- Magasságod okán evidens volt, hogy kosaras legyél, vagy más sportág is szóba jött, amikor először komolyabban sportolni kezdtél?
- Mindig első voltam a tornasorban, szüleim is átlag feletti magasságúak, nyilván a génjeimben is van valami. A sport kulcsszerepet játszik nálunk otthon, Anyu a Volánban kosarazott, Apu pedig röplabdázott korábban. Anno még az óvodában, annak is a végén, volt egy kiválasztás, ahol rögtön a kosárlabdához csábítottak. Anyukám jól ismerte Fodor Csillát, nála, az Eötvös iskolában fogtam először „komolyabban” kosárlabdát a kezemben. Általános iskola 3. osztályától Hanzséros Alajos a ZTE-nél is edzőm lett, ők ketten sokat tettek azért, hogy az alapokat elsajátítsam, s örök életre megszeressem ezt a sportágat. Sokat jártunk a grundra is, emlékszem, a Kilián pályáján zsákolásaimmal a gyűrű állapotát is többször veszélyeztettem. De ha már a korábbi edzőknél tartunk, akkor megemlítem, hogy a ZTE utánpótlás csapataiban sokat dolgoztam Hersics Lászlóval, valamint Kisa-val (Kis Attilával- a szerk.), szakmai szempontból talán tőle tanultam a legtöbbet, sokat köszönhetek neki. De egy rossz szavam se lehet Nikola Lazicsra sem, rengeteget foglalkozott velem külön, edzésen túl is, s úgy érzem az ő keze alatt is sikerült sokat fejlődnöm.
- 15 évesen, a ZTE történetének egyik legfiatalabb játékosaként mutatkoztál be az NB I-ben. Emlékszel még az első felnőtt tétmeccsedre?- Pakson Kovács László cserélt be a „nagyok” közé. Vertetics Ádám és én akkor léptünk először pályára az A-csoportban. Az első kosaramat is majdnem akkor szereztem: megcsináltam a helyzetet, el is engedtem a labdát, amikor a messziségből egy tenyér a palánkra nyomta. Czigler László volt az. De sokat azért nem kellett várni az első pontra, a következő meccseken már betaláltam.
- Két éve ültünk le legutóbb hosszabban beszélgetni, akkor még csak ízlelgetted a „nagyok” világát. Mi a helyzet veled most, és milyennek látod magad a két évvel ezelőtti Tóth Ádámhoz képest?
- Amikor felkerültem a felnőtt csapatba, egy sérülés hátráltatta a felkészülésem. Sokat kellett pihennem és ez az erőnlétemen nagyon érződött. Az akkori magamhoz képest fizikálisan rengeteget fejlődtem, és technikailag is sok minden ragadt rám az elmúlt két évben Völgyi Peti és Putesz keze alatt.
- Említetted az edzőváltást, ami felkavarta az addigi állóvizet és mindjárt az első évben bronzéremig menetelt a csapat. Milyen volt számodra az elmúlt szezon?- Mindenképpen jónak mondanám, habár az elején keveset játszottam, de ahogy kezdtem fizikálisan rendbe jönni, utolérni magamat, egyre több lehetőséget kaptam az edzőktől. Szerintem a tavalyi év és a nyár, amikor az U20-as válogatottban edzettem végig a szünetet, sokat segített abban, hogy az idei szezonban még több lehetőséghez jussak.
- Nem ijedtél meg 2008. nyarán, amikor kiderült, hogy Srdjan Helbich és Trepák Zoli mellett Te lehetsz a harmadik center?
- Sohasem ijedtem meg az elém tornyosuló feladatoktól. Minden korosztályos válogatottban meghatározó játékos voltam, és tudtam, hogy a felnőttek között ez egyelőre nem így lesz. Alkalmazkodtam a feladathoz, és szerintem, ha egy center ijedős, akkor az ne kosárlabdázzon profi szinten.
- Saját meglátásod szerint mennyire tudtál hozzájárulni a tavalyi bronzéremhez?
-A magaménak érzem én is a bronzérmet. Az előző szezonban átlagban 10 percet játszottam és úgy gondolom, ha nem is maximálisan, de jól használtam ki a pályán töltött időt.
- Az idei szezonkezdetkor maradt a csapat magja, azonban két külföldi helyett csak egy maradt center poszton Kyle Wilson személyében. Milyen szerepet szántak neked az edzők idén?
- Peti már az alapozás kezdetekor elkezdett felkészíteni a következő szezon kihívásaira. Tudtam, hogy több játékidőhöz juthatok, mivel itt voltam már húsz évesen, és a felkészülési mérkőzéseken is több feladatot kaptam.
- Mennyire volt jó, hogy a csapat nem változott az idei szezonban?- Mindenképpen előnyt jelentett a többi csapattal szemben, hogy nem gyengültünk, sőt erősödtünk. Most érett be a fiatalok munkája is, gondolok itt rajtam kívül Horváth Balázsra, Bödör Bencére, Baki Gergőre és természetesen Gáspár Dávidra. Ami nagyon nagy fegyvertény, mivel így az edzők bátrabban használhatták a padot is a mérkőzéseken.
- Minden fiatal játékos a felnőtt mezőnybe vágyik, és szeretne ott is ragadni, minél jobban teljesíteni. Neked ez úgy néz ki sikerült…
- Igen, de egy játékos sohasem lehet elégedett magával. Nekem Kámán Tamás a példaképem, aki olyan mentalitással és játékintelligenciával játszik, amit nekem is követnem kell, hogy sikeres lehessek. És ilyen Trepák Zoli is!
