőségben is elnöknek választották. Azt hiszem, nem kell hangsúlyozni, hogy apu nem volt szobatudós típus. Egyik pillanatban tudományos témáról tanácskozott a másik pillanatban ingujjban fogadást ajánlott birkózásban, vagy akár fagylaltevésben, palacsintaevésben, vagy mint majd elmesélek egy sztorit paprikaevésben.
Búcsúzóul elmesélem, hogy II. János spanyol királlyal is találkozott személyesen, aminek a fényképét az iskolában meg is nézhetik, aki apu halálakor olyan táviratot küldött nekünk, hogy még mindig élénken él emlékezetében apuval való találkozása, amikor szülőföldi élményekről is beszélgettek természetesen spanyolul. Ami a lényeg: amikor neki bemutatták aput, hogy Dr. Hepp Ferenc Magyarországról ő hozzátette: Békésről. Mert erre mindenkor és mindenütt a világon büszke volt. És most biztosan boldog ott fenn, hogy egy Dr. Hepp Ferenc iskola ünnepli 25 éves jubileumát.
Köszönöm, hogy meghallgattak. Viszontlátásra 2009-ben, édesapám 100. születésnapján.”
Forrás: http://heppiskola.atw.hu/iskolank/nevado/emlek.htm
Megosztás
