Bizonyára sokakat érdekel más országok kosárlabda élete is. Neki szeretnék egy kis csemegével szolgálni, az Ausztrál kosárlabda bajnokság utolsó fordulójában megrendezett Wollongong Hawks és Perth Wildcats mérkőzéssel, melyet sikerült élőben megtekintenem.
Először dióhéjban néhány szó a NBL-ről (Nemzeti Kosárlabda Liga). Neve ellenére nem csak egy nemzet csapatait tömöríti magában, hanem mindjárt kettőjét is. Jelenleg nyolc együttes vesz részt a küzdelmekben, hét Ausztrál és egy új-zélandi. Négyszer találkoznak egymással a csapatok az alapszakasz során, így biztosítva a megfelelő mérkőzés számot. Ezt követően már a felénk is megszokott módon rájátszásban derül ki a végső győztes. A 2008-2009-es szezonban a Melbourne South Dragons csapata érdemelte ki a bajnoki címet, és azon melegében el is hagyta a ligát. Jellemző volt ez az elvándorlás az elmúlt évekre, így mára sem Brisbane-ban, sem Sydney-ben, a legnagyobb ausztrál városban nincs profi kosárlabdacsapat. Megemlítendő még, hogy az amerikai NBA mintájára itt is fizetési sapka van életben. Összege 1.000.000,- AUD (1 AUD jelenleg kb. 170 HUF) a 2009-2010-es szezonra, viszont 2006-2007-ben még csak 776.000,- AUD fordíthattak a klubok a játékosok bérére.
A hazai csapat 1979 óta megszakítás nélkül résztvevője a bajnokságnak. Csarnokuk WIN Entertainment Center 6000 néző befogadására alkalmas. Wollongong város kb. 100 km-re délre helyezkedik el Sydneytől, lakossága nagyjából megegyezik Pécsével. Igazi rangadónak számított a mérkőzés mivel a vendég Perth az első helyet, míg a hazaiak a másodikat foglalták el a bajnokságban.
A várható nagy küzdelem ellenére is csak félig telt meg a terem, mint egy 3000 hazai szimpatizáns buzdította csapatát. Európai mércével mérve nem beszélhetünk igazi szurkolásról, ahogy azt az angol kifejezés (supporter) szemlélteti, erre felé inkább támogató a közönség. Mindezek ellenére egy-egy sikeres és szép akciót követően felállva tapsoltak, valamint a hangosbemondó felszólítására, egyöntetű „defense” kiabálással próbálták hatékonyabb védekezésre buzdítani együttesüket. Üde színfoltot képviselt az a néhány fanatikus, akit a fénykép is megörökít. Szurkolásuk így is elegendőnek bizonyult, mivel a két város nagy távolsága miatt (5 óra repülőút) nem volt az ellenféllel szimpatizáló tábor. Ugyan mindent megtettek szervezők, hogy megfelelő körítést varázsoljanak az eseményhez, amelyben véleményem szerint jóval túl is szárnyalták a meglehetősen alacsony hazai színvonalat, de szurkolás hiányát nem tudták ellensúlyozni.
Sajnos a várakozások ellenére a mérkőzés nem volt szoros. A Hawks már korán tetemes előnyre tett szert, köszönhetően centereinek Larry Davidson-nak és Cammeron Tragardh-nak valamint amerikai irányítójának Tywain McKee-nek. Fokozatosan tovább növelte a hazai gárda a kiharcolt különbséget, a harmadik negyedben az együttesek közti távolság 30 pont fölé kúszott. Ekkor már kiütközött Wildcats csapatán a hosszú idegenbeli túra okozta fáradság, csak Kevin Lisch és a 214 cm magas center Luke Schenscher próbált lépést tartani a hazaiakkal. A negyedik negyedben több lehetőséghez jutottak a Hawks cseréi. Három perccel a vége előtt a közönség pályára követelte a tehetséges Zac Delaney-t a maga 19 évével és 169 centiméterével. Végére kialakult a 109–84-es eredmény.
Miután a vesztes perthi csapat az öltözőbe vonult, pályára engedték a nézőket, hogy együtt ünnepeljenek a csapattal, valamint megszerezzék a hőn áhított autógrammokat kedvenceiktől. Elmondható a játékáról, hogy a sok pont ellenére is keményebben védekeznek, mint itthon. Gyakran váltogatják a zónát, emberfogást és az egészpályás letámadást. Szembetűnő volt még a magyar mérkőzésekhez képest, hogy nagyon gyorsan játszott mindkét együttes.
Remélem, a néhány fotó valamit visszatükröz az esemény számunkra kicsit szokatlan, de mindenképpen profi hangulatából.
