Helló, helló!
Először is szeretnék elnézést kérni, amiért ilyen hosszú ideig nem jelentkeztem, de mivel sérüléssel bajlódtam, illetve a csapattal is bukó szériába kerültünk, és így nem tudtam volna túl sok pozitívat írni, jobbnak láttam tehát, ha inkább csendben maradok.
Ahogy azt már bizonyára mindannyian tudjátok, a klubnál edzőváltásra került sor. Ennek kapcsán szeretném megköszönni Péternek a lehetőséget, és azt is, hogy a sérülésem idején is bízott bennem. Mivel ez az első szezonom profi játékosként, így maga a váltás lehetősége engem kicsit meglepett – de ez már csak így megy.
Az első benyomásaim alapján Raúl nagyszerű edző, az irányításával összességében is határozottabbá, rendezettebbé vált a játékunk, és a védekezésünk is kb. tízszeresére javult. Hosszú és embert próbáló tréningeket vezényel nekünk, de azt hiszem, az eredmények eddig őt igazolják. Mostanában szó szerint kosárlabdával kelünk-fekszünk.
A múlt hétvégi Körmend elleni rangadó volt az ötödik összecsapás, amin pályára léptem a visszatérésem óta, és úgy érzem, meccsről-meccsre közelebb kerülök a legjobb formámhoz. Még sokat kell dolgoznom, hogy el is érjem, de jó úton haladok. Azért az is segít egy egész keveset, ha Justin olyanokat művel, mint szombaton: mondjuk megszórja negyvennel az ellenfelet, vagy épp a védője feje fölött zsákol, ezzel tűzbe hozva a közönséget.
Az elmúlt két hetet nálam töltötte anyukám, nagyon jól esett, hogy itt volt velem. Már öt hónapja nem jártam otthon, és bár nem ez a mostani az első alkalom, hogy távol kerülök a családomtól, a hiányuk azért eléggé megvisel. Édesanyám jelenléte rengeteget segített, alaposan helyrerázott lelkileg.
Annak is örülök, hogy láthatta a hétvégi győzelmünket, őrületes meccs volt. Srácok, elképesztőek vagytok. Akadt olyan pillanat, amikor a saját gondolataimat se hallottam a hangzavarban. Egy élmény volt ilyen légkörben játszani, rengeteg energiát kaptunk tőletek a lelátóról.
Mostanában nem sok mindenre jutott időm a kosárlabda mellett, de nem panaszkodom, mert a hosszú kihagyásom ráébresztett, mennyire szeretem ezt a játékot. Jó érzés látni magamon, ahogy napról napra javulok és fejlődök.
Az előttünk álló hétvégén ezúttal kapunk egy kis pihenőt, így Gee-vel, Justinnal és Justin tesójával, Javierrel azt tervezzük, hogy átugrunk Bécsbe egy barátomhoz, akit még otthonról, Vancouverből ismerek. Nagyon várom már, a legközelebbi bejegyzésemben képes beszámolót hozok nektek erről a kirándulásunkról.
Mára ennyi lenne, köszi, hogy velem tartottatok és megígérem, hogy mostantól rendszeresebben fogom frissíteni a blogot, úgy kb. kéthetente jövök majd.
Hajrá ZTE!
-DP
Ez a blog nem jöhetett volna létre, ha nincs Gombos Krisztián. Hálás köszönet a fordításért!
Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
.jpg)
In English
Hello Hello!
First of all I would like to apologize for how long it has been since I last wrote. With being injured and how we were in that losing streak there really wasn't much to write about that was positive and they say if you don’t have anything nice to say, don’t say anything at all.
Obvioulsy everyone knows what has happened with the club and the coaching change. I would like to thank Peter for giving me the opportunity and believing in me even through my injury. This is my first experience with the business side of basketball so while it was a bit of a shock to me … that’s just the way it is. Raul has been awesome so far. Our team is playing with a sense of urgency and defensively we are ten times better. Our practices are long and challenging but you cannot argue with the results. We literally eat, sleep and breather basketball right now.
This past weekends win versus Körmend was my 5th game back and each game I feel like I am getting closer and closer to where I want to be. I’m not quite there yet but I’m getting closer. It helps a little when Justin is burning the house down and dropping 40 bombs and dunking on peoples heads…just a little.
My mom had been visiting for the past two weeks and it was awesome to have her out here. I haven’t been home in over 5 months now and while this isn't my first time being away from home it is never easy and at a certain point you start to hit the wall. Having her here really helped lift my spirits.
I’m glad she got to see this past weekends game because if was absolute mayhem. You guys (the fans) are the absolute shit. There was a point in that game that it was so loud I couldn’t even hear myself think. It was an epic atmosphere to play in and we really fed off of that energy.
I haven’t had time for much else besides basketball lately but I can’t complain because after sitting out for so long it really made me conscious of how much I love the game. It feels good to feel like you are getting better and improving on a daily basis.
This weekend we have a bye and the three or us imports as well as Justin’s bro Javier plan to go to vienna to visit a friend of mine from back home in Vancouver. I’m looking forward to that and I’ll be sure to keep you all posted with pictures of the mayhem.
Until next time, thanks for reading and ill be sure to start updating this more regularly every two or so weeks.
Go ZTE!
-DP
Megosztás