- Mit lehet tőlük tanulni?
- Tomi nagyon sokszor igazgat edzésen, amikor játék közben hibázom, és megmutatja, mi lenne a helyes megoldás, így rendbe teszi bennem a dolgokat. Trepi pedig nagyon érzi a blokk-leválásokat, hogy mikor kell kinn maradni, mikor kell bemenni, mikor kell passzolni. Ezek mind olyanok, amiket jó elsajátítani egy centernek.
- Ismét szembesítelek a már emlegetett, korábbi nyilatkozatoddal. Akkor azt kérdeztem, hogy reményeid szerint milyen Tóth Ádámot látnék én 2-3 év múlva. Pontosan idézek: „reményeim szerint egy sok mindenben fejlődött embert látnál, aki már a felnőtt válogatottban, vagy annak nagyon a közelében van.” Két év telt el csupán, s idén februárban már bemutatkoztál a nemzeti csapatban…- Mit is mondhatnék… Nagyon örülök neki, nagy megtiszteltetés, kicsit meg is lepődtem, hogy bekerültem. De ha már ott vagyok, akkor megpróbálok ott is helyt állni.
- Az utóbbi években folyamatosan fiatalodik a válogatott keret, a hírek szerint az idei nyáron is komoly változások lehetnek. Mik az esélyeid hosszabb távon?
- Örülnék, ha maradhatnék a válogatottban, erre reális esélyem is van, hiszen a fiatalok közül kevés a magas ember, aki folyamatosan játszana a klubjában. Meglátjuk a bajnokság végén, hogy miként alakul a helyzetem!
- A csapatnak idén nagyon jól megy, hogy értékeled az eddigi szereplést a sajátoddal együtt?
- Az alapszakaszban voltak jó meccseim és rosszak is. Ez a csapat teljesítményére is elmondható, de mivel csapatként funkcionáltunk, ezért ez a jó eredmény.
- A Sopront sikerült nagy csatában vereség nélkül letudni, gondolom jót tett a rövid pihenő?
- Pihenő az túlzás! Egy napunk volt Siófokon, utána pedig végig tréningeztünk. Amúgy természetesen jót tett mindenkinek a szünet: feltöltődtünk, az apróbb sérüléseket kikezeltük, rendbe raktuk, és nyugodtan készülhettünk a Szolnok ellen.
- Milyen ellenfél a Szolnok?
- A Play Offban már nincsen könnyű ellenfél, nem válogathatunk. Személy szerint az Albacompnak örültem volna, mert jobban ismerjük őket, a játékuk is fekszik nekünk. A sors a Szolnokot dobta, akik ellen tudtuk, hogy nem lesz könnyű, mivel nagyon erős centersoruk van, így a magas emberekre és rám is nagyobb feladat vár. Mindent megteszünk majd, hogy kikapcsoljuk őket. A védekezésük nem tökéletes és lábbal gyorsabbak lehetünk velük szemben. Viccesen azt mondanám, hogy felköthetik a gatyájukat!
- A tavalyi és idei jó teljesítmény, a kupaarany és a válogatottság meglátásod szerint mennyire növelte az ázsiódat?- Mint minden játékosnak nekem is öregbítette a híremet. Természetesen ehhez kellett és kell is a csapat jó szereplése, és a saját eredményes játékom is. Csak így lehet előrelépni.
- Ha a szezon végén egy bajnokesélyes magyar csapat, vagy külföldi egyesület megkeresne, eligazolnál, vagy hű maradnál a nevelőegyesületedhez?
- Nem látom egyelőre értelmét az eligazolásnak, hiszen még sokat kell fejlődnöm, és itt a ZTE-nél ez biztosítva van a jó szakmai stáb részéről. A pénz annyira még nem motivál. Szerintem egy fiatalnak a fejlődés és a minél több játék lehet a célja, és utána gondolkodhat a továbblépésen. Ha egy komoly külföldi ajánlat érkezne, akkor azért elgondolkodnék a váltáson.
- Lehet jövőre is jó csapat Zalaegerszegen?
- Völgyi Péter már aláírt a következő évre és ez mindenképpen jó jel. A magyar mag remélem együtt marad jövőre is - erre úgy érzem reális esély van. A külföldieknél meg soha sem lehet tudni. Mindenképpen előnyünk van a többi csapattal szemben, mivel sokan gyermekkorunk óta együtt játszunk és jó idegenlégiósokkal kiegészülve sikeres csapatunk lehet a következő szezonban is!
- Tavaly egy bronz, idén egy kupa arany került a trófeáid közé. Milyen éremmel bővülhet a gyűjteményed az idény végén? Ha legutóbb Siófokon fogtál volna egy aranyhalat, mit kértél volna tőle?
- Jó lenne még egy arany! Ezüstöm és bronzom van már rengeteg, arany az csak egy. Remélem meglesz a következő legnemesebb színesfém is!
- Mennyi esélyt látsz arra, hogy a ZTE bajnok lesz?
- Az esély megvan, ha továbbra is csapatként működünk és elkerül minket a sérülés. Jó lenne a Körmend ellen döntőt játszani!
Ziccer, Zalakerámia ZTE KK; Jóna István, Dallos Ádám
Megosztás
