Az utóbbi időben kevés szó esett valakiről, aki az elmúlt évek vitathatatlanul legeredményesebb zalaegerszegi kosarasa volt. Pedig nem tűnt el, sőt! Övé az egyik legfontosabb feladat a klubnál: a jövőt kell építenie. Bodrogi Csabával a Kaposvár elleni meccs után beszélgettünk.
- Kivonultam az utánpótlásba, de ez nem jelenti azt, hogy nem segítettem, különösen a bajnokság indulásáig, a felnőtt csapattal kapcsolatos teendőkben - kezdte a szimpatikus vezető. - Utánpótlás szervezői, vezetői, koordinátori feladatokat látok el, valamint edzősködöm is. Bödör Ferenc kollégámmal együtt készítjük fel a kadettokat (U-16), juniorokat (U-18) valamint az U-23-asokat. Ez kitölti a mindennapokat.
- Korábban ügyvezető, majd sportigazgató voltál. Hogy kerültél az utánpótláshoz?
- Ha próbáljuk kronológiai sorrendbe rendezni a dolgokat, onnantól, hogy az anyagi problémák felmerültek a klubnál, a gazdálkodásunkat racionalizálni kellett. Egyik vesztese ennek a sportigazgatói pozíció megszűnése volt, de ezzel párhuzamosan lehetőség nyílt arra, hogy régi vágyaimat valóra váltva az utánpótlásba átevezzek. Mindig gyerekekkel akartam foglalkozni, hiszen eddig elsősorban szervezői feladataim voltak, - ügyvezetőként és sportigazgatóként is. Igaz, a mostani munkámnak ugyanúgy része lesz a szervezés.
- A ZTE legendája vagy. Ha valaki, Te biztosan tudod, mi kell ahhoz, hogy valakiből nagy játékos váljon. Vannak már elképzeléseid arról, hogy a ZTE jelenlegi utánpótlásában miben kell és lehet fejlődni?
- Összetett a kérdés, a válasznak is nagyon sokrétűnek kell lennie. Természetesen tehetségeink jelenleg is vannak, nem működik rosszul az utánpótlás. Nekem még kell egy kis idő, hogy átlássam az egészet. Az elképzelésünk az, hogy minél előbb elkészüljön az új utánpótlásnevelési koncepciónk. Eddig is volt természetesen, de újra át akarjuk gondolni, hogy' lehet még többet kihozni belőle. Ebben a törekvésben abszolút partner az új ügyvezető, hiszen ő is tudja: mindennek az alapja az utánpótlás. A kezdeti lépések megtörténtek, az utánpótlásedzők többéves tapasztalatát kamatoztatva próbáljuk kialakítani a közös egységes munkát. Szeretnénk, hogy januártól már az új koncepció alapján működhessünk.
- Szerinted mikor számít eredményesnek az utánpótlásnevelés?
- Többféleképpen gondolkodhatunk, de szerintem a különböző korosztályokon belül elért eredmények nem elsődlegesek. A legfontosabb az, hogy próbáljunk minél több olyan gyereket behozni az utánpótlásba, akik potenciális tehetségek. Annak kell lenni a célnak, hogy a gyerekekben rejlő lehetőségeket minél jobban kiaknázzuk, és minél több játékost kineveljünk az első csapat számára. Hogy ehhez mennyire szükséges egy-egy korosztály eredményessége, az már más kérdés.
- Az utánpótlás feljavításával elérhető lehetne hosszú távon, hogy ne legyenek létfontosságúak a légiósok?
- Magyarországon régóta vitáznak arról, melyik lehet a normális "magyar-légiós" arány. Az én véleményem az, hogy a három külföldi játékos szerepeltetése lehet valahol az optimális. A magyar kosárlabda sajnos még nem tart ott, hogy légiósok nélkül a bajnokság érdekes tudna lenni. Az pedig tény, hogy légiósok nélkül külföldön nem lennének versenyképesek csapataink, elég csak a EuroChallenge-ben induló Paksra és Szolnokra gondolni.
A társasági adó visszaigénylésével kapcsolatban milyen pluszokkal számolhat az utánpótlás?
- Sok mindenre költhetjük a pénzt: edzők bérére, versenyeztetés költségére, felszerelésekre, eszközökre. Évek óta nagyon rosszul állunk szerelésekben, ezt első lépésben orvosoljuk. Ettől persze nem lesznek jobbak utánpótláscsapataink, ám az összetartást, az egy csapathoz tartozást mindenképpen előrelendíti, ez pedig kiemelkedően fontos lehet a fiatal korosztálynál. A klubhoz való kötődést erősíteni kell, ez most elég mostoha állapotban van. Ez persze "csak" külsőség. Természetesen fogunk olyan eszközöket is beszerezni, amiket a képzésben tudunk majd hasznosítani. Ez elősegítheti a minőségibb munkát. Túl nagy légvárakat azonban nem lehet építeni erre a társaságiadó-visszaigénylésre, hiszen nem tudhatjuk, meddig működik ez a támogatási forma. Ki kell azonban használni ezeket a lehetőségeket. El tudunk például menni külföldi tornákra, ki tudunk kicsit lépni a saját közegünkből. Ez jó mind edzőnek, mind pedig játékosnak. A társasági adóból tehát összességében a működésünket kell stabilizálni.
