A TV közvetítés ellenére minden bizonnyal most is szép számú szurkolóhad kíséri el a kék-fehéreket, akik a felkészülést már kedden elkezdhették, amikor 
is este a Kámi Gardenben az étterem társ-tulajdonásával és az egykori körmendi legendával, Patonay Imrével eleveníthették fel az 1992-es bajnoki finálé utolsó meccsét. Akkor könnyed ujjgyakorlat volt az ellenfél elintézése, erre (azaz a sima győzelemre) most nincs sok sansz, de mi lehet a ZTE esélye?
Völgyi Pétert faggattuk.
- Kezdjük rögtön azzal a kérdéssel, ami talán mindenkit leginkább foglalkoztat: mi a helyzet a sérültekkel?
- Új maródink nincs - ez jó hír, de a régiek sem javulnak a legjobb ütemben, ez sajnos viszont rossz. Kinter György játékára semmi esély, de nem lép pályára még Tóth Ádám és Vojvoda Dávid sem. Tóth Gergely viszont már edzett a héten, így őt megpróbáljuk.
- Egy keveset talán javulnak az esélyeink a center poszton?
- Igen, így már két bevethető emberünk van 5-ösön, Kyle Wilson mellett Tóth Gerit is használhatom, igaz mindegyikük klasszikus 4-es erőcsatár, csak úgy, mint Bödör Bence. Tömegben viszont erősebbek leszünk, mint legutóbb otthon a Szolnok ellen, illetve azért Bádernél gyengébb játékosokkal kell szembenéznünk, gondolok itt Many Dies-ra és Dávid Gergelyre. Velük se lesz persze könnyű.
- Az egy visszatérő játékoson túl mennyiben lesz más a Körmend elleni meccs?
- Annyiban mindenképp, hogy a körmendiek – ellentétben a Szolnokkal – biztos nem elégszenek meg egy győzelemmel, ők minél nagyobb arányú sikerre fognak törekedni. Mi azonban nem adjuk olcsón a bőrünket, ezt garantálhatom! Kevin Thomas háta mögött már egyre több edzés lesz, kezdi ő is tanulni a játékunkat, egyre jobban beilleszkedik, főleg támadásban lehet tőle majd többet várnunk az eddigieknél. Bízom benne, hogy a támadójátékunk sokkal gördülékenyebb lesz, vagányan és rámenősen próbálunk majd játszani. Az esélyesség terhe nem minket nyom, így akár a meglepetésre is van esélyünk!
És hogy milyen játékerőt képvisel a Körmend?
A csapat motorja a 2 amerikai: Moore és az Egerszegről jól ismert Rashad Bell. Mindkettőjük szereti a labdát, főleg utóbbi pedig bámulatos egyéni képességekkel rendelkezik. A balkezes hátvéd és a sokoldalú erőcsatár semlegesítése kulcskérdés lehet. A légiós kontingenst a Sopronból és Szombathelyről ismert Dies egészíti ki, aki egyelőre még csak a helyét keresi Sabáli Balázs csapatában. Németh István az elmúlt évtized legkiválóbb magyar kosarasa. Sebessége a sérülések miatt mára megkopni látszik, ám csuklója és játékintelligenciája európai viszonylatban is kiemelkedő. A körmendiek meglepetésembere ebben a szezonban Ruják András. 2 éve a bukdácsoló Hegyvidék egyik vezére volt, tavaly Pécsen azonban nem találta helyét. Most Körmenden viszont többször a legjobb magyar volt. Persze erős neki a konkurencia: a régi nagy „motorosok” közül elsőként ott van a tripla specialista Ferencz Csaba, a volt válogatott Fodor Gergely, Trummer Rudolf, a magas emberek közül pedig az ex-kaposvári Dávid Gergely, a beszédes becenevű (Romboló) Boldizsár Ferenc és Hegedüs Gergely.
MJUSS Fortress Körmend - Zalakerámia ZTE KK
2010. december 17. 19 óra
Borda Menyhért előbb Baki Gergellyel majd Kámán Tamással beszélgetett az elmúlt hétvégéről és a ZTE előtt álló feladatokról
1. rész
2. rész
3. rész
4. rész
A remélhetőleg sportszerű keretek között kedvenceiket biztató ZTE drukkerek elvárásait, élményit ismerhetjük, rendhagyó módon álljon itt egy körmendi szimpatizáns véleménye is az örökrangadókról – Giczi Szabolcs gondolatai:
" Olyan dátum közeleg rohamosan, amit ezt az oldalt olvasók már valamikor szeptember körül erős izgalommal „pirosbetűs”-ként jelöltek meg a naptárban, odavésve: Körmen-Zete. Persze az sem rossz, mikor Szombathelyre, vagy épp Fehérvárra kell mennünk, vagy fogadjuk a Szolnokot, vagy akár a Sopront, de azért a Körmend-Zete az egyetlen, ami örök. Talán ez az egy összecsapás az, amiből az elsőre mindenki emlékszik. Mindenkinek megvan az első Körmend-Zete, vagy Zete-Körmend élménye és emléke. Egyszerűen egy Körmend (és talán Zete) szurkoló számára nincs „Körmend-Zete virgo” állapot. Sokunknak megadatott, hogy ennek a „szűzességnek” az elvesztését a hőskorban élhettük át, ami visszahozhatatlan, és megismételhetetlen, de azért évről-évre minden szezonban legalább kétszer előtörnek belőlünk az emlékek, a fennkölt győzelmek, a zsigerekig hatoló fájdalmak a vereségek alkalmával, az egymásnak feszülő piros és kék mezek, a lelátókra zsúfolt fanatikusok, és az atmoszféra, amit megmagyarázni soha nem lehetett, azt érezni kellett, és kell. Sok minden megváltozott azóta, mind emberileg, mind gazdaságilag, de a Körmend-Zete branddé nőtte anno ki magát, és nekünk osztályrészül jutott, hogy ezt továbbvigyük és fenntartsuk. Talán nem is kötelességből kell tennünk (remélem), hanem a Körmend szurkolóvá válás egyik alapköve is lehet ez. Halász Judit tudat alattijában ezek a napok is motoszkálhattak volna, mikor először papírra került: „Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod…”. Persze mindenki másképp éli meg ezt a dolgot, máshogy emlékszik, és máshogy remél, de a rivalizálás szülte győzni akarás kihat ilyenkor mindenre. Érezni a levegőben, hogy mind a két fél meg szeretné mutatni, hogy ő a jobb. Rivalizálás folyik a pályán, a lelátón, talán még a parkett is fényesebbre van ilyenkor mosva, mert szerepelhet bárki a két csapatban, a mezre vésett két felirat örök: Körmend, Zte.
Sokszor éltük meg együtt a felemelő eggyé válást a körmendi csarnokba, amikor egymásra talált játékos és szurkoló, amikor szinte minden lélegzetvétel egy akaratot sóhajtott bele a csarnok párás levegőjébe, és elhitte mindenki, hogy „…nincs olyan ellenfél, aki ma győzni tudna…”. És így is volt. Ezt az érzést várom a péntek estében. Nem is akarom leírni, hogy „mutassuk meg”, mert már nincs mit megmutatni, itt ismét azt az összetartást kellene előcsalni – akár a múlt tiszteletére -, ami sokszor erőt adott a sérültnek és a pesszimistának is, és amitől Körmenddé váltunk. Péntek: Körmend-Zete. "
Fotó: Zsu
Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
Megosztás
