Sziasztok!
Nemrég Ádám megkérdezett, hogy volna-e kedvem egy blog-otírni az itt tartózkodásom alatt tapasztalt dolgokról, valamint arról, hogy milyen egy külföldi kosaras feleségének lenni. Nagyon örültem a felkérésnek,legalább kipróbálom magam ebben is. Amit érdemes még tudni Wichita-ról:
Mielőtt a telepesek Kansas-be jöttek az őslakosok - másnéven indiánok, ahogyan mi, amerikaiak nevezzük őket – éltek a földeken. Nagyon sok város és állam kapta a nevét arról az őslakos törzsről, amelyik korábban az adott területen élt. A mai napig vannak indián rezervátumok egész Kansas-ben,melyek nem képezik az állam tulajdonát. Ezeken a területeken az indiánok belátásuk szerint cselekedhetnek, leggyakrabban kaszinót vagy - az őseikre emlékezve - különböző műalkotásokat építenek. Az indiánok adómentességetélveznek és rengeteg előjoggal rendelkeznek. Szóval, valóban, néhány évvel ezelőtt a sápadt arcúak elvették a földjeiket, de szerintem jól bánunk velük.Rengeteg ember kérdezte tőlem, hogy még mindig sok indián rohangál-e fel-aláKansas-ben, mint a vadnyugati filmekben. A válaszom természetesen nem, de mindig viccesnek találom, amikor megkérdezik ezt. Manapság is vannak indiánokés cowboyok, de ők ugyanolyan modern kinézetű emberek, mint a többség. Hasonlójelenség figyelhető meg a közép-nyugati államokban, mint például Oklahoma, Nebraska,Iowa, Ohio, Colorado, Missouri és a Dakota államok (Észak- és Dél-Dakota).
Engedjétek meg, hogy pár szót ejtsek magamról. Jynae Wilson-nak hívnak és Wichita városából származom, ami Kansas államban található. Fura nevek, tudom. :-)
Wichita-val kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy az ottani hatalmas légi forgalom, illetve repülőgépgyártás miatt a „Világ Légi Fővárosának” nevezik. Az amerikai elnök repülőgépének, az Air Force One-nak a karbantartását is itt végzik.
Továbbá Wichita-ban található a Wichita Állami Egyetem(WSU). Az egész családom - több generációra visszamenőleg - ide járt és hűségesöregdiákok, szurkolók vagyunk. Minden ősszel édesapám, a két öcsém és én lélegzetvisszafojtva vártuk, hogy elkezdődjön a kosárlabda szezon, amely számomra mindig fontos része volt az évnek. A mai napig emlékszem, hogy már kislányként micsoda izgalmakat éltem át ezeken a meccseken. Ez az, ami igazán hiányzik innen az európai kosármeccsekről. A legtöbb hely, ahol voltunk meg sem közelítette a WSU kampusz területén található „Körcsarnok”10 600 szurkolójának üvöltőhangját.
De nagyon kellemesen csalódtam a zalaegerszegi szurkolókban, akik rendkívül hangosak és igazi átélést, szeretet mutatnak a meccsek és a csapatuk iránt.Szerintem a magatok módján ti is hozzásegítitek a csapatot a győzelmekhez.
Az egyetemnek szintén nagy szerepe volt abban, hogy Kyle ésén megismertük egymást. Édesapám lelkész és az egyik héten megkérte az egyetemi kosárcsapat keresztény játékosait, hogy tegyenek vallomást arról hogyan váltak kereszténnyé. Kyle volt az egyik játékos, aki eljött, és ekkor találkoztunk először. Barátok lettünk és nem sokkal később elkezdtünk randizni, ezt követően pedig összeházasodtunk és Németországba költöztünk.
Valahányszor megkérdezik tőlünk miért házasodtunk össze ilyen fiatalon, azt mondjuk, hogy tudtuk, hogyössze akarunk házasodni, így miért vártunk volna vele? Kyle szerint: „Hé, ha tudod, akkor biztos lehetsz benne.” Így már két éve vagyunk házasok.
