– Mennyire fontos egy diadalokkal teli szezon végén, hogy az embert pluszban még az év edzőjének is megválasztják-e?
– Természetesen minden elismerésnek súlya van, minden elismerés jól esik – mondta Völgyi Péter. Talán még nagyobb rangot adna ennek a címnek, ha a végső sorrend az élvonalban dolgozó kollégák szavazatai alapján alakulna ki. Mifelénk jó ideje az a szokás, hogy a bajnokcsapat trénerét jelölik az év edzőjének, noha elképzelhető, hogy mondjuk egy gyengébb alakulatot nagyobb szakmai bravúr felvinni az élmezőnybe. Én mindenesetre úgy tekintik e kitüntetésre, hogy az a szakmai stábnak és a csapatnak is szól.
– Van már helye a díjnak?
– Fiatal edző vagyok én még ahhoz, hogy tele legyen a vitrinem. Lesz tehát hová tenni, s remélem, nem ez az utolsó elismerés, aminek helyet kell keresnem.
– Van egyébként egy külön sarok a lakásában az eddigi díjainak?
– Látható, de nem végleges helyen vannak. Amíg az embernek olyan azélete, hogy egyik nap itt dolgozik, másik nap meg már esetleg máshol,addig nem érdemes „kiállítást” berendezni. Majd ha lesz egy olyan otthonunk, ahol véglegesen letelepedünk, akkor biztosan keresek egy méltó helyet az érmeknek is.
– Ha most nem kellene az edzőképzőn részt vennie, mit csinálna?
– Gyanítom, a héthónapos kislányommal pancsolnék a Balatonban.
– Semmi kosárlabda?
– Egészen mostanáig dolgoztunk. A keret magyar játékosainak és néhány tehetséges fiatalnak tartottunk foglalkozásokat. Olyan srácoknak,akik a képességeik alapján néhány év múlva akár a felnőtt együttesnek is erősségei lehetnek. Egyébként meg teljesen nem száműzhetem a gondolataimból a szakmát, hiszen új fejezet kezdődik a csapat életében:ha nem is a nulláról, de azért mégiscsak újra kell építenünk a társulatot. A kezdő ötösből ugyanis két kosaras, Calvin Watson és Trepák Zoltán már biztosan nem nálunk folytatja, és a kispadon is lesznek cserék. Ez óriási változás egy olyan csapat életében, amelynek az előzőszezonra kialakult egy stabil kezdő ötöse.
– Nem az lenne a normális egy ilyen diadalmas évad után, hogy együtt tartják a sikercsapatot, sőt meg is erősítik?
– A kis kluboknál az az élet rendje, ami Zalaegerszegen történik. A bajnoki cím után a játékosok egy része megpróbálja még jobb áron eladni magát, és ebben a piaci versenyben mi nem lehetünk győztesek. Most újraössze kell majd rakni a puzzle darabkáit. Ami az új magyar játékosokat illeti, nem állunk rosszul, hiszen a ZTE-ben folytatja Vojvoda Dávid,Tóth Gergő és Kinter György is. Mindhárman tehetségesek, de nagyon sokat kell majd dolgozni velük; őket és az új csapatot is fel kell építeni.Melléjük igyekszünk aztán megtalálni a számunkra megfizethető, mégis motivált légiósokat. Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy az alapszakaszt két külföldivel harcoljuk végig, akik közül az egyik várhatóan Kyle Wilson lesz. Úgy tippelem, a playoffra megint ütőképes alakulatunk formálódhat.
– Mi a módi Zalaegerszegen: ön mondja meg, kikre van szüksége,van kap egy keretösszeget, s annak erejéig gondolkodhat játékosokban?
– Az utóbbi megoldás a gyakorlat. A vezetőség közli, mekkora költségvetést tervez, s innen kell visszafelé számolnom. Megjegyzem, a jövő szezonra még nem végleges ez a szám, ám én bizakodó vagyok, mertúgy fest, hogy a bajnoki és a kupasiker megmozgatta néhány lehetséges támogató fantáziáját. Ennek ellenére szigorú gazdálkodást folytatunk,vagyis kizárólag a biztos pénzzel kalkulálnunk, legfeljebb ha befolynak plusz összegek, akkor menet közben változtatunk.
– Szóval kap egy keretösszeget, aztán leül a DVD-lejátszó elé?
– Valahogy úgy... A múlt szezonban három-négyszáz felvétel érkezett különböző játékosokról. Nem állítom, hogy mindent végignéztem, de azért jó néhány órát eltöltöttem a képernyő előtt. Most például majd az irányítókat kell tüzetesebben megvizsgálnom, mert bár Louis Hinnant nem köszönt el véglegesen, neki az a szokása, hogy csak augusztus vége feléír alá. Lehet azonban, hogy ennyit most nem várunk rá.
