2013. december 8-án vasárnap (a ZTE-Kecskemét mérkőzés másnapján), reggel 10 órakor a Sportcsarnok tárgyalójában nyílt beszélgetésre invitáljuk a ZTE szurkolóit.
Rasszizmus, cigányság, nem kívánatos szurkolói rigmusok, kosárlabdával kapcsolatos élményei, valamint most megjelent könyve kapcsán Forgács István, zalaegerszegi születésű, napjaink talán legismertebb cigányszakértője lesz meghívott vendégünk. „Nem a bőrszín, hanem a teljesítmény számít!” elnevezésű rendezvényünkön jelen lesznek a Zalakerámia ZTE KK játékosai, vezetői, valamint várjuk a csapat szurkolóit. Társadalmi felelősségvállalási programsorozatunkra nem csak a ZTE iránti szimpátiája miatt hívtuk meg a napokban megjelent „Cigánynak lenni – leszámolás a tabukkal” című, botránykönyvként aposztrofált mű szerzőjét, hanem azért is, mert cigányként a cigányságról alkotott kritikus, szókimondó véleménye nem csak a megszokott, „politikailag korrekt” lózungok menti parttalan szószaporítás.
István egerszegi sportélményei mellett beszél arról, hogyan értékeli a több sportágban is jelentkező nézőtéri magatartást, az arra reagáló szankciókat, és arról is, hogy milyen megoldást javasol. A párbeszéd során (ahol talán elsőként esik nyíltan szó cigányság és a sport kapcsolatáról) a ZTE KK tagjai is a szurkolókkal együtt, közösen igyekeznek az MKOSZ büntetéseinek elkerülésére megoldást találni.
Várunk mindenkit vasárnap, a déli ebéd előtt 10-től 11-ig!
Részlet Forgács István „Cigánynak lenni” c.könyvéből:
- Utcaseprők, utcaseprők! – zengi több száz torok, ahogyan a körmendi vendégszurkolók bevonulnak a csarnokba. Pirosban, feketében, hatalmas dobbal és sálakkal, majd egyezményes jeleket mutatva elfoglalják a nekik fenntartott vendégszektort. Velük szemben több ezer hazai néző, és amelyben a hazai kemény mag tagjai a kifordított bomberdzsekikben tényleg utcaseprőkre emlékeztetnek. A több tucat sárga színű tolldzseki persze egészen furcsán hat a tavaszban, de ez egy ilyen világ most, a kabát egyeseknek igenis kell a meccsre, ugyanúgy, mint a pénztárgépszalag, vagy a rudas zászló. A verbális sértés persze azonnal vérbe borítja a hazai agyakat, és ökölrázás mellett fel is zúg a válasz: Cigááányok, cigááányok!, és igen, pontosan így, az á betűt a szó közepén el is nyújtva kissé.
1992-ben vagyunk, ahol, és amikor is a telt házban izzó zalaegerszegi sportcsarnokban 3 óra múlva eldől, hogy ki nyeri a magyar kosárlabda-bajnokság idei döntőjét.
- Cigááányok, cigááányok! – hörög a hazai szurkolósereg lelkesen, rázva az öklét az alig 25 kilométerről érkezett vasi drukkerek felé, majd megszólal a „Vas megyében mindenki cigány” szövegű szurkolói dal, amelynek összesen ez az egy sora van, és a földrajzi megjelölés mindig a szerint változik, hogy melyik csapat szurkolói is kívánják sértegetni az ellenfelet és annak szimpatizánsait. Bárhol az országban, bárhol Kelet-Európában.
A kopaszra nyírt egerszegi fejek között fel-feltűnik egy-egy barnább arc, fekete szempár, akik legalább olyan lelkesen szidják a vendégszurkolókat, mint a mellettük, mögöttük üvöltő bőrfejűek. És ami a legdöbbenetesebb az egészben, ők tényleg cigányok.
A kosárlabda Egerszegen társadalmi esemény, mindenki szereti bőrszíntől, vallástól, társadalmi rétegződéstől függetlenül. Egy olyan város, ahol a rendszerváltásnak általában nyertesei voltak mind a cigány, mind a nem cigány emberek. Egy város, amely az azóta eltelt két évtized alatt úgy tudott politikai meggyőződését tekintve egyre határozottabban a konzervatív politikai jobboldal irányába tolódni, hogy közben saját cigány közösségét soha nem rekesztette ki, soha nem szegregálta, és általában biztos teret adott ahhoz, hogy a megélni próbáló cigányok és nem cigányok békességben élhessenek egymás mellett. Persze minden viszonylagos, és bár itt sem ugrott meg a vegyes házasságok száma, az azért mindig is elmondható volt, hogy általában az országos átlaghoz képest jobb a viszony kisebbség és többség között. Én itt nőttem fel, kint voltam százezer kosármeccsen, rekedtre kiabáltam magamat szinte mindig, és soha nem éreztem bántónak a cigányozást, hiszen nem nekem szólt. Nem is az apámnak, nem is a családomnak. Attól még persze lehet moralizálni, hogy ez bizony egy undorító dolog, de én, a cigány-ember ezt nem éreztem egyáltalán annak. Sőt, nemcsak, hogy a kosármeccsen nem zavart, hanem szinte soha és sehol, mert úgy élhettem le fiatalságom minden egyes másodpercét a Göcsejben, hogy soha sehol és senki nem vágta az arcomba, hogy engem kevesebbnek tartana a származásom miatt. Mindig és mindenhol kiszolgáltak, számtalan gázsó barátom volt és van a városban ma is, sőt, még arra is lett volna esélyem, hogy akár úgy térjek haza a főiskola után, hogy részt vállalok a város feladataiban. Engem a város úgy nevelt fel, hogy soha senki egy szóval nem bántott a cigányságom miatt. Sőt, nemcsak engem, hanem a családomat, közvetlen rokonaimat sem. Az okokat lehetne keresgélni, pontosan biztos, hogy nem sikerül megtalálni majd őket, de az igenis kijelenthető, hogy egy viszonylagosan jól élő városban a cigányoknak is könnyebben megy a beilleszkedés. Hihetetlen, de a város alpolgármestere, majd nemrégiben megválasztott polgármestere a feleségével együtt cigányul tanul. És a nyelv mellett ismerkedik a helyi cigány közösség kultúrájával, tradícióival, egyszerű mindennapjaival. Persze nem mondom, hogy nálunk ne szóltak volna be egymásnak néhanapján a cigányok és a nem cigányok. Vagy, hogy ne fordult volna elő, hogy egy-egy keményebbnek tűnő cigány arcot nem engedtek be a diszkóba, főleg, ha részeg volt, és agresszívnek tűnt. Vagy, hogy ne keresték volna egy-egy alkalommal a „rásszizmust” az egyszerűbben gondolkodó családok, vagy személyek. De hol van ez attól, amikor a keleti felében az országnak menekülnek a gázsók a cigányok elől, vagy sorozatgyilkosok támadják a cigánysor szélén lévő házakat...
Egerszegen leginkább két dolgot tanultam meg: a gazdasági érdek mindig felülírja az előítéleteket, illetve, hogy ha mindenki csak a saját településének a határáig akar ellátni, akkor több figyelme, energiája és valós motivációja marad a saját közösségében értéket teremteni. Cigányként, nem cigányként egyaránt.
Forgács Isvánról
az MTV nagy vitát kavaró műsora:
a műsor előzménye, István egyik cikke:
http://hirszerzo.hu/velemeny/2011/10/10/20111010_forgacs_istvan_ciganysag
Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
Megosztás
