Csapatunk törzsszurkolója, Farkas László ezúttal is tollat ragadott és összefoglalta élményeit, megfogalmazta érzéseit a legutóbbi mérkőzéseink után. Írását, ahogy szurkolói szemmel látja a Zalakerámia ZTE KK mostani remeklését az alábbiakban közöljük.
"Február elején a 19. fordulóban a Pécs elleni idegenbeli vereség után a 11. helyen szerénykedtünk, bár a mezőny sűrűsége miatt a dobogótól csak kettő győzelem választott el bennünket. Látva a pályán nyújtott teljesítményünket, néhányan már a kiesést vizionálták, a legjobb nyolcba kerülés még álomnak is túlzó volt. Ami viszont ezután következett, arra még a legvérmesebb, legoptimistább szimpatizánsok sem számítottak.
Matthias Zollner jött
A Magyar Kupából való kiesés volt az utolsó csepp a pohárban, edzőváltás következett a kispadon. Az új tréner az a német Matthias Zollner lett, aki edzői karrierjét 2004-ben kezdte. Kétszer nyert osztrák bajnokságot, egyszer kupát, majd dolgozott a német válogatottnál is másodedzőként. 2017-ben ő lett az osztrák szövetségi kapitány. A hazai bajnokságban Körmenden és Székesfehérváron is megfordult. A Pécs elleni mérkőzést nem számítva (kettő megtartott edzés után kellett leülnie a kispadra) mindösszesen hét bajnoki mérkőzése maradt arra, hogy előbbre hozza a csapatot az alapszakaszban.
Matthias Zollner látott
A Mester a győztes Kaposvár elleni, és az egylabdás meccsen elvesztett paksi mérkőzés után már látta azokat a szerkezeti és játékbeli hibákat, amiket azonnal javítani kellett.
Az elmúlt szezonban már bizonyító Danilo Ostojic egyáltalán nem lett rosszabb játékos, sőt kosárlabdázni sem felejtett el. A tavalyinál kissé gyengébb játékának a legfőbb oka az volt, hogy nem tudott a posztján elég időt játszani. Ostojic ízig-vérig center, nem pedig négyes. Természetesen tud lefelé játszani, de négyes poszton nem tudja azt a teljesítményt hozni, amit a gyűrű alatt. Míg a palánk alól 73%-ban sikeres, addig a középtávoli dobásoknál ez a szám 33, kintről pedig csak 26%. Mivel ez a poszt üres volt, így javarészt rá hárult ez a feladat. Tristan Ikpe érkezésével azonban ez a hiányosság megoldódott. Sőt, nemcsak megoldódott, de Ikpe olyan játékot tett le öt meccs alatt az asztalra, amit nem sokan gondoltak. Tudjuk, hogy az amerikai légiósok szeretnek dobni, sokszor talán önzően is, de a védekezés általában nem az erősségük. Ikpe ennek pont az ellentettje, az ő fő erényét nem a pontjaiban, hanem a védőmunkájában kell keresni. Az öt meccse alatt leszedett 41 lepattanót, ebből 28-at a saját palánkja alatt, plusz van 12 szerzett labdája is. Jól helyezkedik, érzi a passzsávot, nem véletlenül szerez ennyi labdát. Aki látta játszani, az pontosan tudja, hogy az eddigi statisztikája nem véletlen.
Mishula távozása nemcsak a védekezésünk javulását hozta, de egy új játékos is érkezett a helyére, Renathan Ona Embo személyében. Az ő szerződtetése valószínűleg kettős céllal történt. Egyrészt a védekezést tovább próbáltuk stabilizálni, másrészt pedig nagyon hiányzott egy igazi ponterős játékos, aki ha kell, irányító poszton is jól tud teljesíteni. Ona az eddigi öt mérkőzésén berámolt 90 pontot, félelmetesek a betörései, és a gyors indításoknál is nagyon jól használható. A két érkező játékossal kiegészülve mindenki a saját posztján tudott játszani, és egy olyan feltámadást produkáltunk, amire nem nagyon volt példa az elmúlt idényekben.
