Bár a héten a még mindig velünk lévő betegségek, teljesnek nem nevezhető edzésmunka, valamit Gáspár sérülése miatt nem voltak túl jók az előjelek a mérkőzés előtt, a napvilágra kerül két új igazolás híre mégis bizakodásra adott okot a szurkolóknak, sőt Swanston már ott is ült a lelátón.
Jól kezdett a Jászberény, a ZTE csak futott az eredmény után, amely Ilics 5 pontjával eredt ellenfele nyomába. A jászberényieknél Horváth Ákos és Dramicsanyin már ekkor, az első negyedben egyértelművé tette, hogy meghatározó szerepük lehet a mérkőzés végkimenetélében – mint kiderült, ez valóban így alakult.
Dzambics lassabb támadásokat próbált vezetni, ebből adódóan a ZTE a pozíciós játékot szerette volna erőltetni, és amelyben Lekli többször be is talált. Sajnos így is 10 pont fölé nőtt a vendégelőny, de Mohácsi 3+1-es játékával meglódult végre a hazai csapat, amely Velkey és Fekete pályára lépésével magasabb fokozatba kapcsolt. Közben feljavult a védekezés, elfogyott a Jászberény előnye, majd a már említett Lekli duplájával vezetett is a hazai kék-fehér csapat végre.
A szünetre ugyan visszakerült az előny a vendégekhez (36-38), de a játék képe és a hazai csapatban az összeszorított fogakkal való egyértelmű küzdés biztatónak tűnt a második félidőre.
A harmadik negyedben továbbra is Lekli vitte a csapatot a hátán, miközben Darling rengeteg fontos lepattanót szerzett és a lecsorgó labdákat is vissza-visszatette.
A negyedik negyedet 8 pont előnnyel kezdhette a ZTE, sőt, Ilics duplája után már 10-zel jártunk előbbre, de a Jászberény ekkor megrázta magát, és a vendégjátékosok folyamatosan betaláltak a triplavonalon túlról, Ware és Mladenovics is jól célzott. Az előny elfogyott, sőt, a vezetést is visszavette a JKSE kevéssel a vége előtt – ekkor megint Lekli kellett, akinek 2+1-es akciója visszaadta a reményt, hogy harcolhassunk az utolsó másodpercig is a győzelemért. 70-72-nél, 10 másodperccel a vége előtt egy időkérés és egy megjátszott figura után a Darling triplájával a falak is megremegtek abba, hogy visszakerült a vezetés a ZTE-hez, elérhetőnek tűnt a győzelem! Az ellentámadásnál Horváth-tal szemben szabálytalankodtak, de a korábbi válogatott játékos mind a két büntetőjét kihagyta. A másodiknál visszaszerezte saját lepattanóját, de az ismétlése is lejött a gyűrűről, ami Dramicsanyinhoz került. Az ő dobását Darling takarta be, a labda Leklihez, majd Feketéhez került. Az őrült kavarodásban fault-ot fújtak a játékvezetők, a megítélt két dobásból pedig Fekete a másodikat értékesítette.
Hosszú idő után nyert a csapat, de a mai győzelmet biztosan sokáig emlegetik még azok, akik a részesei lehettek akár a pályán, akár a lelátón.
Mindenképpen ki kell emelni, hogy Lekli személyében a csapatnak van egy olyan játékosa, akinek tudása, szorgalma és odaadása már most példaértékű, a mai győzelem egyértelműen az ő érdeme. 26 pontot dobott, 10 lepattanót szedett, kiosztott két látványos blokkot – 34 IBM-es indexe valószínűleg a forduló egyik legjobb magyar játékosává emeli.
Darling viszonylag sok hibával játszott, de a legfontosabb pillanatokban jó megoldásokat választott – utolsó perces triplája, és meccsvégi blokkja nélkül nem jött volna össze a győzelem.
Dicsérendő mindemellett mindenki a csapatból, hiszen minden játékos a lehető legtöbbet próbálta meg hozzátenni a győzelemhez. Mohácsi játéka egyértelműen javul, Tamir is egyre többet vállal, Velkey is jól szállt be a meccsbe. Dzambics fontos triplát dobott és adott 6 asszisztot, Ilics pedig kevesebbet vállalt, mint legutóbb a Nyíregyháza elleni hazai meccsen, hozzá hasonlóan Fekete játéka sem volt a mai napon látványos, de a mai győzelem egyértelműen a csapat érdeme, valamint Lekli igazi, elvitathatatlan visszatérése a magyar bajnokságba.
Végezetül a győzelem mellett meg kell említeni a mai este nagyon fontos tanulságát: még mindig vannak – és igenis sokan vannak – akik szeretik a csapatot, kiállnak érte, és az utolsó másodpercekig remegnek a játékosokkal közösen a győzelemért.
Mindenkinek köszönjük, aki ma élőben, vagy az interneten keresztül szurkolt – köszönjük az elmúlt hónapok kudarcai és nehézségei mellett is azt, hogy megint odaálltak a csapat mellé.
Hetek óta várjuk, hogy leírhassuk: ha küzdünk érte, a hajó nem süllyedhet el. Küzdeni kell tovább. Immár Swanstonnal és Cohadareviccsel közösen a fedélzeten.
Hajrá ZTE!
2015. január 11. Zalakerámia ZTE KK
Megosztás
