- 0-17, majd 9-43. Nem akarom forgatni benned a kést, de kikerülhetetlen a kérdés: mi történt?
- Életem és pályafutásom egyik legszörnyűbb félideje illetve mérkőzése volt a szerdai. A meccs után a csapattal az öltözőben épp azt beszéltük, hogy egy ilyen meccs után kevés olyan ember lehetett, akinek nem fordult meg az agyában, hogy mi –játékosok- ezzel a meccsel valamit jelezni szerettünk volna a külvilágnak. Rögtön azonban elejét szeretném venni az összeesküvés-elméleteknek. Természetesen nem égetjük le magunkat, nem akarjuk saját magunkat seggbe rúgni. El nem tudom képzelni, hogy lehetne mondjuk akarattal mellédobni. Az ember dob és legfeljebb nem megy be.
- Mi a valós indok akkor, hogy ilyen gyengén játszott a csapat?
- Kijött rajtunk a pszichés fáradtság. A kosárlabda nem egy kizárólag fizikai sport, ahol mondjuk a játékos átfut a blokkokon, a jó játékhoz mentális frissesség is kell, sok minden fejben dől el. A kreativitás, az ötletesség hiányzott, ebben maradtunk alul, ugyanis hetek, hónapok óta van egy bizonytalan helyzet, amit a vezetők okoztak. Fizetéseink elmaradása miatt le kell mondani rutin tevékenységekről, szükségletekről, nem engedhetünk meg magunknak sok mindent. Próbálunk rendesen dolgozni, de ettől nem lehet elvonatkoztatni. Sokszor sokaknak egészen jól sikerült, de azért minden nap előjön a pénztelenség. Az sem nyugtatja meg ilyenkor az embert, ha tudja, rengeteg más magyar kosárcsapatnál hasonló a helyzet.
- Kb. 3 hónapos történetről beszélünk, miért pont az ASE elleni meccsen jött elő ez, a játékban ennek előzményét nem igazán láthattuk!
- Ez számomra is megfejthetetlen rejtély. Tegnap hiányzott leginkább a koncentráció és az ötletesség, és az egész görcsölésbe csapott át. Meg kell említeni a sérüléseket is, teljesen felborult a játékrendszerünk. Az idei csapatban minden játékosnak nagy szerepe van, kiemelten a kezdőknek, egy kiesését sem tudjuk megfelelően pótolni. Az eddigi összecsapásokon pedig különösen hiányzott Zo, majd Dusán is. Én nem hiszek a véletleneknek, mindennek oka van, ez a helyzet hozza a sok balszerencsét is.
- Tavaly szinte minden összejött, a szerencse és a jó sors is a ZTE-vel volt. Sokat kaptunk az előző szezonban, lehet, hogy ezt böjtöljük, a sors eddig
adott, most pedig elvesz?
- Ez is lehetséges. Ugyanakkor egészen más csapatunk van, mint a tavalyi. Más mentalitású játékosok alkotják a ZTE-t, nem húzunk szét, de valahogy nincs meg az egység. Újra össze kell szokni. Az új játékosaink még fiatalok, nem mindig találják a helyüket. Nem tudjuk mindig a céljaikat, közöttük látok jó és rossz példákat is, le kell tisztulnia a képnek.
- Ehhez persze idő kell, főleg egy fiatal játékosnál, nemde?
- Hogyne, én is voltam fiatal, nekem is voltak kifejezetten rossz periódusaim, nem folytattam mindig olyan tudatos életmódot, mint mondjuk most. Változhat a helyzet, mindenkinek külön és együtt is meg kell oldania a problémákat. Fontos, hogy vezetőknek, edzőknek és játékosoknak is őszintének kell lenniük egymáshoz. Az edzők egyébként ugyanazt a magas színvonalú felkészítést végzik, szóval jönnie kell az eredményeknek.
- Mit gondolsz, hogyan kell kezelni ezt a helyzetet szurkolóinknak?
- Tudom, hogy a szurkolók most azt gondolják, hogy „no money-no basketball”, ahogy évekkel ezelőtt egy amerikai játékosunk mondta. Elhangzott egy ígéret, hogy ünnepek előtt, december 20-22 között kifizetnek minket, erről már-már lemondtunk, de a meccs után kaptunk fizetést, csökkent valamivel a felénk fennálló tartozás mértéke.
A drukkerek egyébként -35-nél is mellettünk voltak, tapsoltak kosarainknak, ez nagyon jól esett, büszkék voltam rájuk. 20 perc alatt dobtunk 9 pontot, máskor ez 3 perc alatt sikerül, mégis visszajöttek a második félidőre, noha tartottam attól, mint amit anno egy egerszegi Falco verésen az ellenfél táborától láttam: tiltakozásul idő előtt elhagyták a csarnokot. Az egerszegiek viszont nem hagytak cserben minket. Lesznek negatív visszhangok, ezzel együtt kell élni. Szeretem őket akkor is, ha majd megállítanak az utcán és esetleg meggyanúsítanak minket azzal, hogy nem tettünk meg mindent a győzelemért. Ők biztosan nem voltak sportolók, abból indulhatnak ki, hogy esetleg más cégnél fizetés elmaradása esetén mit tennének. Egy kosarasnak nincsen annyi eszköz a kezében. Ha a figyelmet akartuk volna felhívni a pénztelenségre, akkor nem a szurkolóinkat csapjuk be, akik pénzt költenek ránk, a belépő megvásárlásával és bíznak bennünk. Nem is tudom milyen eszközt választottunk volna: mondjuk közleményt adunk ki, egyenpólóban jövünk ki, vagy bármi más. De a játék szabotálása egy egészséges sportoló fejében nem fordulhat meg!
A kosárlabda olyan, mint a cirkusz. Egyrészt nincs nézők nélkül, másrészt mi szórakoztatunk, tudjuk, hogy valamilyen hatást fejtünk ki – legyen az jó, vagy rossz. Ha rossz a produkció, onnan is fel kell állni és másnap újra színpadra lépni.
- Talpra állásra több példát is láthattunk: pont a szerdai ellenfél, a Paks kapott ki hazai pályán 40 ponttal a Pécstől és lett pár hónap múlva magyar bajnok, de messze nem kell mennünk, emlékezni lehet ugyanabban a szezonban a ZTE-re is…
- Igen, 2 éve 40 ponttal kaptunk ki az Albacomptól, aztán tudjuk mi lett a szezon vége. Talán a tavalyi évben nem volt mélypont, de minden csapatnak minden szezonban van egy kirívóan gyenge meccse. Nekünk biztosan ez volt az, de ettől függetlenül reméljük nem veszítjük el a támogatást.
- Közeleg az év vége, milyen mérleget vonnál 2010-ről?
- Érdekes, mert én nem naptári évben, hanem nyártól-nyárig tartó szezonokban szoktam leginkább gondolkozni. De ha mégis ezt a megközelítést választjuk, akkor nyilván csodás volt a bajnoki cím és a kupagyőzelem, ugyanakkor nagyon vártam az új, a mostani szezont is. Ez kihívás volt számomra, hogy mégis mire leszünk képesek. Jól indult minden, az utolsó meccsek rondították viszont a képet. Jó lenne, viszont nem lehet mindig a hullám tetején lenni. Most az alján vagyunk, de a küzdő, kitartó ember fel tud innen állni!
Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
Megosztás
