A bajnoki sikerek mellett (1988, 1990, 1992, 2010) a ZTE négyszer hódította el a Magyar Kupát is (1988, 1992 és 1996, 2010), így 8 címmel büszkélkedhet a klub, de csak egy játékos mondhatja el magáról, hogy mindegyik trófea megszerzésének részese volt. Az NB I-ben 548 alkalommal lépett pályára a klub színeiben, amivel szintén listavezető a ZTE KK játékosai között.
Az 1988-as bajnokcsapat: 14-es számmal Bodrogi Csaba
A ZTE első bajnokcsapatának köszöntése a 30 éves évfordulón
- Mindhárom játékosként szerzett bajnoki cím nagyszerű emlék, mégis mindegyik más és más – említette Bodrogi Csaba. – Az első eleve mindig különleges, de figyelmet érdemel abból a szempontból is, hogy az akkori edző, Gellér Sándor nagyon jól találta meg az idősebbek és a fiatalok egyensúlyát. A társaság zöme ugyanis e két korosztályra oszlott, és az én szerepem sem volt még olyan jelentőségű, mint a másik két bajnoki címben. Nagyszerűen megértettük egymást vele, a siker egyik kulcsa az volt, hogy remekül együtt tudtunk működni edzőnkkel, valamint hogy új dolgokat hozott be a játékba szakmailag és ezzel megleptük ellenfeleinket. A második és harmadik bajnoki cím Farkas Sándorral a Körmend ellen szintén örök emlék, hatezer szurkolóval a csarnokban, felejthetetlen mérkőzésekkel, óriási hangulattal, szökőkutas ünneplésekkel.
Az 1992-es bajnokcsapat ünneplése 2017-ben
Milyen volt vezetőként átélni a sikereket?
- Vezetőként szervezed a mérkőzést, felelős vagy érte, kicsit más szemmel nézed, máshogy izgulsz, mert nem tudsz a pályán tenni már a sikerért. Az élmény azonban így is nagyon intenzív! Éreztük valamennyien, hogy a mi munkánk is benne van, bár az érdem elsősorban természetesen a csapaté volt. Remek volt a magyar magunk, mind a négy külföldink kiváló volt a saját posztján – nekem Louis Hinnant volt a személyes kedvencem, – olyan vezéreink volt, mint Kámi és Terpi, stabil volt Gáspár Dávid, már bontogatta szárnyait Tóth Ádám.
A két legendás ellenfél immár vezetőként egymás mellett: Bodrogi Csaba és Zsebe Ferenc, az egykori csapatkapitányok
2010-ben sportvezetőként ünnepelhetett Magyar Kupa, majd bajnoki diadalt Bodrogi Csaba, akinek fontos szerepe volt a sikerekben.
- A 2007-08-as szezonban még a Nikola Lazics-Vertetics István duó volt az edzőnk. Nem jöttek az eredmények, s úgy éreztük a vezetőkkel együtt, hogy meg kellene lépnünk egy irányváltást, vérfrissítést; s személyes javaslatom volt Völgyi Péter megkeresése. Ő akkor Sztojan Ivkovics mellett másodedző volt a Pécsnél. Ugyan nagyon fiatal volt még – 35 éves volt 2008-ban, a szerk. – ám rendelkezett már kellő tapasztalattal; azonban vezetőségünk – Petivel egyeztetve - úgy ítélte meg, hogy igazán hatékony egy minden hájjal megkent, rutinos edzőt is keresünk mellé. Ekkor került „képbe” Patonay Imre, akit szintén sikerült megnyerni ennek a koncepciónak. Kialakult már egy magyar magunk, akikre lehetett számítani, leigazoltuk Trepák Zoltánt, s a külföldiekkel kapcsolatban is jól döntöttünk. Már ekkor megalapozódott az a munka, ami aztán a 2009-10-es nagy menetelést eredményezte.
A Zalakerámiával való együttműködés azóta is tart
Miben látod sikereink kulcsát?
