Előszó
Szabad-e egy olyan műfajt újjá éleszteni, ami anno, akkor és ott működött? A honlapunk pár éve hűséges olvasói bizonyára emlékeznek, hogy külföldi játékos vezette internetes napló 4 éve unikumnak számított, és a visszajelzések valamint látogatottsági statisztikák alapján minden csúcsot megdöntött. Lehet-e újra hasonlóan sikeres egy ugyanolyan kezdeményezés ennyi év után?
Szabad-e ilyen terhet és elvárást egy játékos nyakába varrni? Az a játékos kapja-e meg ezt a kiváltságot/büntetést/bizalmat, akinek valóban kell?
A lentiekből kalkulálhatóak a válaszok: igen-igen…!
Doug Plumb lehetséges, hogy nem lesz egyből olyan kiemelkedő játékos, mint célzott elődje(i), de hozzáállása, küzdeni tudása és a világ felé való nyitottsága (nem mellesleg korábbi blogos rutinja) alapján hiszem, hogy Ti/Önök is befogadjá(to)k. Ahogy ő írja pár sorral lejjebb: őt valóban szeretni vagy utálni lehet. Írhatok többes számban: mi, a ZTE-nél egységesen előbbi mellett tettük le voksunkat. Illetve továbbra is az a célunk, hogy nem csak pontok, lepattanók, győzelmek és vereségek, nehézségek, boldogságok látszódjanak csapatunkból, hanem egy kis háttér is, pár kulisszatitok, és a nyers tények érzelmi oldala, mindezt egy olyan Európában „rookie” külföldi szemüvegén keresztül, akinek mi – magyarok, európaiak – is különlegesek vagyunk. Ebben egy blog - mely törvényszerűen félénknek indul, de a visszajelzéseitek mentén kiteljesedhet – sokat segíthet.
Ha ez a blog-folyam annyi kiadást és közel annyi letöltést él meg, mint elődjéé - az sok minden jót jelenthet, de leginkább direkt visszajelzést egyéni és csapatsikerekről. Ez megfelelő cél lehet. Jó szórakozást kívánok!
Dallos Ádám
---
Hello mindenkinek!
Túl az első hónapon, de micsoda hónapon!
Amikor Ádám megkérdezte, hogy érdekelne-e a blogolás, egyből ugrottam rá, mint dagadt gyerek a sütis pultra.
Mindenki, aki ismer egy kicsit is, tudja, hogy van pár dolog, amit szeretek az életben: kosárlabda, a Black Mamba (ez Kobe Bryant beceneve – a szerk.) és a dumálás.
Kezdődjön tehát a buli…
Először egy kicsit magamról kéne beszélnem: 195 centi vagyok, még a gyerekkori Teddy-mackómmal alszom, szeretek tengerparti romantikus séták közben az élet értelméről beszélni… Nem ám, hülyéskedek, épp az ellenkezője vagyok. Egy srác, akit vagy szeretsz, vagy utálsz – szóval szeressetek inkább, oké?! :)
Komolyra fordítva a szót: a kanadai Pitt Meadows-ból származom, ami egy órányira van Vancouvertől. Idén végeztem a University Of British Columbia-n, és egy korábbi ZTE játékoson keresztül kerültem kapcsolatba a csapattal – Spencer McKay nevére talán a többségetek még emlékszik. Kosárlabdás filozófiám alapvetően megegyezik az életfilozófiámmal is: „How you do anything is how you do everything” – azaz az alap karaktered és a természeted megmutatja hogyan kezelsz mindennapi dolgokat kezdve a legkisebbtől, egészen a legnagyobbig.
Büszke vagyok a munkamorálomra, keménységre és a csapatemberi mentalitásomra. A sikerhez vezető úton nincsenek kiskapuk, bízom benne, hogy ezt a hozzáállást a csapatnak is át tudom adni.
