A Zalaegerszegen, 1930. november 24-én született Rozsnyói sportpályafutását gimnazistaként a ZTE kosárlabdacsapatában kezdte. 1949-től a Testnevelési Főiskolán tanult és a főiskola egyesületének kosárlabdázója lett. Tagja volt a B válogatott keretnek. 1954-től a kosárlabdázást a Petőfi VTSK egyesületben folytatta, egyúttal a Budapesti Haladás atlétája lett. Ugyanebben az évben akadályfutásban magyar bajnoki címet szerzett és a magyar válogatott tagja lett. A berni Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett, egyúttal ő lett a versenyszám első hivatalos világcsúcstartója.
Az 1956. évi nyári olimpiai játékokon vitatott körülmények között a brit Christopher Brasher mögött a második helyen végzett és ezüstérmet vehetett át a 3000 méteres akadályfutás eredményhirdetésekor.
Az egerszegi atlétának először aranyérmet akasztottak a nyakába, mert a zsűri a brit Christopher Brashert első fokon kizárta Rozsnyói akadályozása miatt. A későbbi, 2006. évi Nemzetközi Fair Play díj győztese azonban így nyilatkozott: „Csak annyit kellett volna mondanom, hogy Brasher akadályozott, s már enyém is az aranyérem. Ez viszont nem történt meg, így nem mondhattam mást.”
Rozsnyói Sándor az atlétika mellett a kosárlabdázásnak is szenvedélyes elkötelezettje volt. 1964-ben kivándorolt Ausztráliába és nyugalomba vonulásáig Sydneyben testnevelő tanárként és teniszedzőként tevékenykedett. A sportembert felesége és két fia gyászolja.
Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
Megosztás
