Hello mindenki!
Micsoda hét áll mögöttünk! Mire ezeket a sorokat olvassátok, engem már a parketten láthattok, remélhetőleg egy jó játékkal a Körmend ellen.Tudom, hogy rengeteg találgatás látott napvilágot, illetve az elmúlt napokban sok Facebook üzenetet és telefonhívást kaptam (egyébként honnan tudjátok a számomat srácok?! :-) a törött karommal, ujjammal,csuklómmal vagy mással kapcsolatban. Nos, az igazság csakis a Byrd blogban olvasható, a szurkolóknak sosem hazudok, ezért mindenképpen olvassatok tovább.
A Kaposvár elleni meccs elején kezdett el fájni az ujjam. Azt gondoltam, hogy nem nagy ügy, ezért vállaltam a további játékot. A mérkőzést követően vettem észre, hogy megduzzadt, de különösebben nem aggódtam miatta; lejegeltem, majd miután hazaértem szintén tettem rájeget, csakúgy mint vasárnap. Mivel a fájdalom nem múlt el, ezért jelentkeztem az edzőnél, aki elküldött a kórházba egy orvosi vizsgálatra. A röntgenfelvételek azt mutatták, hogy egy kis törés van az ujjamban. Az általános gyógyír erre a problémára a sérült testrész pihentetése néhány hétig, de én nem éreztem olyan nagy fájdalmat és úgy gondoltam, hogy képes leszek a szezont végigjátszani. További vizsgálatokat és a családommal, barátaimmal való imádkozást követően másnap NAGYSZERŰ HÍREKET kaptam. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy a sérülés ellenére vállalhatom a játékot.
Azt hallani, hogy sérülés miatt nem játszhatok nagyon rossz volt számomra. Felhívtam anyukámat és elmeséltem neki a történteket, mire őazt mondta: „Hát, biztos vagyok benne, hogy felétek is van ragasztószalag, szóval csak ragasszátok le és minden rendben lesz.” Ez nem igazán rá vall; utálja, amikor sérülten játszom, de több mint 20éve kosárlabdázom, és szerintem mára megértette, hogy nem tud olyat mondani, ami miatt leülnék a padra, hogy kihagyjak egy meccset. A főiskolán a szezon második meccsén eltörtem a csuklómat, ki kellett hagynom a következő mérkőzést, de az idény hátralévő részében játszhattam. Az első európai évemben eltörött a bokám és az egész szezont így játszottam végig. Így számomra nem volt kétséges, hogy játszhatok-e az ujj probléma miatt. Tudom, hogy nem lesz könnyű, és lesz olyan nap, amikor pokolian fog fájni, de most remekül megy a szekér Z-Town-ban és nem akarok az lenni, aki lelassítja ezt.
Ennyit erről. Megállapítottam, hogy Magyarországon nagyon sok Dallas Cowboys szurkoló van. A vasárnap nem igazán volt örömteli számunkra,mert a Dallas kikapott és így kiestünk a rájátszásból. Ez nem túl jóhír, így nem is tudom, mihez kezdjek magammal a szabadidőmben. Imádok amerikai focit nézni a TV-ben, jobban mint kosárlabdát. Inkább megnézem, hogy egy játékos olyan erősen ütközik, hogy a sisakja a levegőben repül, mint hogy valaki zsákol egyet. Nem tudom miért van ezígy, egyszerűen számomra sokkal szórakoztatóbb. Rendben, ennyi elég rólam, remélem tetszeni fog nektek a meccs és mint mindig, most is hangosan fogtok minket buzdítani. „Csak a ZTE”.
Byrd
Fordította: Dancs Tamás
Fotó: ZH, Kiss Patrícia
Forrás: ZICCER - Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
Micsoda hét áll mögöttünk! Mire ezeket a sorokat olvassátok, engem már a parketten láthattok, remélhetőleg egy jó játékkal a Körmend ellen.Tudom, hogy rengeteg találgatás látott napvilágot, illetve az elmúlt napokban sok Facebook üzenetet és telefonhívást kaptam (egyébként honnan tudjátok a számomat srácok?! :-) a törött karommal, ujjammal,csuklómmal vagy mással kapcsolatban. Nos, az igazság csakis a Byrd blogban olvasható, a szurkolóknak sosem hazudok, ezért mindenképpen olvassatok tovább.
A Kaposvár elleni meccs elején kezdett el fájni az ujjam. Azt gondoltam, hogy nem nagy ügy, ezért vállaltam a további játékot. A mérkőzést követően vettem észre, hogy megduzzadt, de különösebben nem aggódtam miatta; lejegeltem, majd miután hazaértem szintén tettem rájeget, csakúgy mint vasárnap. Mivel a fájdalom nem múlt el, ezért jelentkeztem az edzőnél, aki elküldött a kórházba egy orvosi vizsgálatra. A röntgenfelvételek azt mutatták, hogy egy kis törés van az ujjamban. Az általános gyógyír erre a problémára a sérült testrész pihentetése néhány hétig, de én nem éreztem olyan nagy fájdalmat és úgy gondoltam, hogy képes leszek a szezont végigjátszani. További vizsgálatokat és a családommal, barátaimmal való imádkozást követően másnap NAGYSZERŰ HÍREKET kaptam. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy a sérülés ellenére vállalhatom a játékot.
Azt hallani, hogy sérülés miatt nem játszhatok nagyon rossz volt számomra. Felhívtam anyukámat és elmeséltem neki a történteket, mire őazt mondta: „Hát, biztos vagyok benne, hogy felétek is van ragasztószalag, szóval csak ragasszátok le és minden rendben lesz.” Ez nem igazán rá vall; utálja, amikor sérülten játszom, de több mint 20éve kosárlabdázom, és szerintem mára megértette, hogy nem tud olyat mondani, ami miatt leülnék a padra, hogy kihagyjak egy meccset. A főiskolán a szezon második meccsén eltörtem a csuklómat, ki kellett hagynom a következő mérkőzést, de az idény hátralévő részében játszhattam. Az első európai évemben eltörött a bokám és az egész szezont így játszottam végig. Így számomra nem volt kétséges, hogy játszhatok-e az ujj probléma miatt. Tudom, hogy nem lesz könnyű, és lesz olyan nap, amikor pokolian fog fájni, de most remekül megy a szekér Z-Town-ban és nem akarok az lenni, aki lelassítja ezt.
Ennyit erről. Megállapítottam, hogy Magyarországon nagyon sok Dallas Cowboys szurkoló van. A vasárnap nem igazán volt örömteli számunkra,mert a Dallas kikapott és így kiestünk a rájátszásból. Ez nem túl jóhír, így nem is tudom, mihez kezdjek magammal a szabadidőmben. Imádok amerikai focit nézni a TV-ben, jobban mint kosárlabdát. Inkább megnézem, hogy egy játékos olyan erősen ütközik, hogy a sisakja a levegőben repül, mint hogy valaki zsákol egyet. Nem tudom miért van ezígy, egyszerűen számomra sokkal szórakoztatóbb. Rendben, ennyi elég rólam, remélem tetszeni fog nektek a meccs és mint mindig, most is hangosan fogtok minket buzdítani. „Csak a ZTE”.
Byrd
Fordította: Dancs Tamás
Fotó: ZH, Kiss Patrícia
Forrás: ZICCER - Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
Megosztás