Úgy gondolom, hogy a kisebb családból – három fiúgyerek - származó Kyle-nak hozzákellett szoknia ahhoz a zsivajhoz, amit az én családom hozott a képbe. Négy testvérem van: két nővérem és két öcsém, mindannyiunk között három év a korkülönbség. A két nővérem már megházasodott és mindkettejüknek két gyereke van: három fiú és egy lány. Kyle és én imádjuk őket! Nyaranta, amikor otthon vagyunk,megpróbálunk minél több időt velük tölteni, ami azt jelenti, hogy amíg apu és anyu dolgozik mi vagyunk a bébiszitterek. Egyáltalán nem bánjuk ezt, mivel nagyon aranyos kis gyerekek!
Fontosnak tartom még magammal kapcsolatban megemlíteni, hogy imádok dolgozni és elfoglalni magamat. Ez az a két dolog, aminek a hiányához hozzá kellett szoknom Európában. Itt a mindennapi élet is nehezebb számomra, nem ugorhatok csak úgy fel bárkihez, hogy megkérdezzem milyen volt a napja, hogyérzi magát, vagy nem értem, amit a szupermarket pénztárosa kérdez tőlem.Nehezebb barátságokat kötni egy olyan helyen, ahol csak rövidebb ideig élsz, és ahol mindenki más már rendelkezik egy bizonyos egzisztenciával. Amit érdemes még tudni Jynae-ről: Fiatalabb koromban a nővéreimmel egy vállalkozásba kezdtünk:kutyabemutatókra jártunk. A fortélyokat (nevelés, a bunda ápolása és a különbözőfajtájú kutyákról való gondoskodás) szakmabeliektől tanultuk meg, lestük el.Kis idő alatt jól menő vállalkozásunk lett és országszerte rengeteg bemutatón vettünk részt, 15-21 kutyával. Hamar megtanultuk a kutyatenyésztés ismereteit.Mindig úgy gondoltuk, hogy ez a munka legjobb része: a kiskutyák megszületéseés a velük való játék. Miután mindannyian megházasodtunk az üzlet egy kisséháttérbe szorult, de még mindig nagyon szeretjük ezt csinálni. Ezután pincérnő voltam egy teaházban. Imádtam ott lenni és a barátaimmal dolgozni. Ezt követően a ’Best Buy’ nevű elektronikai láncnál voltam könyvvizsgáló. Ez egy fárasztó és unalmas, de jól jövedelmező állás volt. Mialatt a ’Best Buy’-nál voltam egy kineziológus asszisztenseként is dolgoztam, ahol nagyon sok új dolgot tanultam az emberi testről. Nagyon érdekes munka volt, ahol minden nap tanultam valami újat.
Az egyik nyáron nyelvtanulás és kirándulás céljából érkezett a barátaimhoz egy cserediáklány Franciaországból.Meglepő volt számomra látni, hogy mennyire zavarban volt, nem volt könnyűszámára bekapcsolódni egy-egy beszélgetésbe. Most már értem! Minden országban,ahol éltünk megpróbáltunk legalább pár szót, kifejezést megtanulni az adott nyelven. Úgy gondolom, hogy Kyle-nak és nekem a német ment a legjobban, a görög nagyon nehéz volt, a magyar is, de mindenképpen megpróbáljuk! Bármilyen segítséget előre is köszönünk!
Lassan zárom soraimat, remélem ez a blog segít abban, hogy jobban megismerjetek. Szeretném és próbálom is ezeket a bejegyzéseket szórakoztatóvá és interaktívvá tenni, szóval bármilyen visszajelzést előre is köszönök. Várom a kérdéseket és kommenteket!
Sziasztok!
Jynae
Kérdezzen, beszélgessen, vagy javasoljon témát a ZTE első hölgy bloggerének. Jynae várja az ötleteket, visszajelzéseket angolul, vagy akár magyarul is a következő címen:
jynaewilson@gmail.com
English version
Adam asked If I would be interested in writing a blog about what it’s like being the wife of an international basketball player and some of the things I experience during my times away from my home. I was more than happy to at least try my hand at it!
