Hiába a komoly tét (kedden a négy közé jutást biztosíthatta be a zalaegerszegi csapat), hiába a szárnyaló csapat, mégsem telt meg a Városi Sportcsarnok lelátója, sőt… Ennek okait lehet boncolgatni, az biztos, hogy az elsők között van az a versenykiírás, mely azzal „jutalmazza” a legjobb csapatokat, a pályaválasztókat, hogy hétköznap játszhatnak, több száz más városban élő rajongót (egyetemistát, fővárosban dolgozót, stb.) elzárva szórakozásától, kedvenceitől, valamint nem csekély összeget kiemelve a rendező klub büdzséjéből.
Persze az ott lévőkre nem lehetett panasz, nekik viszont nem lehetett sok öröm az elején: bekezdett a Sopron, Richardson két triplájával és Knight zsákolásával indítottak, majd Molnár András duplájával már 7 ponttal is vezettek. Knight 3, Brooks 2 faulttal állt a negyed végén, így centerposzton aggasztónak tűnt a Sopron helyzete, ám ezzel a lehetőséggel nem tudtak élni a ZTE középjátékosai. Calvin Watson palánkról lecsorgó labdából szerzett duplát, majd a kígyótérről utolsó másodperces triplát, s ezzel lépett meg először nyolc ponttal a ZTE, 58-50-et mutatott az eredményjelző, ám felélékült a brillírozó ausztrál center mellett Brooks is, és a harmadik negyed végén mindösszesen 2 pontos volt a ZTE fórja.
Az utolsó tíz perc elejét ideges, pontatlan játék jellemezte, Louis Hinnant hármasával ismét elléptek, Timberlake zsákolásával először volt közte tíz a különbség, 73-63 volt az állás. A Sopron viszont nem adta fel, az utolsó percben 78-80-ra átvették a vezetést. Ám ekkor jött Louis Hinnant, aki előbb büntetőkből egyenlített, majd miután Richardson két sikeres büntetőjével ismét két pont volt a soproni előny, a ZTE támadásának utolsó másodperceiben egy hárompontossal juttatta előnyhöz csapatát. Az ellentámadásban Meszlényi edző nem kért semmilyen figurát csapatától, Brooks egyedül maradt egy-egyezésre, majd betörésekor sokak szerint vitatható módon nem szólalt meg a bírói sípszó, s így a lehető legkisebb különbséggel győzve, de 3:0-ás összesítéssel továbbjutott az elődöntőbe a Zalaegerszeg.
A játék küzdelmes volt, de nem magas színvonalú. Többen adósak maradtak a jó játékkal, de hát a győzelmet nem kell megmagyarázni. A ZTE többször megmutatta, hogy képes nagyszerűen játszani, erre szükség is lesz, hisz a szerdán kezdődő elődöntőben még a Sopronnál is jobb csapat jön szembe.
Völgyi Péter: Ha az üres helyzeteink harmadát bedobjuk (ami még mindig nem nagy elvárás), akkor magabiztosan nyerünk. A legfontosabb, hogy három nullával mentünk tovább, így az ellenfelünkkel ellentétben lesz két napunk a pihenésre. Holnap és holnapután nem lesz szó kosárlabdáról, kipihenjük az elmúlt 5 meccset, igyekszünk feltöltődni, s a maradék 4 napon arra fogunk törekedni, hogy a hátralévő meccseken jobb teljesítményt nyújtsunk.
Meszlényi Róbert: Egyértelmű min múlott a mai mérkőzés: nem kaptuk meg az utolsó másodpercben a faultot és nem mi döntöttük el a meccset, hanem a játékvezetés. Persze sok lenne még akkor is a “ha”, lehet, hogy mindkettőt bedobjuk, lehet egyiket se, lehet a ZTE legázolt volna minket a hosszabbításban, minden esetre meg kellett volna kapnunk az esélyt, mert jól játszottunk, míg a ZTE annyira nem.
Zalakerámia-ZTE KK; Dallos Ádám
Megosztás
