Mizújs, mi a pálya?
Micsoda meccset játszottunk múltkor a Körmend ellen! Egyértelműen ez volt az egyik legőrültebb végjáték, amiben valaha részt vettem. Nagyon örülök annak, hogy Kámi szerezte a döntő kosarunkat. Justinnal és Geralddal az egész szezonban viccelődtünk azon, hogy bármi is legyen az aktuális meccs végeredmény – győzelem, döntetlen, vereség – teljesen mindegy, Kámi arckifejezése nem változik. Ha nyerünk, nem száll el, nem viszi túlzásba az ünneplést, de egy elvesztett összecsapás után sem roskad túlságosan magába. Legutóbb is hozta a formáját: miután beverte azt az utolsó másodperces triplát, csak állt rezzenéstelen arccal, higgadtan, ahelyett, hogy mondjuk őrült módjára rohangálva ünnepelt volna, mint egy srác, aki épp most tudta meg, hogy a suli leggyönyörűbb csajával mehet a szalagavató bálra (ahogy én is tenném). Mindössze a mutatóujjait emelte a magasba komoly képet vágva. IGAZI LEGENDA. A Gatorade-nek volt egy reklámja annak idején Michael Jordannel, amiben azt énekelték, “I wanna be like Mike”, abból kéne csinálni egy átiratot Kámival. “I wanna be like Kámi” – simán vírusvideó lenne belőle a Youtube-on. Többek között emiatt emlegetem csak úgy Kámit, hogy “a Keresztapa”
Mielőtt folytatnám a csapat körüli történések taglalását, szeretnék szót ejteni egy közelmúltbeli eseményről, ami komoly felzúdulást okozott, én pedig nem szeretném a szőnyeg alá söpörni a történteket.
Tudom, hogy többen nemtetszésüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy két hete a Pécs elleni vereség másnapján édesapámmal Budapestre utaztam megnézni a kanadai hokiválogatott olimpiai döntőjét. Mivel nálunk Kanadában a jégkorong a nemzeti sport, úgy gondoltam, jó programnak ígérkezik egy kis városnézés apukámmal, aminek a végén beülünk valahová megnézni a meccset néhány kanadai barátunk társaságában. Apa Kanadából utazott ide meglátogatni engem, és mivel nem volt lehetőségünk túl sok időt együtt tölteni, így Jimenez mestertől szabadnapot kaptam. Történt néhány dolog és egy kicsit elragadtattam magam, ami miatt szeretnék elnézést kérni. Utólag persze könnyen okos az ember, és bár láthatjátok, hogy elsősorban az volt a szándékom, hogy édesapámmal töltsem a napot, nem pedig az, hogy egy vesztes meccs után féktelenül szórakozzak, szeretném leszögezni, hogy nem akartam senkit felbosszantani, netán olyan benyomást kelteni, hogy nem koncentrálok megfelelő mértékben a játékra és nem teszek meg mindent a győzelemért.
Nagyon sokat jelent számomra a támogatásotok, amihez még csak hasonlót sem tapasztaltam sehol, ezért sem szeretném, ha akár csak egy pillanatig is azt gondolnátok, hogy nem vagyok tudatában a klub iránti odaadásotoknak, illetve nem értékelem azt.
Ezen kívül az edzőtől is szeretnék nyilvánosan bocsánatot kérni, hiszen nagyrészt rajta csattant az ostor az én hibáim miatt. Újoncként számomra ez az egész idény arról szól, hogy megtanuljam, hogyan tudok profi sportolóvá válni, és ennek a tanulási folyamatnak része az is, hogy az ember hibát követ el, ahogy most én is tettem. Szeretném még egyszer megköszönni a támogatásotokat, és megígérem, hogy többet ilyesmi nem fordul elő. Küzdeni akarok és győzni mindenáron.
Tehát, visszatérve a kosárlabdára… Mióta a Coach átvette a csapatot, tornádóként zúdultak ránk az új információk, új figurák támadásban és védekezésben egyaránt. Rengeteget dolgoztunk, de már érzem a fejlődést, jó formában játszva harcolunk az utolsó két playoff-hely megszerzéséért. A szezon kezdete óta először érzem azt, hogy igazán egységesek vagyunk, mindenki ugyanúgy gondolkodik, és egy irányba húz. Mindenki egészséges, fejben is összeszedett a csapat, a középszakasz kezdete pedig adott egy erős lökést, hogy feltöltsük az erőtartalékainkat, így mindenki nagyon motivált és harcra készen várja az összecsapásokat.
Mivel a csapatban sok a fiatal játékos, így akadnak olyan periódusaink a meccseken belül, amikor támadásban gyengébben teljesítünk, viszont a védelmünk megbízhatóbbá vált a Mesternek köszönhetően. Minden meccsen nem tudunk jól dobni, de a győzelem érdekében mindent meg kell tennünk és teljes erőbedobással kell játszanunk, ezért ezt hangsúlyozza, hogy tegyük oda magunkat maximálisan, és akkor nem lehet gond. Úgy érzem, jók az esélyeink az előrelépésre.
