- Kérlek, mutasd be magad, és leginkább az életed zetés szálát!
- A ’90-es évek elején, a Körmend ellen vívott győztes, drámai bajnoki döntőn, majd a Szolnok ellen elvesztett finálé alkalmával kezdtem kosármeccsekre járni. Az igazi találkozás persze 6-7 évesen a József Attila Általános iskolában történt, amikor iskolai napok alkalmával élőben láthattam az idolokat: Bocit, Dobi Tóni, a 2 litvánt (Mindaszt és Likőrt) és a többieket. Ez óriási lökést adott akkor szerintem több gyereknek, és a kosárlabda megszállottjai lettek, ahogyan én is. Ez tartott a Goldsun-os időkben is, a győri tanulóéveim alatt kevésbé intenzíven, majd az elmúlt 4-5 évben újra elsőszámú hobbiként. A 4. bajnoki arany idejében több helyre is elkísértem a csapatot.
- Hogy kerültél Kínába?
- Műszaki informatikusként szülővárosomban, Zalaegerszegen, a Flextronics-nál kezdtem el dolgozni, majd októberben kerültem Sárvárra, a Lenovo-hoz. 2 termékfejlesztőt – köztük engem is – küldtek el idén januárban egy kéthetes tréningre, a kínai Shenzhenbe.
- Milyennek képzeljük el a várost?
- Elég csak annyit mondani, hogy 16 millió ember él ott, amit mi magyarok ép ésszel nem tudunk felfogni. Minden nagy cég képviselteti magát ott egy irodával/felhőkarcolóval, de nagy a kontraszt is, a nyomor ugyanúgy megtalálható, mint a luxus. Az utcán árult kutyahús például igen erős kulturális differenciára utal… De más a közlekedés, a levegő (a szmogtól napokig köhögtem), az ételek, a feliratok, a nyelv – egy szóval minden, tehát ez volt az a hely, ahol igazán külföldinek éreztem magamat. A vállalati kultúra is különböző: a közösségnek, közös vacsoráknak nagyobb hagyományai és tisztelete van, de meglepő volt számomra az is, hogy ebéd után mindenki 1 órás pihenőt eszközölt magának: vagy ráfeküdt az asztalára és ott aludt, vagy egy kis kinyitható ággyal az 
alatt! Vagy aktív pihenésként a legtöbben a nemzeti sportjukat, azaz a munkahelyeken is rendre megtalálható pingpongot használták.
- Milyen arra a kosárlabda ismertsége?
- Két hétig voltam csupán kinn, másfél hetet az említett Shenzhenben és pár napot a fővárosban, Pekingben. A munkatársakkal természetesen szóba került a kosárlabda, ám ők nem tűntek igazi fanatikusnak, és az utcákon sem láttam semmi jelét a sportágnak, vagy akár Yao Mingnek. Épp ezért lepett meg, hogy a Tiltott Városban teljesen váratlanul megpillantottam egy körbe kerített kosárpályát. Két angolul is beszélő helyi fiatalt megkértem tehát, hogy egy kép erejéig tartsák azt a furcsa, ZTE feliratú sálat…
- Mi a többi 
képed története?
- A legkockázatosabb talán a Tien An Men téren készült fénykép, ugyanis arrafele nem örülnek a fotózgatásnak. A rendőr azonban épp kocsijában aludt, így a ZTE-sálat már lelkesen kötöttem is fel a kordonra… A többi kép Shenzhenben készült, egy olyan épület előtt, amire nap mint nap ráláttam. A ZTE egy Kínában nagyon ismert, feltörekvő telekommunikációs cég, melynek áttörése a világon hamarosan várható. Óriási potenciállal bír, megítélésem szerint éveken belül mindannyiunk háztartásában lesz ZTE márkájú termék. És csak bízom benne, hogy a közeljövőben a zalaegerszegi kosárlabdacsapat környékén is hallhatja nevét a cég!
Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
Link: ZTE Corporation - http://wwwen.zte.com.cn/en/
Megosztás
