- Nagyon hosszú, s igencsak rögös út áll még előttünk. - kezdte a tréner. - Remélem, idővel kisimulnak majd ezek a rögök. A védekezésünkre azt mondhatnám, hogy nem igazán állt össze az első félidőben; immár a második meccsen kapunk sok pontot. Nem érzem még a védekezésben azt az átütő erőt pillanatnyilag a csapatban, amivel esetleg egy ilyen helyzetben meg tudná fordítani a találkozót. Át kell beszélnünk és gyakorolnunk is kell a védekezést, lépésről lépésre; s bizony csakis rengeteg munkával valósítható meg mindez. Számítok arra, hogy a fiúk is partnerek lesznek ebben.
- Szünet után ebben történt némi javulás, viszont támadásban sajnos többen is igen gyengén muzsikáltak…
- Sajnálatos módon még ekkor is több alkalommal hibás döntést hoztunk a védekezésben, csapatszinten és egyénileg is. Onnan indulnak a hibák, hogy egyénileg nem tudunk olyan szinten nyomást gyakorolni a labdára, ahogy ellenfeleink is megteszik. Két ellentétes félidőt láthattunk vasárnap este: az első félidőben támadásunk viszonylag jó volt, egész jó helyzetek alakultak ki és vezettünk is egy darabig, a második félidőben viszont sajnos elfogytunk, mintha valaki elszívta volna előlünk a levegőt. Ez baj, mert sokat és jól is dolgoztak a srácok az elmúlt héten, s ez nem igazán látszott a találkozón. Úgy vélem, inkább mentális, mint fizikális oka van annak, hogy így alakult. Az első félidőben ugyanis még erőtől duzzadóak voltunk, tudtuk tartani a lépést a Debrecennel, s erre azért lehet alapozni. A hibákat pedig, miután kielemeztük őket, ki kell javítani. Ezek a rögök azok, melyeket az előttünk álló úton el kell simítani.
- Nem nézhetünk tehát hátra, csupán előre?
- Így van, hátra csak annyit nézünk, amiből tanulni tudunk. Nem kongatunk vészharangot, ez a meccs csupán egy állomása volt annak a szakasznak, ami előttünk áll. Fontos lett volna persze lelkileg, hogy tudjunk nyerni, mert jó érzést adott volna, feldobott volna kicsit bennünket, de még időben kaptuk ezt a következő nagy pofont, ami sajnos már a sokadik volt. A mostaninak is az volt az oka, ami már többedszer: egy pillanatnyi kihagyásból nem tudunk talpra állni. Ez a társaság hibája persze: amikor egy kicsit padlóra kerülünk, nem igazán tudunk kilábalni a válságból. Nekem is tanulnom kell ebből, nem csupán a játékosoknak, mert ez a produkció még kevés lesz a bentmaradáshoz.
- Pszichológus segítsége felmerült-e a csapatnál?
- Szóba került már, hogy a gátak feloldására szakembert alkalmaznánk, ez még folyamatban van. Persze tudjuk, hogy a legprofibb pszichológus sem tud néhány beszélgetéssel csodát tenni, így ezt talán korábban kellett volna elkezdeni, de megtesszük a tőlünk telhetőt.
- Továbbra is optimistán áll tehát mindenki a helyzethez.
- Amint említettem is, nem kongatunk vészharangot. Van egy határozott célunk, tudjuk, hogy hogyan lehet eljutni oda. Nagyon sokat kell tennünk érte, sok pluszfeladat vár ránk. Megfizettük a tanulópénzt, most itt az idő, hogy megcselekedjük, amit elvár a haza! Mindez sok munkával valósítható csak meg, hiszen munka nélkül semmi nincs, de ha ez a siker ára, küzdeni fogunk a végsőkig - zárta szavait Heinrich Róbert.
Fotók: Bálizs Zsuzsa
Megosztás