– Még egy fakezű játékosról is össze lehet vágni egy vonzónak tűnő anyagot...
– Ez igaz, de nem a DVD-felvétel az egyetlen támpont a jelöltek kapcsán. Az edző ilyenkor alaposan utánanéz a játékos szakmai előéletének, statisztikáinak, e-mailben, telefonon faggatja a kosaras addigi klubjainak trénereit az emberi vonatkozásokról.
– Sehol semmi szakmai féltékenység?
– Nézze, mondjuk egy olasz klub szakvezetőjének ugyan mi érdeke fűzödne ahhoz, hogy átverje a magyar kollégáját?
– Ön a magyar kosárlabdázás José Mourinhója, már legalábbis abban az értelemben, hogy egyazon évadban minden olyan sorozatot megnyert a csapatával, amelyben elindultak. Köztudott, hogy érvényes szerződés köti a ZTE-hez, mégis: egy ilyen eredménysor után mi motiválja önt ugyanannál a klubnál? Nem az lenne az igazi kihívás, ha például itthon elmegy egy nagyságrendekkel tehetősebb klubhoz vagy esetleg külföldre szerződik?
– Magyarországon a sikernek nagyon sok a gazdája, a sikeres ember mellett sikk felsorakozni. De legalább ennyi irigyet lehet szereznie annak, aki az eredményeivel kerül a címlapokra. Tisztában vagyok azzal,hogy a soron következő szezon nem lesz olyan diadalmenet, mint volt ez a mostani. Érnek majd bennünket kellemetlen vereségek, s akkor bizonyosan felerősödnek a negatív hangok. Az egy más élethelyzet lesz, mint amikor ment a szekér, de azt is tudni kell majd kezelni. Számomra fontos kihívás, ösztönző szakmai motiváció, hogy sziszufuszi munkával felépítsek egy új Zalaegerszeget. Ha ezt megoldom, az jó referencia lehet akár egy külföldi szerződéshez is. Mert egyébként szívesen próbát tennék egy idegen kosaras kultúrában, de ehhez most még nem érzem magam elég felkészültnek. Majd talán egy év múlva...
– Ha már a külföld szóba került: azt hallani, a Zalakerámia ZTE nemigen kíván kilépni a nemzetközi porondra.
– Akkor ezt most hadd pontosítsam: amennyiben a versenyzés fedezete rendelkezésre áll és a keret szakmailag felkészült a megméretésre, akkorén nagyon is pártfogolom az indulást. De azt nem engedhetjük meg maguknak, hogy kockára tegyük a büdzsénk harminc-negyven százalékát egy kupaszerepléssel. Ebbe csakis úgy szabad belevágni, ha plusz források képződnek újabb szponzorok, az önkormányzat és a szövetség jóvoltából!Ami pedig a szakmát illeti, az átalakuló, megfiatalodó csapatunknak nagyon sok közös munkára van szüksége, s ha a hét egy jelentős részét utazgatással töltenénk, ráadásul még alaposan el is vernék a formálódóegyüttesünket, abból nem sok jó származna. S még valami: sajnos a magyar közönséget nemigen hozzák lázba az kupaesemények, a mi szurkolóiknak sokkal fontosabb, miként végzünk fő bajnoki riválisank ellenében.
– Minden érvét maximálisan tiszteletben tartom, azt viszont nem látom, hogy ezt az ördögi kört hol és miként lehetne megtörni.
– Az európai kupaporond már hamisítatlanul a profi világ, a profi világban pedig a legfőbb értékmérő a pénz. Õszinte leszek: amíg a jelenlegi feltételrendszeren nem sikerül javítani, nincs esélyünk a nemzetközi mezőny után iramodni. Itt a pasaréti továbbképzéseken is remek gyakorlatokat láttunk a spanyol előadótól, csak éppen nem mindegy,hogy ezeket a játékelemeket ötszázezer dollárt érő barcelonai sztárkosarasoknak vagy ötezer dollárba kerülő magyarországi játékosoknak próbálja-e megtanítani az edző...
– Zárásként még annyit áruljon el: milyen ajándékkal lepte meg a család a pompásan sikerült szezon végén?
– Az az igazság, hogy én már tavaly októberben kaptam egy-egy jegyet a kedvesemtől a Ramstein, illetve a Metallica budapesti fellépésére.Utólag is köszönet a srácoknak, hogy a Sopront, illetve a Szolnokot is 3:0-ra verték meg, másként ezeket a koncerteket kénytelen lettem volna kihagyni...