- A fordulópont az ominózus, 2009. március 14-i dombóvári találkozó volt, ahol Louis Hinnant hatalmas bravúrjával a csapat előbb hosszabbításra mentette a találkozót, majd győzni is sikerült. Innentől fogva a csapat alapszakaszmeccsen már nem szenvedett vereséget – 2010. március 20-ig, a szerk. – nyolc meccset nyertünk 2009 tavaszán, majd a következő szezonban még huszonkettőt. Olyan ívet vett ekkor a csapat, amit meg tudott tartani a következő ősszel is. Érezhető volt, hogy olyan egységes a társaság, hogy mindenkivel szemben jelentős előnnyel indul, hiszen alig volt új játékos. Kyle Wilson és Chad Timberlake is tökéletesen illeszkedett a puzzle-be, jelentős önbizalommal bírt játékos és vezető egyaránt, ami miatt aztán nem jöttek meglepetésként a sikerek. Olyan tulajdonságú játékosok jöttek össze, kiváló szakmai munkával kiegészítve, hogy egyszerűen nem volt gyenge pontja ennek a gárdának. Imádták egymást a játékosok! 22-0 után már lassan kezdett kicsit nyomasztó lenni a sikerszéria, így aztán senki nem bánta a szolnoki egypontos vereséget. 21-2-es alapszakaszmutatóval zártunk, aztán jött a kupagyőzelem, s ez már előrejelezte, hogy annyira nekünk áll a zászló, hogy óriási esélyünk van a végső győzelemre is.
Milyen megfontolások alapján választottátok ki Chad Timberlake-et? Hatalmas fogás volt szezon közben.
- Részben a szerencsének volt köszönhető a megszerzése. Mindkét hátvédünknél jelentkeztek sérülések és nem szerettünk volna kockáztatni, ezért úgy döntöttünk, egy kulcsember esetleges kiválásával nem kockáztathatjuk az egész addigi sikerszezont. Nagyon akartuk a trófeákat! Leinformáltuk és csak jó benyomásai voltak mindenkinek a szeélyiségéről és hozzáállásáról, ráadásul több poszton is bevethető volt. Elfogadta, hogy kiegészítő embernek hoztuk, a csapat pedig kiválóan állt hozzá és tökéletesen illeszkedett a rendszerbe.
Gyakran adhatott interjút a szezonban a sportigazgató
A kupagyőzelemkor a Dísz téren megígérted az ünneplőknek, hogy akkor még nem lehetnek sokáig kint a fiúk, de május végén várjátok vissza a szurkolókat. Ennyire biztos voltál a bajnoki címben?
- Bár sportban sosem lehetünk biztosak a győzelemben, nagyon magabiztosak voltunk. Bíztunk a befektetett munkában és a rendszerben. Borzasztó nehéz lehetett az akkori ZTE ellen játszani, mert nem 3-4 emberes volt, hanem mindenkire kellett készülni.
Az április, Dísz téri ígéretét betartotta Bodrogi Csaba: bajnok lett a ZTE
A csapatösszetartások hangulata mennyiben járult hozzá a remek kémiához?
- Olyan személyiségű játékosok jöttek össze ebben a csapatban, akikkel nem volt nehéz jó hangulatú összejöveteleket tartani. A sorozatos győzelmek is nagyon segítették a csapategységet, de a srácok egyszerűen jól érezték magukat együtt, mert szerették egymást.
Mennyire tudott jól együtt dolgozni a vezetőség?
- Ekkor már hál Istennek nem voltam ügyvezető, csak sportigazgató, így inkább a háttérből segítettem. Nem volt nehéz az együttműködés, könnyen meg tudtunk beszélni mindent az edzői team-el, mindig megtaláltuk a megfelelő megoldást a felmerülő problémákra.