A játékon kívüli dolgokról szólva elég nyugodtnak mondhatók a hétköznapjaim. Az olyan különleges eseteket leszámítva, mint például apukám múltkori látogatása – ami egyébként király volt – általában így néz ki egy napom: felkelek, összedobok valami reggelit, majd nyújtás, igyekszem korán érkezni az edzésre, hogy tudjak előtte gyúratni. Aztán jön egy legtöbbször másfél órás tréning, amit egy dobóedzés követ. Ezután ebéd, némi szunyokálás, majd egy újabb edzés. Mi, sportolók a szokások emberei vagyunk, így egy hasonló napirend egyfajta komfortérzetet ad, ami segít, hogy megfelelően tudjunk a feladatunkra koncentrálni. Az egyik kedvenc idézetem így szól: „A kemény munka magabiztosságot szül”. Mi pedig kétségtelenül szorgalmasan tesszük a dolgunkat.
Hú, most látom, mennyi az idő, lassan mennem kell edzésre, utána pedig megnézünk Geralddal és Justinnal egy filmet a moziban. A Szeged ellen nagyon kemény meccsünk lesz, már alig várom. Robbanjon a lelátó, mi pedig a belünket is kihajtjuk majd a parketten.
Hajrá ZTE!
DP
A blog pénteken készült.
A fordítást Gombos Krisztián készítette.
Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
In English
Whats up whats up whats up!?!?
What a game against Körmend the other night! That was definitely one of the crazier finishes to a game I have ever been a part of. I love it that of all people who hit the game winner it was Kami. This whole season Justin, G and me have joked about how win, loss, draw…whatever, Kami never changes his expression. He never gets too high, he never gets too low. True to form, after hitting that shot instead of running around like a maniac and celebrating like a kid who just scored a prom date with the hottest chick in school (as I would do), his facial expression was stoic. All he did was raise his two index fingers to the sky…and mean mug. WHAT A LEGEND. Gatorade needs to remix ‘I wanna be like mike’ to ‘I wannabe I wannabe like Kami’. That’d be a youtube viral sensation. This, along with many other reasons, is why I refer to Kami as ‘the Godfather’.
Before I really get into this blog I’d like to address the elephant in the room. I know that there was some dialogue and criticism about me going to Budapest with my dad to watch the Canadian Olympic hockey final two weeks ago the day after we had lost the previous day. Coming from Canada that is our national sport and I thought it would be cool to see the city with my dad and watch the game in the company of fellow Canadians. I was given permission by coach to spend the day with my dad as he came from Canada and I hadn't gotten to spend much time with him. One thing led to another and it got a little carried away and for that I would like to apologize. Hindsight is always 20-20 and although my intentions were innocent I did not mean to upset anyone or give them the impression that I am not focused on and committed to winning. I really appreciate the support that we receive here, you (the fans) and supporters are like nothing I have ever experienced and I would not for even a second for you to think that I am not aware and appreciate of how much you care about the club. I would also like to publicly apologize to Coach as much of the backlash fell on him. It’s been a learning experience for me this year in the transition into being a professional and this was a mistake. Thank you for your support and nothing like this will happen again. I just want to compete hard and win.
Alright, here we go…Since Coach took over its been a whirlwind of new information, new offensive and defensive tweaks. It has definitely been a lot of work but I feel like going forward now as we fight for one of the last two playoffs spots we are in good shape. For the first time since this season started I feel like we are all finally on the same page again. Everyone is healthy, everyone is focused and the switch from regular season to middle season has seemed to recharge everyones batteries and they are hyped up and ready to kick some ass. We are still young in some positions so occasionally offensively at times we are prone to struggling for short periods of time but Coach has really instilled a sense of accountability on defense. While you cannot control if you make or miss shots every single night, you can always control the effort and intensity at which you play with, and that is what he stresses. I really feel good about our chances going forward here.
Outside of basketball life has been pretty quiet for me. With the exception of my dad coming out here to Z-town, which was absolutely awesome, my typical day is: wake up, cook breakfast, stretch, head to practice early to get loose, typically a 90 minute practice followed by some shooting, lunch, nap, then back to night practice. As athletes we are creatures of habit and having a routine creates a level of comfort which facilities a sense of being at ease mentally. One of my favourite quotes is “hard work breeds confidence” and we have definitely been working diligently.
I just realized what time it is and I have to get going here, gotta get some extra shots up here before I head to check out a movie at the plaza with Justin and G. Tomorrow is a huge game and I am pumped to see everyone out in full strength. BRING THE NOISE and we’ll bring the pain.
Go ZTE!
-DP
Megosztás