Forrás: ferfikosar.hu
– Természetesen minden elismerésnek súlya van, minden elismerés jól esik – mondta Völgyi Péter. Talán még nagyobb rangot adna ennek a címnek, ha a végső sorrend az élvonalban dolgozó kollégák szavazatai alapján alakulna ki. Mifelénk jó ideje az a szokás, hogy a bajnokcsapat trénerét jelölik az év edzőjének, noha elképzelhető, hogy mondjuk egy gyengébb alakulatot nagyobb szakmai bravúr felvinni az élmezőnybe. Én mindenesetre úgy tekintik e kitüntetésre, hogy az a szakmai stábnak és a csapatnak is szól.
– Van már helye a díjnak?
– Fiatal edző vagyok én még ahhoz, hogy tele legyen a vitrinem. Lesz tehát hová tenni, s remélem, nem ez az utolsó elismerés, aminek helyet kell keresnem.
– Van egyébként egy külön sarok a lakásában az eddigi díjainak?
– Látható, de nem végleges helyen vannak. Amíg az embernek olyan azélete, hogy egyik nap itt dolgozik, másik nap meg már esetleg máshol,addig nem érdemes „kiállítást” berendezni. Majd ha lesz egy olyan otthonunk, ahol véglegesen letelepedünk, akkor biztosan keresek egy méltó helyet az érmeknek is.
– Ha most nem kellene az edzőképzőn részt vennie, mit csinálna?
– Gyanítom, a héthónapos kislányommal pancsolnék a Balatonban.
– Semmi kosárlabda?
– Egészen mostanáig dolgoztunk. A keret magyar játékosainak és néhány tehetséges fiatalnak tartottunk foglalkozásokat. Olyan srácoknak,akik a képességeik alapján néhány év múlva akár a felnőtt együttesnek is erősségei lehetnek. Egyébként meg teljesen nem száműzhetem a gondolataimból a szakmát, hiszen új fejezet kezdődik a csapat életében:ha nem is a nulláról, de azért mégiscsak újra kell építenünk a társulatot. A kezdő ötösből ugyanis két kosaras, Calvin Watson és Trepák Zoltán már biztosan nem nálunk folytatja, és a kispadon is lesznek cserék. Ez óriási változás egy olyan csapat életében, amelynek az előzőszezonra kialakult egy stabil kezdő ötöse.
– Nem az lenne a normális egy ilyen diadalmas évad után, hogy együtt tartják a sikercsapatot, sőt meg is erősítik?
– A kis kluboknál az az élet rendje, ami Zalaegerszegen történik. A bajnoki cím után a játékosok egy része megpróbálja még jobb áron eladni magát, és ebben a piaci versenyben mi nem lehetünk győztesek. Most újraössze kell majd rakni a puzzle darabkáit. Ami az új magyar játékosokat illeti, nem állunk rosszul, hiszen a ZTE-ben folytatja Vojvoda Dávid,Tóth Gergő és Kinter György is. Mindhárman tehetségesek, de nagyon sokat kell majd dolgozni velük; őket és az új csapatot is fel kell építeni.Melléjük igyekszünk aztán megtalálni a számunkra megfizethető, mégis motivált légiósokat. Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy az alapszakaszt két külföldivel harcoljuk végig, akik közül az egyik várhatóan Kyle Wilson lesz. Úgy tippelem, a playoffra megint ütőképes alakulatunk formálódhat.
– Mi a módi Zalaegerszegen: ön mondja meg, kikre van szüksége,van kap egy keretösszeget, s annak erejéig gondolkodhat játékosokban?
– Az utóbbi megoldás a gyakorlat. A vezetőség közli, mekkora költségvetést tervez, s innen kell visszafelé számolnom. Megjegyzem, a jövő szezonra még nem végleges ez a szám, ám én bizakodó vagyok, mertúgy fest, hogy a bajnoki és a kupasiker megmozgatta néhány lehetséges támogató fantáziáját. Ennek ellenére szigorú gazdálkodást folytatunk,vagyis kizárólag a biztos pénzzel kalkulálnunk, legfeljebb ha befolynak plusz összegek, akkor menet közben változtatunk.
– Szóval kap egy keretösszeget, aztán leül a DVD-lejátszó elé?
– Valahogy úgy... A múlt szezonban három-négyszáz felvétel érkezett különböző játékosokról. Nem állítom, hogy mindent végignéztem, de azért jó néhány órát eltöltöttem a képernyő előtt. Most például majd az irányítókat kell tüzetesebben megvizsgálnom, mert bár Louis Hinnant nem köszönt el véglegesen, neki az a szokása, hogy csak augusztus vége feléír alá. Lehet azonban, hogy ennyit most nem várunk rá.