Matthias Zollner győzött
Győzött, mégpedig nyolc mérkőzésből ötször. Az igazi menetelés a Sopron elleni győzelemmel kezdődött, de a „kosárlabda-láz” itt még váratott magára. Láttuk, hogy sokkal jobb lett a játék, csak 71 pontot kaptunk, láttuk, hogy jól mozognak az új játékosok, de tudtuk, hogy az igazán nehéz ellenfelek csak ezután következnek.
A Debrecen következett idegenben, újabb győzelem. Ez már nem lehet véletlen. A mérkőzést a távolság miatt nem sokan látták egerszegi részről, így maradt a kérdés, hogy a DEAC 27%-os dobóteljesítménye és az 55 dobott pontja vajon mivel magyarázható. Ennyire rossz napot fogtak ki, vagy megint extra volt a védekezésünk?
A választ egy hét múlva kaptuk meg, természetesen telt ház előtt, amikor a regnáló bajnokot fogadtuk. Brutálisan erős első félidőt játszottunk, a nagyszünetben 21 pont volt az előny, a Falconak momentumokra sem futotta az erejéből. A csapat erejét az utolsó kettő negyed mutatta meg, amikor a Falco felzárkózott négy pontra. Nem estünk szét, nem omlottunk össze, továbbra is a saját játékunkat játszottunk, újra el tudtunk lépni, és három negyedet is megnyerve gyakorlatilag lesimáztuk az éllovast. Őrületes meccs volt, őrületes hangulattal.
Az Alba elleni összecsapást értelemszerűen szintén telt ház várta, főleg annak tudatában, hogy már csak egyetlen győzelem kellett ahhoz, hogy biztosan ott legyünk a rájátszásban. Az Alba nem követte el a Falco hibáját, nem tudtunk komoly előnyt kiépíteni, sőt a nagyszünetben két pontos hátrányban voltunk. Még a 3. negyed végén is az Alba fordult előnnyel, a Zete az utolsó negyedben robbantott. Robbantott egy 9-0-s sorozattal, és megnyerte a meccset. Zsinórban a negyediket. Talpon volt az egész csarnok, a városba megérkezett a már említett „kosárlabda-láz”. Zollner az érkezésével új impulzusokat hozott, sokkal motiváltabbak lettünk, láthatóan van végre csapatkémia is, nincs elveszett labda, a védekezésünk pedig extra lett. Az egész csapatot csak dicsérni lehet, hihetetlen, hogy honnan tudtunk felállni.
A Honvéd elleni utolsó mérkőzésen már nem a saját kezünkben volt a sorsunk, a harmadik helyhez a Szolnok botlása is kellett, ráadásul ezen a meccsen Tóth Ádám sem játszott. A Tisza-partiak viszont ezt a szívességet nem tették meg, így a fővárosban egy -egylabdás meccsen- elszenvedett vereségnek már nem volt semmi jelentősége.
A bajnokság csak most kezdődik! A négy közé jutásért azzal a Debrecennel küzdünk meg, akiket az alapszakaszban sikerült oda-vissza legyőznünk, persze ez a párharc most teljesen más lesz. A DEAC minőségi kerettel rendelkezik, ebben a szezonban a hullámzó teljesítmény jellemző rájuk. Mandics mester a játékukat nem a gyors kosárlabdára építette, támadásban akkor igazán hatékonyak, ha felállt védelem ellen tudnak játszani, és a saját ritmusukban kosárlabdázhatnak.
Ha valaki januárban azt mondja, hogy a ZTE már egy fordulóval a vége előtt bejut a rájátszásba, – ráadásuk negyedikként- szerintem azonnal aláírta volna mindenki. Annyi kijelenthető, hogyha ezt a formát a csapat állandósítani tudja, akkor a play-offban bármeddig eljuthat. Ha esetleg túl tudjuk szárnyalni a tavalyi eredményünket, akkor már csak az érem színe a kérdés. Hajrá ZTE! - Farkas László"
2024. április 3. Zalakerámia ZTE KK
Megosztás
