- Túl vagyunk a felkészülésen és 5 bajnoki mérkőzésen is, teljesnek tűnik a csapat játékosállománya. Hogy értékeled mindazt, ami úgymond a „felszínen” zajlik, tehát hogy teljesít a pályán a Zalakerámia ZTE KK?
- Fiatal társaság a miénk, épp ezért kellően kétarcú és bizonytalan is. Az idegenbeli meccseken sajnos eddig nem azt hoztuk, amire titkon vártunk, sokszor hitét vesztett gárdának tűntünk, ennek eredménye az erősebb Fehérvár elleni tragikus játék, és a mi szintünkhöz már jóval közelebb álló Nyíregyháza elleni hasonló kép. Itt javulni kell, és be kell építeni az új játékosokat, gondolok elsősorban a hozzánk később érkező, a csapat ritmusát biztosító Copeland-re. Sokkal pozitívabb a kép a két hazai meccsünk alapján, mind a vesztes Falco elleni mérkőzésen, mind a másfél év után otthon megnyert rangadón – a Körmend ellen – egy olyan ZTE-t láthatott a közönségünk, amelyiknek stílusa, tartása volt, amire lehet alapozni. Hasonlót várok el mindig hazai pályán, nincsen verhetetlen ellenfél.
- Lehet-e ilyenkor már erőviszonyokról beszélni?
- Annyi látható véleményem szerint most is, hogy senki nem szakadt el a mezőnytől. Nincsenek kimagasló együttesek, se „felfelé”, se „lefelé”. Előbbit természetesen a Szolnok nélküli mezőnyre értem, játékban bizony a legnagyobbak (Paks, Albacomp, Szombathely és a többiek) is képesek gyengébb teljesítményre, idegenben tudnak botlani. Ránk nézve nem szerencsés, de úgy érzem, hogy most nincs leszakadó együttes, nincs olyan csapat, amely a hátsó mezőnyt is messziről próbálja követni. Nekünk ebben a mezőnyben kell a biztos bennmaradást elérni. A csapat összetétele ehhez adott – azt látni kell, hogy az idei együttesünk adottságok szintjén szerencsére előbbre van a tavalyinál (és nem egy idei vetélytársnál is): nem nálunk játszik a legolcsóbb magyar mag, a legolcsóbb légióskontingens, és nem nálunk van a legolcsóbb szakmai stáb. Az idei csapat jóval drágább minden egyes szegmensében, a legszembeötlőbb nyilván a külföldieknél tetten érhető: ők is más dimenziót képviselnek, mint a tavalyiak. Fizetésük a mezőnyben egyiküknél sem az extra kategória, de egy középszintet elérnek – csakúgy, mint a riválisaink esetében. Az élvonalban maradáshoz mélyebben a zsebbe kellett nyúlni, remélni tudom, hogy ennek a helyességét minden ZTE alkalmazott bizonyítani tudja.
- A nyár eleji koncepcióváltásnak megfelelően új modell szerint működik a ZTE vezetése. Mennyire volt sikeres a váltás?
- A csapat körül ténykedőknek (ide mindenki tartozik, aki alkalmazottja a klubnak, de „nem üti le a labdát”) meg kell találni a szerepét, feladatát, mindenki munkájának látható jelei kell hogy legyenek. Soha nem a múlt, hanem a jelen tettei a mérvadóak. Itt és most mérettetik meg mindenki, mindenkinek át kell érezni azt, hogy minden nap a csapat jövője a tét. Ha nem felelünk meg, annak következményei lesznek a csapatra nézve. Hibázni lehet és annak persze a következményeit is vállalni kell. Nekem és a munkatársaimnak is. Ha a modell és/vagy annak szereplői nem megfelelőek, akkor nyilván váltani kell, ahogyan az a mai világban természetes.
- Szintén nem a csapat „látható felét” boncolgatva: korábban az állandó megélhetés is probléma volt, változott-e ez?
- Nem. Sajnos nem. A konszolidáció nem záródott le, jelenleg is tart. Mindennapos küzdelmet folytatunk, csakúgy, mint – gondolom – majdnem minden magyar férfi kosárcsapat. Vannak csúszásaink és jelenlegi állapotot figyelembe véve azok a jövőben is lesznek. A cél azonban az, hogy ez a csúszás (az említett /szükséges/ nagyobb vállalás ellenére is) ne hónapokra rúgjon.
Az év hátralévő részében sajnos nem számíthatunk közvetlen önkormányzati támogatásra, mert azok már korábbi időszakra engedményeztetve lettek. Kizárólag a szponzorainkra vagyunk utalva. Szezon előtt nem titkoltuk: az éves működés közel fele látszott biztosítottnak. Ez valamelyest javult, de nem stabil a helyzet. És ez a lyuk, ez a hiány, pont ezekben a téli hónapokban akut, hiszen biztos bevétel a legfőbb szponzorunktól, a tulajdonostól csak január elején jöhet. Az önkormányzatnak egyébként nagyon hálásak lehetünk: segítségükkel az elmúlt hónapokban rengeteg céghez jutottunk el. Csak köszönettel tartozunk nekik, azoknak cégeknek, akik a TAO támogatáson túl esetleg még a felnőtt versenysportot is finanszírozzák!
- Hozzávetőleg hány céghez sikerült eljutni az elmúlt kicsivel több mint 2 hónapban?