– Még egy fakezű játékosról is össze lehet vágni egy vonzónak tűnő anyagot...
– Ez igaz, de nem a DVD-felvétel az egyetlen támpont a jelöltek kapcsán. Az edző ilyenkor alaposan utánanéz a játékos szakmai előéletének, statisztikáinak, e-mailben, telefonon faggatja a kosaras addigi klubjainak trénereit az emberi vonatkozásokról.
– Sehol semmi szakmai féltékenység?
– Nézze, mondjuk egy olasz klub szakvezetőjének ugyan mi érdeke fűzödne ahhoz, hogy átverje a magyar kollégáját?
– Ön a magyar kosárlabdázás José Mourinhója, már legalábbis abban az értelemben, hogy egyazon évadban minden olyan sorozatot megnyert a csapatával, amelyben elindultak. Köztudott, hogy érvényes szerződés köti a ZTE-hez, mégis: egy ilyen eredménysor után mi motiválja önt ugyanannál a klubnál? Nem az lenne az igazi kihívás, ha például itthon elmegy egy nagyságrendekkel tehetősebb klubhoz vagy esetleg külföldre szerződik?
– Magyarországon a sikernek nagyon sok a gazdája, a sikeres ember mellett sikk felsorakozni. De legalább ennyi irigyet lehet szereznie annak, aki az eredményeivel kerül a címlapokra. Tisztában vagyok azzal,hogy a soron következő szezon nem lesz olyan diadalmenet, mint volt ez a mostani. Érnek majd bennünket kellemetlen vereségek, s akkor bizonyosan felerősödnek a negatív hangok. Az egy más élethelyzet lesz, mint amikor ment a szekér, de azt is tudni kell majd kezelni. Számomra fontos kihívás, ösztönző szakmai motiváció, hogy sziszufuszi munkával felépítsek egy új Zalaegerszeget. Ha ezt megoldom, az jó referencia lehet akár egy külföldi szerződéshez is. Mert egyébként szívesen próbát tennék egy idegen kosaras kultúrában, de ehhez most még nem érzem magam elég felkészültnek. Majd talán egy év múlva...
– Ha már a külföld szóba került: azt hallani, a Zalakerámia ZTE nemigen kíván kilépni a nemzetközi porondra.
– Akkor ezt most hadd pontosítsam: amennyiben a versenyzés fedezete rendelkezésre áll és a keret szakmailag felkészült a megméretésre, akkorén nagyon is pártfogolom az indulást. De azt nem engedhetjük meg maguknak, hogy kockára tegyük a büdzsénk harminc-negyven százalékát egy kupaszerepléssel. Ebbe csakis úgy szabad belevágni, ha plusz források képződnek újabb szponzorok, az önkormányzat és a szövetség jóvoltából!Ami pedig a szakmát illeti, az átalakuló, megfiatalodó csapatunknak nagyon sok közös munkára van szüksége, s ha a hét egy jelentős részét utazgatással töltenénk, ráadásul még alaposan el is vernék a formálódóegyüttesünket, abból nem sok jó származna. S még valami: sajnos a magyar közönséget nemigen hozzák lázba az kupaesemények, a mi szurkolóiknak sokkal fontosabb, miként végzünk fő bajnoki riválisank ellenében.
– Minden érvét maximálisan tiszteletben tartom, azt viszont nem látom, hogy ezt az ördögi kört hol és miként lehetne megtörni.
– Az európai kupaporond már hamisítatlanul a profi világ, a profi világban pedig a legfőbb értékmérő a pénz. Õszinte leszek: amíg a jelenlegi feltételrendszeren nem sikerül javítani, nincs esélyünk a nemzetközi mezőny után iramodni. Itt a pasaréti továbbképzéseken is remek gyakorlatokat láttunk a spanyol előadótól, csak éppen nem mindegy,hogy ezeket a játékelemeket ötszázezer dollárt érő barcelonai sztárkosarasoknak vagy ötezer dollárba kerülő magyarországi játékosoknak próbálja-e megtanítani az edző...
– Zárásként még annyit áruljon el: milyen ajándékkal lepte meg a család a pompásan sikerült szezon végén?
– Az az igazság, hogy én már tavaly októberben kaptam egy-egy jegyet a kedvesemtől a Ramstein, illetve a Metallica budapesti fellépésére.Utólag is köszönet a srácoknak, hogy a Sopront, illetve a Szolnokot is 3:0-ra verték meg, másként ezeket a koncerteket kénytelen lettem volna kihagyni...
Forrás: ferfikosar.hu
Megosztás