Oké, elég is ennyi rólam… na jó, még egy csomó minden van. Az első hónapom Zalaegerszegen fantasztikus, és igazán „horizont-tágító” volt. Nem csak a kosárlabda nézőpontjából, hanem kulturálisan is. Talán több új ismeretet és apró trükköt tanultam az elmúlt 1 hónapban, mint az egyetemi évek alatt összesen. Az európai kosárlabda teljesen különbözik az észak-amerikaitól, sokkal inkább csapat-orientáltabb. Komplexebb játék, tökéletesre fejlesztett pick-and-rollok (elzárás-leválások), helyezkedés, állandó mozgás támadásban – eddig nagyon nagy élmény ezt a stílust megismerni.
Otthon a barátaim gyakran viccelődve röviden Meat-nek („színhúsnak”), „izomagyúnak” hívtak azon szokásom miatt, hogy lehajtott fejjel, testi adottságaimat kihasználva, vállal a levegőben ütközve fejeztem be a betöréseimet, többnyire ballal. Ez a stratégia – úgy tűnik – szánalmasan megbukott. Csak az előszezonban több támadó faultot fújtak rám, mint az egyetem során összesen. Ez nem gond: tanulás, alkalmazkodás, folyamatos fejlődés – ezért vagyok itt.
.jpg)
Első nap - első út a sürgősségire - fotó: Doug Plumb
A szezon közeledtével pontosan még nem tudom, hogy mit várhattok a csapattól és a játékunk szintjétől, de kellemesen csalódtam eddig. Úgy érzem, hogy nem csak jó anyagunk van a fiatalok lendülete és a veterán vezérek kitűnő kombinációjával, de a csapatunk nagyon önzetlen.
Amit korábban a legtöbb embertől hallottam, a külföldi játékosokra gyakran ragasztják a nehéztüzér jelzőt, azaz igencsak előtérbe helyezik magukat, a statisztikájukat… Biztosíthatlak titeket, hogy nálunk erről szó nincs. A magyar srácok, köztem, Gee és Justin között sem akad önző játékos, ami nagyon jól működhet. A csapatmunka és önzetlenség kiemelkedő lesz nálunk.
Életképek a felkészülésről - fotó: Doug Plumb
“For the strength of the Pack is the Wolf, and the strength of the Wolf is the Pack.” -Rudyard Kipling
A falka ereje a farkas, és a farkas ereje a falka.
Tudom, nagyon hosszú ez az első bejegyzésem, de annyi minden történt 1 hónap alatt! A nyelvi nehézségek a kommunikációban néha gondot jelentenek, de a csapatban mindenki egészen hihetetlenül türelmes és segítőkész. Minden nap igyekszem a csapattársaktól egy új magyar szót megtanulni, de ennek 90%-a idézhetetlen e sorok mentén. :-)
Kulturális nézőpontból is meghökkentem párszor. Amit mi Észak-Amerikában „ mindennapi mókuskeréknek” hívunk, az is nagyon különbözik itt, és nekem egészen felemelőnek, szimpatikusnak tűnik. Otthon mindenki belefeledkezett önmagába, önmaga fejlesztésébe, addig az emberek itt sokkal figyelmesebbek és emiatt boldogabbnak is tűnnek. Valóban a lehető legtöbbet akarok tanulni, és mindent beleadni a pályán és azon kívül is. Hiányoznak a családtagjaim és a barátaim, de ugyanakkor élvezem, hogy nyitott szemmel járhatok és egy csomó dolgot megtapasztalhatok. Szép is ez az élet!
Most kedd délután van, amikor e sorokat írom, és gyorsan el kell ugranom még a boltba is, ami önmagában is mindig egy élmény. A csapat nevében is mondhatom, hogy nagyon izgatottan várjuk a szombatot, hogy előttetek bemutatkozzunk élesben is hazai pályán, és egy nagy dobással kezdjünk!
Addig is minden jót, köszönöm, hogy velem tartottatok.
CSAK A ZTE!!!
- DP
ENGLISH VERSION
Hey everyone,
First month over and done with, and what a month it has been!
