Bencze Tamás harmadik éve irányítja csapatunkat. Vezetőedzősége első szezonjában ötödik, a tavalyi bajnokság során pedig harmadik helyen végzett a Zalakerámia ZTE KK a bajnokságban. Az idei pontvadászat nyögvenyelősen indult csapatunk számára: az első két találkozón komoly pofonokba futottunk bele, s bár a Paks elleni hazai mérkőzés már bíztatóbbannak tűnt, végül ott is vereség lett a vége. Az Alba elleni thrillerrel aztán megindult a szekér, három győzelmet szereztünk októberben. Behúztuk a Kaposvár és a Debrecen elleni hazaiakat, azonban Vas megyében nem sikerült nyernünk a két rangadón - értékes győzelmeket arattunk azonban Sopronban és Pécsett. A Szolnok ellen remek találkozót vívtunk, s a listavezető ellen is majdnem sikerült a bravúr. Az újévet egy kecskeméti fájó vereséggel indítottuk, majd visszavágtunk a Szegednek. Január huszadikán pedig jött a szezon talán legszebb játéka, magabiztosan, tudatos csapatjátékkal múltuk felül az ASE-t. Vezetőedzünkkel ezt követően ültünk le egy hosszabb beszélgetésre a szezonnal kapcsolatban.
.jpg)
- A 0-3 nem hiányzott... – kezdte Bencze Tamás. Az a két hazai meccs nagyon hiányzik a győzelmek sorából. Ha csupán az eredeményeket nézem, október közepe óta azokkal elégedett vagyok. És ha még a KTE ellen is sikerült volna nyernünk... Azzal együtt, hogy Kecskeméten egyáltalán nem könnyű győztesen elhagyni a pályát: a közelmúltban több alkalommal is bizonyították a lila-fehérek, hogy bárki ellen van esélyük - nyertek Pakson, Kaposváron, Debrecenben, Pécsett és hazai pályán legyőzték Falcot is, - az a január eleji találkozó fájó pont marad számunkra. Ellenük sajnos nem sikerült kijavítani az őszi hibát, Pakson viszont tökéletesen, hiszen jóval többel nyertünk, mint amennyivel itthon kikaptunk tőlük. Ez még jól jöhet az alapszakasz végén.
A légiósok időben érkeztek a nyár végén, ám nem az állandóság jellemezte ilyen szempontból a szezon első felét...
- Annak a veszélye mindig megvan, hogy nem találunk el egy légióst, most viszont csupán egyet találtunk el. A próbajátékost – Braxton Reeves, a szerk. – nem venném ide, a másik két srácról el kell mondanom, hogy egyikük sem első opció volt. Irányítóposzton Simmons előtt három jelöltünk is volt – Ubilla, Norfleet és Taylor. Kényszerpályán voltunk kicsit tehát vele, ahogy több csapat is így járt, nekünk is cserélni kellett és ez az első néhány találkozónkra alaposan rányomta a bélyegét. Utána megtaláltuk a megfelelő embereket, megleltük a helyes utat és sorra jöttek a győzelmek is. Persze a Szolnok ellen is csak egy kicsi hiányzott, ám az Olaj legjobb idegenbeli mérkőzését a bajnokságban éppen ellenünk játszotta. Kecskeméten joggal lehet hiányérzetünk, de nem voltunk elég érettek ahhoz, hogy az ottani belső konfliktust jól kezeljük. Két játékosunk akkor teljesen kiesett a ritmusból, nem tudtak hozzátenni a csapat teljesítményéhez – pedig mindketten húzóemberek. Ezt azonban utána gyorsan lerendeztük, megbeszéltük. Egálmeccs volt, a vége előtt 1:20-al labdánk volt ötpontos hátrányban, de sajnos kimaradt a helyzet, s az ellentámadásból betaláltak utolsó másodperces hármassal – amiből egyébként ötöt kaptunk a találkozón, úgyhogy nem igazán volt velünk Fortuna... Előzetesen persze mindenki beleegyezett volna, hogy egál körüli meccset játszunk a KTE ellen, de a körülmények ismeretében hiányérzettel tekintünk vissza arra a mérkőzésre.
A megbonthatatlan páros: Bencze Tamás és Heinrich Róbert
Pakson végig ott voltunk fejben és remekül védekeztünk a meccs jelentős részében.
-Kicsit olyan volt a Paks, mint mi az első hazai meccsünkön a Kecskemét ellen. Szeptember végén mi a második negyedben kaptunk egy olyan ütést, amiből nem volt egyszerű felállni, s a vége sima zakó lett. Ha sorozatban kapod az ütéseket, belül akarsz, ám kívülről ez nem feltétlenül látszik... Ha jó napot fog ki az ellenfél, akkor azért nem könnyű ilyenkor. Mi pedig most szombaton remek napot fogtunk ki. Az első negyedben mindkét csapat nagyon jól játszott, nálunk jó ritmusú támadások futottak és a védekezésünk sem volt rossz, nekik ebben az időszakban 4 extra dobásuk is volt. De arra építettünk, hogy egész meccsen a külső dobásokkal nem operálhatnak, s azzal nem tudnak nyerni. Az új védekezési szisztémánk jól működött.
