Az elmúlt 2 szezon profi karrierem valószínűleg legjobb élménye volt. Sőt, profiként biztosan a legjobb. Közép-, majd főiskolán 4 évet töltesz el csapattársaiddal, egy igazi közösség, barátság alakul ki, ugyanez történt most is. Ugyan csak fele ennyi időt voltunk együtt, de jól működött a „kémia” a csapatban. Egymást segítettük az edzésen és a konditeremben, még azokon a napokon is, amikor úgy tűnt, hogy Gazsi túl kemény velünk. Valaki egyszer azt mondta nekem, ha valamit igazán el akarsz érni, akkor olyat is
tenni kell érte, amit előtte soha. Ez járt a fejemben az egész szezon során. Mindig, amikor úgy éreztem, hogy képtelen vagyok felkelni és edzésre menni, vagy kondizni, esetleg dobóedzésre, és még több időt tölteni Polster Petivel, hogy az egész évben egészséges maradjak. Úgy gondolom mindannyian mindent beleadtunk, és ezért elértünk olyat, amit még soha ezelőtt: az ARANYÉRMET.Ahogy mindannyian tudjátok, visszatértem az Államokba. Eddig sok mindent nem csináltam: az első két hétben pihentem, valamint a családommal, barátaimmal találkoztam. Tudjátok, egy szezon nagyon hosszú, és a játékosoknak gyakran kell néhány hét pihenő, hogy a testüket visszanyerjék, és ne úgy keljenek fel minden nap, hogy fáj valahol valami. Tegnap (hétfőn) volt az első nap, hogy lementem a csarnokba, és hihetetlen, hogy mennyire formán kívül voltam. Elképesztő, hogy 9 hónapon át napi kétszer edzel, és amint elhatározod, hogy egy picit leállsz ezzel, akkor szinte azonnal elveszted azt az erőállapotot, amid addig volt. De azért 1 vagy 2 hét
múlva visszatér az is, addig könnyedebben veszem, és próbálom a kosaras formámat visszanyerni. Számomra a nyári edzések, és önmagam fejlesztése a legjobb része a kosárlabdázásnak. Lehetőséged van újat tanulni, bővíteni a játékodat és a gyengeségeket javítani.Tudom, hogy egy szezon vége gyakran válik keserédessé, mivel az emberek örökre búcsút intenek egymásnak. Rendkívül ritka az, amikor egy csapat PONTOSAN ugyanabban a felállásban játszik évről-évre. Bármi történjék is, egy-két játékost mindig elveszítesz. De bőven van minek örülnünk mint csapat és mint város egyaránt. Nem tudom, hogy mik voltak az esélylatolgatások az idény kezdete előtt, de fogadni mernék, hogy csak azok prognosztizálták a ZTE bajnoki címét, akik egész életükben együtt küzdöttek könny és veríték közepette. Ettől vált különlegessé a csapat.
Nap mint nap félretenni minden önzésedet egy olyan csapatért, amelyik megérdemelte, hogy bajnokká váljon. Nem csak azért, mert fizikálisan jobbak voltunk a többi csapatnál, hanem mert igazi csapat voltunk, mindent megtettünk ami tőlünk kitelt, és senki sem helyezte az önös érdekeit a csapat elé. Úgy gondolom, hogy profi szinten ez kell a sikerhez.
Mi történhet ez után? Csak Isten a megmondhatója.
NO Goodbyes....Only See You Later - Nem mondok végleges búcsút, csak a mielőbbi viszontlátásig köszönök el.
Csak a ZTE
Byrd
Louis Hinnant a szezonban utoljára, az elmúlt két évben 37 alkalommal jelentkezett blogjával, bejegyzéseit összesen több tízezren olvasták. Külföldi kosaras által írt blog Magyarországon azóta is unikum a maga műfajában. Ehelyütt is köszönöm Louis munkáját és közreműködését, amivel tovább emelte honlapunk színvonalát.
Dallos Ádám
 Hallgasd meg: O Let's Do It Freestyle - Byrd and Tay |
Original English version:
Hey everyone, Long time no speak. I hope that everyone is enjoying the summer right now and I hope that you guys are still partying hard for the Gold Medal.
First of all, I want to thank everybody who supported our team this season as well as last season. I always said that we had the best fans and supporters in all of Hungary. Not every team was able to have fans at the majority of the games this season, but also being able to go on the road in our opponent's gyms and be louder than they were and really feel like we were playing in front of our home crowd. The last two seasons for me have probably been my best experience as a professional player. Definitely as a professional player. In high school and college you usually spend 4 years with your teammates and you build a lot of chemistry and a brotherhood with them, this is a similar situation for me. Although, we only spent 2 years as a team together we built great chemistry as a team and as a unit. We pushed each other in practice and in the weight room, even on those days when it seemed like Gazsi was working us too hard. Someone once told me that if you want to get something that you have never had, you need to do something that you have never done. I kept this thought in my mind all season. Every time I felt like I could not get up for practice or weight lifting, or to go to the gym to get some shots up, and even spending more time with Polster to make sure that I stay as healthy as possible throughout the season this year. I think we all worked our butts off and that is why we received something that we never had before, the GOLD MEDAL.
I am back in the states as you all know. I have not been doing much since I got back so far. I took the first two weeks off to rest and spend time with my family friends. As you guys know the season is very long and the players often need a few weeks to rest in order to get there body back to a normal position, without waking up in the morning with all kinds of bruises and pains. Yesterday was actually my first day back in the gym, boy did I feel out of shape. Its amazing how you can go from working out twice per day for nine months but as soon as you decide to take a break then you lose all of the stamina that you had before. I think in a week or two I will be back to my normal self, right now I am just taking it easy and working myself back into basketball shape. For me working out in the summer and attempting to get better is the best part of the game of basketball for me. You have a chance to add new things to your game and to strengthen some of your weaknesses as a player.
I know that the end of the season is often a bitter-sweet moment because we see it as people saying goodbye to each other forever. It is very rare that a team stays EXACTLY the same from year to year. You will always lose a player or two in sports no matter what. But we have a lot to be happy about as a team and as a city. I am not quite sure what were the talks around the league before the season started, but I can almost bet that the only people who thought that ZTE had a chance to win the Championship were the people who shed blood, sweat and tears in Zalagerszeg throughout their life. This is what made it special. Everyday coming to practice putting selfish things aside for a team who deserved a chance to be champion. Not because we were physically better than other teams, but because we were a team, and we did everything as a team, and nobody put themselves above the team. I think this is the formula for a successful team on the professional level.
What will happen from here? Only GOD knows.
NO Goodbyes....Only See You Later
Csak a ZTE
Byrd
Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
Megosztás