Patonay Imre, Bodrogi Csaba és dr. Bárdos László a Magyar Kupával 2010 áprilisában
Ha egy dolgot kellene említeni, ami miatt hiányérzet maradt Bodrogi Csabában 2010-ben, az az, hogy sem a kupagyőzelmet, sem a bajnoki címet nem Zalaegerszegen vívta ki a csapat.
- Amit egyébként sajnáltam, az az, hogy nem hazai közönség előtt nyertük meg a bajnoki címet. Én tudom, milyen érzés itthon ünnepelni egy bajnoki aranyat, sajnálom, hogy ez nem adatott meg. Fantasztikus volt a kupagyőzelem, s még inkább a bajnoki győzelem ünneplése, ám még fergetegesebb lett volna azt a hazai csarnokban átélni. Örömmel emlékezem vissza az 5. meccs időpontjában szervezett ünneplésre, s arra is, hogy ahogy májusban haladtunk előre, lett egyre inkább felejthetetlen a hangulat... Egyre csak nőtt az érdeklődés, ahogy a csapat sorozatban nyert és nyerte a mérkőzéseket. Olyan hangulat utoljára csak a ’90-es évekbeli győzelmi szériánk idején uralkodott a városban. A pénztárgépszalag és konfettieső, a zenekar fellépése – ezek olyan emlékek, melyek egész életemben elkísérnek. Persze a szövetség ellenőrei is nagyon kedvezően álltak hozzá a kérdésre, főleg, ami a takarítást illeti. A hatóságok is türelmesebbek voltak velünk. Nem egyszer éreztem abban az atmoszférában, hogy legszívesebben venném a cipőm és a szerelésem és én is pályára lépnék, egyszerűen annyira inspiráló volt a hangulat a csarnokban!
Sokszor még Polster Péterre is szükség volt a takarításnál...
- Sokan irigyeltek minket azért a hangulatért, amit a szurkolóink teremtettek a csarnokban. Az ellenfélre ez sokszor bénítóan hatott, sokszor már a meccs kezdetén megtörtük őket, nem is beszélve arról, hogy sokkal pihentebben jutottunk a döntőbe a két 3:0-ás szériát követően, mint a Körmendet 3:2-re felülmúló Paks (akik ráadásul 0-2-ről fordítottak a vasiak ellen, a szerk.) Olyan bő rotációnk volt, hogy bárki ellen sokkal frissebbek tudtunk maradni és számtalan variációban tudtunk játszani.
Louis Hinnant Bodrogi Csaba nyakában – a csapat pedig a döntőben!
A döntő első meccsének felejthetetlen hangulata
A fiatal korosztályból látsz valakiben fantáziát a jövőre nézve?
- Igen, ilyen az U20-as csapat oszlopa, Simó Bence, aki már a jövő szezonban is előreléphet; valamint a következő U18-as csapatban többen is akadnak, akikből NB1-es játékos lehet, velük kiemeltebben kell majd foglalkozni.
Simó Bence akcióban a Göcsej Kupán
Bodrogi Csaba visszavonulása után, 2002 és 2008 között ügyvezetőként dolgozott az egyesületnél, majd sportigazgatóvá választották. 2015 tavaszától mint a szakmai feladatok koordinálását segítő sportigazgató tevékenykedett a csapatnál. 2016-tól a Városi Sportlétesítmények Gondnokság Intézményének vezetője, illetve a 2004-ben született játékosokkal foglalkozik a Zalakerámia ZTE KK-nál. 19 szezont játszott a ZTE-ben – háromszoros bajnok, kettőt az Albacompban, utóbbival is szerzett egy bajnoki címet. Hetvenszeres válogatott, beválasztották a magyar kosárlabda halhatatlanjai közé is.
Bodrogi Csaba utánpótláscsapatával
Fotó: Seres Péter (Fotó Zalaegerszeg), Bálizs Zsuzsa
Interjú Bodrogi Csabával: Bálizs Zsuzsa
2020. június 11. Zalakerámia ZTE KK
Megosztás
