Nem, nem az eredményjelző romlott el, valóban 0 szerepelt 10 perc után a ZTE dobott pontjainál. A későn érkezők döbbenten vehették észre ezt, aki azonban a feldobástól követte az eseményeket, kellemetlen élményben lehetett része. Semmi, de semmi nem jött össze a hazai csapatnak, a ZTE védekezése átjáróház volt, támadásban a folyamatosan kihagyott helyzetek után egyre görcsösebbé váltak a játékosok. Közben a Paks tette a dolgát, és 
14 perc után eldőlt a mérkőzés. A második félidőre érthetően kiengedett az Atom, a ZTE pedig próbálta visszanyerni tartását és küzdött. A védekezés továbbra is gyalázat volt, támadásban viszont már akadtak szép dolgok. Sovány szépségtapasz volt ez már csak ekkor, a szurkolóktól az ünnepek előtti búcsú nem sikerült.
A ZTE kirívóan rossz napot fogott ki és gyalázatos teljesítményt nyújtott. Az elmúlt hetek, hónapok gondjai (anyagi nehézségek, sérüléshullámok) ma mind együttesen jelentkeztek, így csalódást nyújtott a csapat. Nem volt kiemelkedő, vagy átlag közeli egyéni teljesítmény, és ma a csapat is betlizett. A mérkőzés pozitívuma, hogy újra köszönthettük a kispadon Polster Pétert, hogy nézőink a félidő után is kitartottak a csapat mellett, és hogy ennél már csak jobb teljesítmény jöhet, az abszolút mélypontnál nincs lejjebb.
December 23-án este Gáspár Dáviddal olvashatnak oldalunkon egy hosszabb beszélgetést, aki elmondja, hogy élete legszörnyűbb meccsét játszotta. A ZTE hátvédje őszintén beszél az elmúlt hetek problémáiról és kifejti, hogy a játékosok nem saját maguk ellenségei és eszükbe sem jutott, hogy bármilyen formában is szabotáljanak.
Fotó: Zsu
Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
Megosztás
