Csapatsiker

Nagy és fontos győzelmet aratott tegnap Kaposváron a Zalakerámia ZTE KK.

Nem volt jó formában a hazai csapat (cserélődő légiósok, sérüléssel bajlódó Hinnant), de nagy átalakuláson ment át a ZTE is, és hiába a Falco elleni siker, az akkor mutatott játék alapján nem mehetett biztosra Völgyi Péter csapata.

 

Nos, a jó és hibátlan közeli teljesítménytől még most is messze volt a Zalakerámia, ám sok tényezőben javultak a kék-fehérek, meg aztán egy győzelmet (pláne idegenben, pláne a tavalyi negyedik otthonában) nem igazán kell megmagyarázni.

 

A győzelem okait mégis érdemes körbejárni: ha egy csapat 2-szer is szoros csatában nyer, akkor a szerencsén túl leginkább csapatkohézióról lehet beszélni. Messziről is látszik: ez a gárda most nagyon együtt van – egymásért küzdenek a játékosok, a tavalyi évvel ellentétben a légiósok is jól kijönnek egymással és magyar társaikkal. Nem utolsó sorban a teljesítményükért sem lehet elmarasztalni őket: Doug Plumb 2 hete gyakorlatilag nem tud edzeni és achilles sérülése az alapvető mozgásban gátolja. A támadásban gyenge első félidő után azonban jó százalékban dobott összesen 15 pontot (3/2 pl. triplából), és noha a büntetőkkel meggyűlt neki is a baja (csapat szinten 21/13, 62%), a legfontosabbat értékesítette, és védekezésben is jól helytállt, lábbal is bírta 29 percen át a megpróbáltatásokat. Gerald Boston most nem villogott annyira, ám létfontosságú triplát dobott, és a legutóbbihoz hasonlóan most is övé volt a győztes kosár… Mielőtt a ZTE harmadik külföldijéről is szót ejtenénk, álljunk meg szóra a magyaroknál: Lekli József a mérkőzés első felében hiba nélkül támadott, szedte a lepattanókat, szemfüles volt, a végére lábon elfáradt és begyűjtötte az 5 faultot. Kámán Tamás azon kevesek egyike volt, aki elmaradt a szombati teljesítményétől, ám ő is sérülten vállalta a játékot, és a tőle megszokott módon – amikor igazán kellett – betalált a hárompontos vonalon túlról. Egy valakiről nem ejtettünk szót a meccs után: Kertész Dániel csupán 6 percet volt pályán, s noha volt egy korai vállalása és egy hibája védekezésben, azonban a rövid idő alatt szerzett 4 pont, 4 lepattanó, 1 szerzett labda, 3 gólpassz a teljesítményét és küzdőszellemét dícséri!
 

A végére maradt a meccs legjobbja, Justin Safford, akit ma egy nagyon rövid értékelésre kértünk.

- Szerinted mi volt tegnap az a tényező, amiben a Kaposvár fölé kerekedtünk?
- Egyértelműen a keménység és a győzelembe vetett hitünk. Nyerni akartunk és tudtuk, hogy az idegenbeli sikerhez kemény munka kell.
- Hogy ítéled meg a saját teljesítményed (gyakorlatilag pihenő nélkül 21 pont, 9 lepattanó és 30 IBM állt a lőlapon)?
- Alapvetően hatékonyan játszottam, én csak próbáltam minden olyan melót elvégezni, ami kell a győzelemhez. Már kezd körvonalazódni a helyem a pályán, és nekem nincs más dolgom, mint megcsinálni minden olyat a lehető legjobban, amit az edzők kérnek tőlem
- Lassan több mint egy hónapja vagy itt, hogy érzed magad Zalaegerszegen?
- Szeretek itt lenni! A szurkolók csodálatosak, szeretem az elkötelezettségüket a kosárlabda és csapatunk irányába. Ez a hangulat engem is doppingol. Úgy gondolom, pár nagyszerű barátra tettem szert a csapaton belül, és ez az egész gárdára jellemző kémia, csapatösszhang tesz minket különlegessé és remélhetőleg majd a végén is eredményessé. Jó a csapat körüli személyzet is, akik rólunk nem csak mint kosárlabda játékosokról, hanem mint egyénekről, emberekről is gondoskodnak és odafigyelnek ránk.

 

Nem kell sokat várni, és most vasárnap újra hazai pályán láthatják az érdeklődők a Zalakerámia ZTE KK csapatát, a ZTE NKK meccse után 18:30-tól a Szegedet fogadjuk! Bérletek vásárlására a helyszínen a mérkőzés előtt ismét lesz lehetőség.

Fotó: Bálizs Zsuzsa
Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám