- Ha az elmúlt időszakban a klub körüli nehéz helyzet nem alakul ki, nyilván fel sem sejlett volna részemről, hogy elmenjek Zalaegerszegről. Ez nem így volt, így komolyan felmerült annak a lehetősége, hogy eligazoljak, és jobb csapatban játsszak. Több együttes keresett, de a Falcoé volt az, amin komolyan gondolkoztam. Bencze Tamástól játékos korában is sokat tanultam, és bíztam benne, hogy edzőként is tudna segíteni. De mégis csak a rivális csapatról, egy ősellenségről van szó. Ezen még talán túl is tettem volna magam, de ehhez a városhoz sok minden köt: az itt eltöltött idő és sikerek, a bajnoki cím, és az a motiváció, hogy megmutassam: még van bennem annyi, hogy olyan helyre kerüljön a ZTE, ami lényegesen több és jobb, mint amit az elmúlt évben letettünk az asztalra. Természetesen fontos az is, hogy itt él a párom is, és a szabadidőmet nem utazással kell töltenem, ez egy harmonikus kapcsolat sarkalatos pontja. És fontos a szakmai munka is: Völgyi Péterrel én már sokat dolgoztam együtt, tudott mindig számomra újat mutatni, őt mindig szívesen fogadom el edzőmként.
- Említetted: fontos az, hogy tudjon egy edző mindig újat mutatni, új impulzusokat adni játékosának. De meddig képes tanulni, fejlődni egy játékos? Kérdem ezt Tőled, aki túl a „kritikus harmadik X”-en még fiatalembernek számítasz az életben, de a pályán már korántsem a zöldfülűek közé sorolnak.
- Úgy gondolom, hogy 27 éves koromtól fejlődik igazán a játékom. Ha akkor tudtam fejlődni, akkor most is tudok majd. Sok minden eldől az alapoknál, az edzéseken, ahol a technikai és taktikai repertoárt lehet fejleszteni, de ezt bejáratni és zsigerből történő elemmé alakítani csak éles helyzetben lehet, tehát leginkább a pályán töltött idő növekedésével lehet fejlődni. Nekem ez megadatott, úgy érzem ezért tudtam már a „rutinos korban” is valamennyit fejlődni. Olyan soha nincs, hogy eleget tudsz, mindig lehet valamit csiszolni. Ehhez kell egy jó edző, aki a hibákra rávilágít és a többi már csak rajtad múlik!
- Te és még páran már „régi motorosok” vagytok Zalaegerszegen. Ám több új és fiatal játékos is csatlakozott a ZTE-hez. Milyen a hangulat, mi az elvárás a megújuló ZTE-vel szemben?
- A hangulat nagyon jó. Viszonyítási alapként a tavalyit véve – sokkal-sokkal jobb annál. Kicsivel több, mint egy hónapja van együtt ez a társaság, a magyar játékosok, de már most érezni, hogy jó közösség van épülőben. Eddig is pókereztünk már együtt, voltunk közös vacsorázáson. Az új és fiatal srácok is igénylik ezt, nyitottak, érdeklődőek. Én úgy érzem, hogy ezt nem udvariasságból teszik, hanem őszintén. Ennyi idő alatt már leesett volna az álarc, ezt nem lehet megjátszani, de szerencsére erről szó sincs. Miután fiatalok vagyunk – én sem tartom még magamat öregnek - így könnyen megtalálom mindenkivel a közös hangot. Mindenki átérzi azt, hogy fejlődni jött ide, csak együtt tudunk sikeresen előre lépni, így eddig nem volt az edzőknek fegyelmezési gondja, mindenki tudja mi a helyes irány. Tovább nem is akarom dicsérni őket, fontos az, hogy esetleges kudarcok után is megmaradjon az egységünk. Mind a morál, mind a csapat taktikai erőssége szempontjából nagyon fontos, hogy miként illeszkednek be a külföldi játékosok, de bízom benne, hogy minden téren megfelelő erősítést képviselnek majd! Most pont ezeket a napokat, heteket éljük, meglátjuk, mit hoz a jövő. A megfelelő morál kialakítása majd a mi feladatunk is lesz, és hiszem, ha arra a kerül a sor, akkor 10 ember egységével és motivációjával mi húzzuk majd őket, és nem fordítva!
Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
Megosztás