Üdvözletemet küldöm Ausztráliából minden ZTE drukkernek, több ezer kilométerre Zalaegerszegtől is szurkolok kedvenc csapatom további sikereiért!
Tóth János
Forrás: ZICCER; Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
Először dióhéjban néhány szó a NBL-ről (Nemzeti Kosárlabda Liga). Neve ellenére nem csak egy nemzet csapatait tömöríti magában, hanem mindjárt kettőjét is. Jelenleg nyolc együttes vesz részt a küzdelmekben, hét Ausztrál és egy új-zélandi. Négyszer találkoznak egymással a csapatok az alapszakasz során, így biztosítva a megfelelő mérkőzés számot. Ezt követően már a felénk is megszokott módon rájátszásban derül ki a végső győztes. A 2008-2009-es szezonban a Melbourne South Dragons csapata érdemelte ki a bajnoki címet, és azon melegében el is hagyta a ligát. Jellemző volt ez az elvándorlás az elmúlt évekre, így mára sem Brisbane-ban, sem Sydney-ben, a legnagyobb ausztrál városban nincs profi kosárlabdacsapat. Megemlítendő még, hogy az amerikai NBA mintájára itt is fizetési sapka van életben. Összege 1.000.000,- AUD (1 AUD jelenleg kb. 170 HUF) a 2009-2010-es szezonra, viszont 2006-2007-ben még csak 776.000,- AUD fordíthattak a klubok a játékosok bérére.
A hazai csapat 1979 óta megszakítás nélkül résztvevője a bajnokságnak. Csarnokuk WIN Entertainment Center 6000 néző befogadására alkalmas. Wollongong város kb. 100 km-re délre helyezkedik el Sydneytől, lakossága nagyjából megegyezik Pécsével. Igazi rangadónak számított a mérkőzés mivel a vendég Perth az első helyet, míg a hazaiak a másodikat foglalták el a bajnokságban.
A várható nagy küzdelem ellenére is csak félig telt meg a terem, mint egy 3000 hazai szimpatizáns buzdította csapatát. Európai mércével mérve nem beszélhetünk igazi szurkolásról, ahogy azt az angol kifejezés (supporter) szemlélteti, erre felé inkább támogató a közönség. Mindezek ellenére egy-egy sikeres és szép akciót követően felállva tapsoltak, valamint a hangosbemondó felszólítására, egyöntetű „defense” kiabálással próbálták hatékonyabb védekezésre buzdítani együttesüket. Üde színfoltot képviselt az a néhány fanatikus, akit a fénykép is megörökít. Szurkolásuk így is elegendőnek bizonyult, mivel a két város nagy távolsága miatt (5 óra repülőút) nem volt az ellenféllel szimpatizáló tábor. Ugyan mindent megtettek szervezők, hogy megfelelő körítést varázsoljanak az eseményhez, amelyben véleményem szerint jóval túl is szárnyalták a meglehetősen alacsony hazai színvonalat, de szurkolás hiányát nem tudták ellensúlyozni.
Sajnos a várakozások ellenére a mérkőzés nem volt szoros. A Hawks már korán tetemes előnyre tett szert, köszönhetően centereinek Larry Davidson-nak és Cammeron Tragardh-nak valamint amerikai irányítójának Tywain McKee-nek. Fokozatosan tovább növelte a hazai gárda a kiharcolt különbséget, a harmadik negyedben az együttesek közti távolság 30 pont fölé kúszott. Ekkor már kiütközött Wildcats csapatán a hosszú idegenbeli túra okozta fáradság, csak Kevin Lisch és a 214 cm magas center Luke Schenscher próbált lépést tartani a hazaiakkal. A negyedik negyedben több lehetőséghez jutottak a Hawks cseréi. Három perccel a vége előtt a közönség pályára követelte a tehetséges Zac Delaney-t a maga 19 évével és 169 centiméterével. Végére kialakult a 109–84-es eredmény.
Miután a vesztes perthi csapat az öltözőbe vonult, pályára engedték a nézőket, hogy együtt ünnepeljenek a csapattal, valamint megszerezzék a hőn áhított autógrammokat kedvenceiktől. Elmondható a játékáról, hogy a sok pont ellenére is keményebben védekeznek, mint itthon. Gyakran váltogatják a zónát, emberfogást és az egészpályás letámadást. Szembetűnő volt még a magyar mérkőzésekhez képest, hogy nagyon gyorsan játszott mindkét együttes.
Remélem, a néhány fotó valamit visszatükröz az esemény számunkra kicsit szokatlan, de mindenképpen profi hangulatából.
Üdvözletemet küldöm Ausztráliából minden ZTE drukkernek, több ezer kilométerre Zalaegerszegtől is szurkolok kedvenc csapatom további sikereiért!
Tóth János
Forrás: ZICCER; Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
Megosztás