- Most hány utánpótláskorú játékosunk van?
- Ebben előbbre léptünk az utóbbi években, hiszen kialakult egy stabil bázis. Ez azt jelenti hogy 130-140 fiatallal foglalkozunk. A tudatos kiválasztásban azonban tovább kell fejlődni. Minden gyermeknek nagyon örülünk, szeretnénk akár a megyén kívülre is "terjeszkedni", elérni azt, hogy a tehetséges játékosok a ZTE utánpótláscsapataiban fejlődhessenek. Ez óriási előrelépés lenne. Találni kell olyan gyerekeket, akik jó mozgáskoordinációval bírnak, de a sportági adottságoknak megfelelően magasabbak is. Ez mindenképpen az új koncepció egyik alapköve.
- Ha visszagondolsz korai éveidre, mit mondasz: milyen különbségek vannak a régi idők kis kosarasai és a mostani ZTE-palánták közt?
- A mai gyerekek előtt sokkal több példa van. Csak egy ezek közül: mi nem láthattunk NBA-meccset. A mai fiatalok ambíciói így is tuningolva vannak. Amikor én kezdtem, fapalánkos kis termekben játszottunk, a mai gyerekek már ebben is előrébb léptek, hiszen új csarnokokban, új edzésmódszerekkel találkozhatnak. Ugyanakkor a gyerekeket ma már meg kell nyerni, hogy sportoljanak. Amikor én kicsi voltam, nemcsak kosaraztunk, hanem szabadidőnk legnagyobb részében sportoltunk. A mai gyerekeknek a szabadidős tevékenysége nagyon kiszélesedett, és egyre kisebb szelet a sporté. Ézért is fontos nagyon, hogy a felnőttcsapat működjön és tömegeket mozgasson meg, hiszen a személyes példánál nincsen fontosabb egy gyermek számára. Az utánpótlás és a felnőttcsapat egymás nélkül nem életképes. Hogy mást ne mondjak: erősen érezhető volt, amikor két éve megnyertük a bajnokságot, sokkal többen jelentkeztek csapatainkba.
- Szerinted éveken belül lehet olyan saját nevelésű játékosa a ZTE-nek, aki - hasonlóan hozzád - a válogatott csapatkapitányi karszalagjáig is eljuthat?
- Ahhoz, hogy egy sportolóból kiemelkedő játékos legyen, nagyon sok dolognak össze kell jönnie. A fizikai adottságok mellett a mentális képességeknek is rendben kell lennie. Remélem, nagyon sok ilyen gyermeket fogunk találni, és onnantól már az utánpótlásedzőik feladata lesz, hogy ki is hozzák belőlük ezt.
- Mi a véleményed formálódó felnőtt csapatunkról?
- Ugyanúgy figyelemmel kísérem a felnőttek játékát, mint eddig. Bár még egy meccset sem nyertünk, mégis úgy érzem, a kezdéshez képest nagyon sokat léptünk előre. Itt elsősorban a csapatszerkezetre gondolok. A három külföldi érkezése óta lekerülhet egy kis teher magyarjaink válláról, hiszen egyértelműen nagyobb játékerőt képviselünk velük. Persze időre van szükség, hiszen a játékosok beépítése mindenképpen egy folyamat. Azt azonban tisztán kell látni, hogy azzal, hogy 3 külföldink lett, nem lettünk "bajnokesélyesek". Ezekkel a fiúkkal elértünk arra a szintre, hogy felvehetjük a versenyt a fő riválisainkkal. Tehát semmivel sem lettünk náluk erősebbek, hiszen náluk egyébként is adott volt a három légiós.
- A Kaposvár elleni meccsen miért nem sikerült szerinted a győzelem?
- Az akarattal most sem volt baj, apró hibákból adódik, hogy nem tudtunk nyerni. Whitworth érkezésében látok egy olyan lehetőséget, hogy rutinjával és tapasztalatával át tud majd minket lendíteni a nehéz helyzeteken és elindulhatunk felfelé. A habitusa, mentalitása sokat segíthet a csapatnak. Korban ő és Gáspi lehet az, aki ebben a helyzetben fontos lehet, hiszen fiataljainknak ilyen nehéz szituációban a tapasztalt társak segítségére van szükségük. Én nagyon szorítok a fiúknak, de türelemmel kell lenni velük. Rá fognak szolgálni.
Megosztás
