Kivételesen betekintést engedünk a kulisszák mögé, mivel sok embert érdekel, hogy miként "veszítettük el" Dzsozit. Idézőjelet használunk, mert magunk se tudjuk, hogy ez a helyes kifejezés.
Március végén eleget tettünk Dzsozi kérésének, elengedtük a műtétjére és lemondtunk róla a szezon hátralévő részére, abban bízva, hogy így hamarabb visszatérhet a pályára. Nagyon nehéz döntés volt, mert abban a helyzetben minden játékos elvesztését úgy élte meg a klub, mintha az utolsó esély is elszállt volna a bennmaradásra. Abban sem lehettünk biztosak, hogy hozzánk fog visszatérni. Inkább emberi döntést hoztunk, mint szakmait. Szemmel látható volt, hogy Dzsozi bizonytalanul mozgott, és azt semmiképpen sem szerettük volna, hogyha egy újabb sérüléssel véget érne a karrierje. Akkor abban maradtunk, hogy kölcsönösen megvan a szándék, hogy Zalaegerszegen maradjon.
Dzsozinak a műtét után nagyon pozitív volt a hozzáállása. Amint lehetett sokat volt a csapattal együtt, sokszor edzésre is "lemankózott", és ugyan csak oldalról figyelte a munkát, de legalább velünk volt. Amit a pályán nem tudott hozzá tenni, azt a pályán kívül maximálisan megpróbálta pótolni.
Májusban kezdtünk el tárgyalni az új szerződésről. A klubnak mindössze annyi kérése volt, hogy kapjon egy biztosítékot elhúzódó gyógyulás vagy sérülés esetére. Józsi három lehetőség közül választhatta ki a számára a legszimpatikusabb feltételeket. Május közepén szóban meg is állapodtunk, azonban a szerződés aláírása a klub anyagi helyzete miatt húzódott.
Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy ez azzal jár, hogy megtalálhatják egy jobb ajánlattal. Ez meg is történt. Sportszakmailag a két ajánlat között nem volt jelentős különbség, viszont egy döntésben a játékos oldaláról szerepet játszanak egyéb szempontok is. Például egy kisgyermekes családnál fontos, hogy olyan helyen legyenek, ahol a lehető legtöbb segítséget kapják meg a rokonoktól. Emberileg tehát Dzsoziék teljesen érthető döntést hoztak azzal, hogy visszaköltöznek Nyíregyházára.
Lehetett volna még jobb ajánlatot tenni, de a ZTE KK már nem akarta túlvállalni magát pénzügyileg. Azt mindenkinek tisztán kell látni, hogy bármilyen klub, de jelen helyzetét tekintve a ZTE KK különösen nagy rizikót vállal (vagy vállalt volna) azzal, hogy két, térdsérülésből felépült játékossal vág neki az idénynek. A sportszakmai kockázat is nagy lett volna, de az még rosszabb, hogyha ez még pénzügyi kockázattal is járt volna. Mi történne akkor, amikor egy játékos újra lesérül, de nincs pénz újat hozni?
Nyilván sajnáljuk, hogy Dzsozi eligazol, mert jó sportoló, de egy döntés a klub oldaláról sosem pusztán sportszakmai. Azt mindenki meg tudja ítélni, hogy egy játékos az előző szezonban jól játszott-e vagy sem. Az igazi kérdés az, hogy a következő szezonban hogyan fog játszani és ennek a megjósolt (vagy megjósolhatatlan) teljesítménynek mi az értéke. Ilyenformán egy játékos szerződtetése végső soron mindig egy pénzügyi döntés. Márpedig a ZTE KK jelenlegi helyzete nem hagy túl nagy mozgásteret.
Megosztás