Let me tell you a little about myself, my name is Jynae Wilson, I’m from the City of Wichita which is in the state of Kansas. Weird names I know. Before the settlers came to Kansas the Native Americans (or Indians as we Americans call them) lived on the land and a lot of cities and the state are named after Native American tribes that were there before we got there. There’s still what we call “Indian reservations” all around Kansas that are not owned by the state and are set aside as the “Indian’s land” for them to do with as they please,most choose to build casinos or tributes to their ancestors. Indians are also exempt to taxes and have many privileges that others don’t have. So yes I guess technically all those years ago the pale face man took their land but we also treat them very well. A lot of people have asked me if there are still real Indians and cowboys running around Kansas like in the old western movies and the answer to that would be a big fat “NO”. I always think it’s so funny when people ask that! There are still Indians around and I guess cowboys too but they are all normal modern looking people. The same goes for a lot of the “mid- west” states like Oklahoma, Nebraska, Iowa, Ohio,Colorado, Missouri, and the Dakotas (North and South Dakota)
Another interesting fact about Wichita is that it’s the Air capitol of the world. Aviation is huge in Wichita, planes come from everywhere and the planes that are built in the many different factories are used all over the world.Wichita is the place that the government flies “Air Force One” (the President’s plane) for maintenance.
One other thing I would like to tell you about Wichita is that it’s the home of “Wichita State University”! My family has gone to “WSU” for many generations and we are very loyal alumni / fans. Every fall my Dad, two younger brothers and I looked forward to the beginning of the basketball season it was always the highlight of my year! Even as a little girl I can remember the excitement of the games! That is something I have really missed being in Europe the whole basketball season. Most of the places we have been have never compared to the roaring sound of 10,600 screaming fans in the “Round House” on the campus of WSU. But I was very pleasantly surprised when I got to Zalaegerszeg and the fans were loud, excited about the games, and really show a love for the team. I think in your own special way you are a part of helping the team win games.
Wichita State also had a huge part in leading Kyle and I to each other, that and my father. My Dad is a minister and one week he asked some of the Christian Wichita State players to come give their testimony of how they became a Christian. Kyle was one of the players who volunteered to come and so our first meeting. Kyle and I became friends after that and soon after started to date and very soon after that were married and moving to Germany. Kyle says, “Hey, when you know, you know!” Our perspective on it when people asked why we chose to get married so quickly is that we knew we wanted to get married and so instead of drawing it all out and waiting we just wanted to be married. So we did, and have been happily married for two years! I think Kyle had to adjust the most coming from a small family of three boys he wasn’t use to all the close knitness and noise my family brought into the picture. I have four siblings two older sister and two younger brothers, we are all three years apart. My two older sister are married and have two children each totaling three boys and one girl. Kyle and I love having our nephews and niece! When we are home in the summers we spend as much time with them as we can which usually means being the babysitter all day every day while mommy and daddy are at work. We don’t mind thought,they are pretty entertaining little kids!
When I was younger my sisters, and I had a business we started showing dogs, we learned from other professionals in how to train, groom, and handle all different breeds of dogs. Soon we had a booming business and were traveling all around the country with anywhere from 15 to 21 dogs to different dog shows. Soon after that we got into the breeding program learning how to breed healthy dogs and benefit the breed. We always thought this was the fun part getting to whelp the litters and having puppies around all the time to play with! After we all got married the business dwindled somewhat but we still have a passion for it all! After that I was a waitress at a Tea House. I loved it there and I loved working with friends. After that job I worked as an auditor at a very large electronic store chain called Best Buy. A tedious job that paid the bills! While I was working at Best Buy I also worked for a Kinesiologist as his nurse, where I learned a lot about the human body and how everything is connected. It was a very interesting job where I was continually learning new things! I love working and I love being busy! Two things I have had to get use to not having here in Europe. Life is a lot different even day to day when you can’t just go up to someone and say hi and ask them how their day is going or understand what the lady at the super market checkout counter is asking you. It’s harder to make friends when you are only living somewhere for a short time and everyone else already has a life here. One summer there was a foreign exchange student from France that came to live with some friends of mine for a few months so she could learn English and experience America. My friends and I really tried to make her feel welcome and included but it was hard because she knew only a few words of English. I always wonder what she was feeling and how frustrated she was that she couldn’t just join in and start talking with the group. Now I understand! Every country I go to I try and learn at least a little bit of the language and I think Kyle and I have been the most successful at German for some reason. Greek was very hard and Hungarian is getting there, we are trying anyway! Any help is always appreciated!
I will close for now, I hope that helped a little with getting to know me!!! I want to try and make these blogs fun and interactive so any feedback from anyone will be warmly welcomed! Questions and comments!
See ya!
A blogot fordította: Dancs Tamás
Dallos Ádám
Megosztás