- Közel 100 céget kerestem meg, és kb. 40 cégvezetővel tárgyaltam személyesen is, melynek eredménye a szponzorfalon látható. A kis (de sokszor akár erőn felül is példásan vállaló) szponzortól kezdve a milliós nagyságrendűig. Feltétlen ki kell emelnem (ABC sorrendben) a Bigimp Kft, Errea, Isoplus Kft., Magyar Aszfalt, Omega GM Kft., Szigment Kft., Tóth Hús Kft, Zalakerámia és a Zalavíz segítségét, de ebben a helyzetben a ZTE KK minden egyes forintnak örül és megbecsül, tehát ez a felsorolás nem lehet teljes, mindenkit meg lehetne említeni.
- Mi a helyzet az előbb említett TAO területén?
- Két részre kell bontani a pályázatunkat. Volt egy intézményi beruházási/fejlesztési része, ami nem (kizárólag) a ZTE KK kompetenciája. A pályázaton megnyert 200 milliós csarnokrekonstrukciós részt tavaly nem sikerült lehívni, így nem indulhattak el a felújítások. Én ezt személy szerint nagyon sajnálom, ugyanis a bajnokság első két hazai meccsén tisztán kiderült számunkra a rendőrségi visszajelzések alapján, hogy kiemelt rangadót ebben a létesítményben maximális biztonsággal nem lehet megrendezni. A legfrissebb sporttörvény szerint sajnos csarnokunk alkalmatlan ilyen összecsapásokra, év elején súlyos milliókat költöttünk arra, hogy élőerővel megoldható legyen a szurkolótáborok fizikai elkülönítése és legyen térfigyelő rendszer. Sajnos nem mutogathatunk ellenfeleinkre se, a közeli Körmenden például ez mind megoldott.
A TAO pályázat másik részét jelentő utánpótlásunk mellett se mehetünk el minimális kritika nélkül. Kámán vagy mondjuk Gáspár után nem sikerült őket megközelítő tehetséget előhoznunk a bázisunkból. Egyértelmű, hogy újra kell gondolnunk a koncepciónkat, nem szégyen tanulni olyanoktól, akik ezt jobban csinálják. Nem szégyen megkérdezni a szombathelyieket, körmendieket. Látogatni kell az iskolákat, és tágítani a horizontot: más településen, más megyékben és a környező országokban (Vajdaságban, Erdélyben) is körülnézni és fiatal tehetségeket Zalaegerszegre csábítani. A ZTE jövője csak ez lehet, a következő években nem kiemelkedő tudású és bérű külföldiekkel, hanem magyar tehetségekkel van reális esélyünk kitörni. Sok szakember dolgozik nálunk, az ő feladatuk ez.
- Ki segíti a munkádat, a csapat körüli helyzetről mennyire van naprakész információja például a tulajdonosnak?
- Említettem, Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzatának maximális támogatását élvezzük. Abszolút többségi tulajdonosként heti rendszerességgel riportálok feléjük, és személyes beszélgetések alkalmával beszámolok a napi örömökről és a mindennapi nehézségekről is. A tulajdonosnak pontos képe van klubunk anyagi helyzetéről. A város el is várja azt, hogy beszámoljak a szponzorkeresés eredményeiről, nyilván egy fontos visszajelzés feléjük az, hogy milyen szponzorációs potenciállal bírnak a város cégei, ki tudja támogatni a sportot.
- „Fanatikus hittel és őszintén” – legutóbb e két fontos jelzőt nevezted meg a munkád vonalvezetőjeként. Sikerül-e ezt tartani, hogy éled meg az új szerepkört és ennek nehézségeit?
- Nagyon összetett és nagyon sok munka várt illetve vár rám. A múlt és a jelen problémái felőrlik az embert. Nem tagadom, több az álmatlan éjszakám amiatt, hogy mikor, miből és hogyan tudunk fizetni az alkalmazottaknak, beszállítóknak. Naponta kapok olyan telefont, melyben a „mikor fizetünk már” részlet elhangzik. Ezeket nehéz kezelni, de kell. Őszinteséget ígértem, ehhez tartom is magam. Mindenkinek – játékosnak és szurkolónak is - látni kell: nem kolbászból van a kerítés, mindennapi problémákkal küzdünk. Nagy terhet vettünk a nyakunkba, nagyot vállalt a tulajdonos és adta nevét ehhez ügyvezető is – ezt meg kell oldani. Fanatikus hittel és sok munkával – továbbra is.
- Legközelebb év végén invitálnálak egy hosszabb beszélgetésre: mikor lennél elégedett?
- Szeretném azt, ha nyugodt munkafeltételek megteremtésével alkotó munkát végezne a csapat. Nem akarok most se félrebeszélni: lesznek csúszásaink, de nem szeretném, ha hónapokig dolgoznának ingyen játékosaink – mint azt más magyar sportkluboknál hallani. Szeretném, ha a szponzoraink segítségével túllendülnénk ezen a nehéz időszakon, és a legjobban azt szeretném, ha ebben a szurkolók (akikért dolgozunk) partnerek lennének és bíztatnának minket, a csapatot. Nélkülük ez nem sikerülhet, az ő támogatásuk nagy erőt jelenthet sokaknak. Kemény munka vár mindenkire, igyekszünk megfelelni!
Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
/A fent publikált cikk a ztekosar.hu tulajdona, bármilyen tartalmat, szöveget, képet - vagy annak részletét - reprodukálni csak a szerző előzetes engedélyével lehetséges/
Megosztás