When Adam asked me if I would be interested in writing a blog I pounced on it like a chubby kid at the desert line. Everyone who knows me knows there are a few things I love in life: basketball, the black mamba...and talking.
Lets get this party started...
First things first I’ll tell you a little bit about me. Well I am 6’4”, I still sleep with my childhood teddy bear and I love long romantic walks on the beach discussing the meaning of life...completely kidding, I’m pretty much the exact opposite of that. I’m the type of dude who you either love or hate...so love me please?! haha.
In all seriousness though, I am originally from a town called Pitt Meadows (which I will refer to as the swamp for future reference, S/O to the boyzzz) that is about an hour outside of Vancouver. I just finished my last year at the University Of British Columbia and was put in touch with the club through former ZTE star Spencer Mckay whom I’m sure most of you still remember his name. My philosophy on basketball pretty much parallels my philosophy on life and that’s ‘how you do anything is how you do everything’. I pride myself on my work ethic, toughness and team first mentality. There are no shortcuts to success and I hope that I can help bring that mentality to the team this season.
Alright, enough about me...just kidding there’s lots more. My first month here has been awesome and eye opening. Not only from a basketball perspective but also from cultural standpoint.
In terms of basketball it’s always funny to me that just when you think you know just about all there is to know about something...BOOM...your mind gets blown. I have probably learned more new knowledge about the game and little tricks in the past month than in the last couple of years in college.
The european game differs vastly from the north american game in that it is much more team oriented. From the complexities of how to perfectly execute the pick and roll, to something as simple as proper spacing and perpetual motion on offense, it has been a joy to be exposed to this style of game so far.
Back home my friends would joke and call me ‘meat’ short for ‘meathead’ because of my affinity for putting my head down and shoulder checking my defender out of my way en route to a layup, usually left handed at that. That strategy, however, has failed miserably here. I have been whistled for more offensive fouls in this preseason that I did all of college. It’s all good though, learn and adapt and constantly improve.
PICTURE ABOVE
First game, first trip to the ER. You can’t teach an old dog new tricks.
Coming into this season I had no idea what to expect from the team and level of play but I have been pleasantly surprised. I feel like not only do we have good pieces here, combining a good mixture of youthful enthusiasm with veteran leadership, but we also have a very unselfish team. From what I have heard from most people import players typically have a ‘gunner’ label attached to them, as guys who come over and essentially are just trying to get theirs. I can assure you that that is not the case. Between myself, G and Justin and the Hungarian players we do not have a selfish bone in the whole team which bodes well for us this season. Teamwork and unselfishness will be paramount for us this year.
“For the strength of the Pack is the Wolf, and the strength of the Wolf is the Pack.” -Rudyard Kipling
I know this is a long post but so much has happened this month. There have been ups and downs and we have gone through some growing pains in the preseason. The language barrier makes communication difficult at times but everyone on the team has been extremely patient and helpful. I try to pick up a new hungarian word a day from my teammates...of which about 90% of them I am not at liberty to repeat here haha.
PICTURE ABOVE
From a cultural standpoint I have been amazed. While it is vastly different here from what we in North America coin the ‘rat race’, is has been uplifting for me. Back home it seems as if everyone is preoccupied with ‘me me me’ and the advancement of themselves whereas here people are much more compassionate to each other, over consumption and waste does not run rampant and people just seem happier. I look forward to really learning as much as I can and just taking it all in this year on and off the court. I do miss my friends and family but at the same time my eyes have been opened to just how much there is out there to see and experience. Life is good.
It’s Tuesday afternoon here right now as I write this and I have to head to the super market quickly, which is always an interesting experience in itself. I know I speak for the whole team when I say we are very excited about lacing them up this Saturday at home in front of all of you and starting off this season with a bang!
Until next time, thanks for reading.
CSAK A ZTE!!!
- DP
A cikk - vagy annak részleteinek - más oldalon való publikálása csak előzetes engedéllyel lehetséges.
Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
Megosztás