Öröm az arcokon – sikerült a győzelem az Atom ellen
Korábban viszont pontosan a védekezéssel gyűlt meg a bajunk jópár alkalommal...
- 50-ről indulva nem túl egyszerű javítani a plusz-mínusz mutatónkon... Azóta szerencsére csak néhány ponttal győztek ellenünk, senki nem vert „agyon” minket, mind támadásban, mind pedig védekezésben sokat javultunk. Általában 80 pont felett dobunk – Kecskemét ez alól kivétel volt, ki is kaptunk... – és ez többnyire elég is a sikerhez. Sokat változott támadójátékunk, főként James érkezése után. S ennek kapcsán említeném meg, hogy bár a szezon elején sokan támadtak Radic miatt, novembertől óriási változás állt be nála: nem csoda, hiszen James rendre megtalálja passzokkal. Ivica jó játékos, csak mellé kellett egy olyan irányító, aki a megfelelő helyzetben ad neki asszisztokat. Amíg ritmus nélkül volt – a csapathoz hasonlóan, - gyakran csak szenvedett a pályán. Ami irányítónkat illeti: lehet, hogy James néha nem játszik látványosan jól – bár Pécsen nagyon jól játszott és Pakson is jól szervezte a játékot, de a Szolnok ellen és Kecskeméten nem igazán ment neki, - de az ő ritmusa jó a csapatnak. Általában akkor nyerünk, ha James irányít és Vaughn jó formában van.
Sok múlik a James-Ivica tengelyen
.JPG)
„Általában akkor nyerünk, ha James irányít és Vaughn jó formában van.”
Ivica Radic sokszor volt téma a szurkolók körében. Az utóbbi időszakban viszont csak pozitívan emlegetik, nem véletlenül lett MVP decemberben. Igazi csupaszív ember, akit mindenki szeret a csapaton belül, s aki meccsenkénti 17,5 pontjával előkelő, 4. helyet foglal el a pontátlag kategóriában, s 11. a lepattanók begyűjtésében, meccsenként több mint 7 labda landol a kezében.
- Elég sok alsóposztjátékunk volt rá kezdetben, mert nem igazán voltak hátvédbontásaink, így a hibái elég látványosak voltak. Most sokkal ritkábban old meg így helyzeteket, sokkal több a leválása, ami az irányítón múlik. Ezért is volt kulcskérdés az, hogy James Kinney újra csatlakozzon hozzánk. A centerek szerepe a mai kosárlabdában sokkal nagyobb, mint régen, főleg az olyan csapatoknál, ahol pick&roll-alapú a játék. (Ez alól talán a Paks, az Alba és a Körmend a kivétel.) Ebben a játékban az ötös centerek védőként és támadóként is benne vannak. Óriási tehát a fontossága ennek a posztnak nálunk is, nagyon intenzív az ő munkájuk, főleg termetükhöz képest. Több kiemelkedő találkozója is volt, sokat köszönhetünk neki.
Milija Mikovic már Fehérváron bemutatkozhat
Tehermentesítésére és rotációnk bővítésére érkezett egy fiatal montenegrói center, Milija Mikovic. 23 éves, 205 cm magas, 107 kg súlyú játékos, aki négyes és ötös poszton egyaránt bevethető. Mi volt a koncepció az ő kiválasztásban?
- Évközi igazolásnál olyan játékost kerestünk, aki a már meglevő játékunkba beilleszthető. Az élcsapatoknál a magasemberek nem töltenek túl sok percet a pályán – ha aktuális ellenfelünket, az Albát nézzük, Keller 23, Horton 17 percet átlagol, - s mégis meccseket tudnak eldönteni. 15-20 percet játszó kosarast kerestünk, aki ezzel a szereppel elégedett is lesz és stabilan tud játszani. Olyan játékost vártunk, aki ismeri azt a szisztémát, amit játszunk, s fiatalt, akiben van perspektíva, s ha beválik, akár hosszabb távra is nálunk maradhat, ha tud fejlődni. Fizikálisan képes az ötös posztú védekezésre és támadásban is van benne potenciál. 3 meccsét láttam az elmúlt időszakból, ez alapján úgy érzem, mobilisabb, mint az átlag-ötösök, jól ugrik, testtel is tud védekezni és gyorsan fut. Alapvető lesz, hogy védekezésünk akkor is stabil maradjon, ha ő pályára kerül. Ivica 25 perc körül átlagol, ha ennél többet kell fent lennie, mint mindenki, hajlamos a hibákra, hisz már nem annyira friss. Azért szerződtettük Mikovicot, hogy tehermentesíteni tudja magasembereinket, s minél jobban éljen az adandó lehetőségekkel, ugyanakkor gyorsan beilleszkedjen a csapatba – mint ahogy tette ezt tavaly Jerrell Wright.
A beszélgetés hamarosan folytatódik: szó lesz még arról, mit vár Bencze Tamás a közeljövőtől; mennyire látja összeszokottnak csapatát; beszélünk a fiatalok beépítéséről, de kiderül az is, mit kér a szurkolóktól. Végezetül szót ejtünk majd a pénteken sorra kerülő Alba elleni összecsapásról is, mely iránt ezúttal is hatalmas érdeklődés várható.
Fotók: Bálizs Zsuzsa
2018. január 25. Zalakerámia ZTE KK /Bálizs Zsuzsa
Megosztás
