Jómagam Zalaegerszegen születtem, és azt az elvet vallom, hogy hazát, barátot, lakóhelyet, gyakorlatilag bármit válthat az ember, de csapatot soha. Középiskolás koromban fertőződtem meg véglegesen a kék-fehér vírussal, volt olyan alkalom, hogy azért nem feleltem órán, mert nem volt hangom...Aztán budapesti egyetemi tanulmányaim után pár évre a fővárosban ragadtam, majd egy 3 éves romániai kaland vette kezdetét. Munkahelyem ajánlott egy ragyogó lehetőséget egy kevésbé ragyogó helyen, így költöztem családostól Bukarestbe.
A távoli meccsnézés is itt kezdődött, eleinte még Full Court-os statisztika sem volt mindenhonnan, született is jópár(száz) bejegyzés egy-egy meccs alatt a fórumokon. Meg is kaptam néha, hogy mit beszélek, ha a hazai meccsek alatt is fórumozok. Amíg Pesten laktam eljártunk barátokkal Egerbe, Sopronba, Szolnokra még az ínséges időkben is, többször az ifik mellett csak mi voltunk Egerszegről - ez Bukarestből azért nem lett volna egyszerű... Eger amúgy a legjobb buli volt, másnap a megyei lapban megjelent, hogy maroknyi lelkes szurkolótábor segítette a ZTE-t ... konkrétan négyen kiabáltuk végig a meccset.
A legkalandosabb talán a kiküldetés vége felé volt, azért kellett átfoglaltatnom a szállodámat egy interjúra utazva Londonban, hogy a reptéren lakhassam, így értem el még az otthoni, emlékezetes hosszabbításos Kaposvár elleni meccs közvetítését (amiért, és az összes többiért is örök hála a ZalaSport stábjának!). Majd megütött a guta, készülnöm kellett volna az interjúra egy sima hátradőlős 20 pontos győzelem után, erre izgulni kellett azért is, hogy hosszabbítás legyen. Bár igaz ami igaz, a szoros győzelem utáni felfokozott hangulatban könnyebb volt "pörögni" másnap is, jól is sikerült az interjú, aminek eredményeként "átugrottunk" a Kárpát-medence túloldalára, és az aranyos szezont már müncheni lakosként éltem meg.
Még a költözés előtt volt a „bronzos” rájátszásunk, amit tényleg mindenhonnan néztem, volt meccs amit Mainz-ból, volt amit Kisinyovból (barátaim néztek is, hogy érkezés után egy szélessávú kapcsolat volt a legfontosabb prioritásom...), de néztem meccset autóból a Kárpátokon átkelve mobilinternettel, vagy vonaton ülve is.
Az elmúlt szezonban Münchenből már haza lehetett menni meccsre viszonylag egyszerűen, „csak” otthon kellett eladni a hétvégi kimaradást, vagy azt a flúgos futamot, hogy szombat reggel elindulok, es vasárnap hajnalban érek haza, minimum 1500 km után. Érdekes, hogy valahogy úgy jött ki, hogy idegenbe sikerült többször eljutni, Sopron, Szombathely, Kecskemét, Szolnok is a listára került. Katafán lehet hogy emlékeznek páran a két „dilis tyúkra” akik mínusz ezer fokban a tetőn kilógva üvöltenek egy német rendszámú autóból. Na azt én vezettem.
A kupadöntőt sikerült a floridai Disney World-ben mobilról követni, lányom csúnyán is nézett amikor a dodzsemen ülve a legfontosabb feladatom nem a vezetés, hanem a fullcourt figyelése volt ... na meg az, hogy az ütközéseknél ne essen ki a kezemből a telefon... De még mindig könnyebb volt ez azt hiszem mint a húgomnak aki egy New York-i szálloda alagsorából rebegett nem éppen hálaimákat Izland felé, mert a hamu miatt maradt le a fehérvári utazásról…
Az otthoni meccseken volt amikor furcsán néztek rám, az alapszakasz győzelmet bebiztosító Kecskemét elleni meccsre pl. a kezdés előtt 1 perccel estem be egy tisztességes Graz melletti dugó miatt, és mivel nem mertem a cuccom a kocsiban hagyni így bőröndömmel együtt ültem a lépcsőn...
A döntőt természetesen otthon nem lehetett kihagyni, még azt is megoldottunk, hogy összeszedtük a "régi" középiskolás meccsnéző társaságot Győrből és Budapestről, nagyon jól esett nosztalgiázni egyet.
Valószínűleg még több országbeli bejelentkezésért is én vagyok a "felelős", rengeteget utazunk. Nem nagyon marad ki nap hogy ne néznék rá az oldalra, úgyhogy ha van bejelentkezés Reunion-ról, Mauritiusról, a Seychelles szigetekről, USA több helyéről, rendszeresen az elmúlt években Romániából, most Németországból és Angliából, aztán időnként Bulgáriából, Görögországból, Franciaországból, Olaszországból, Ausztriából, Moldovából - ezek jó eséllyel én (is) vagyok. Aztán az egyik céges proxy-nk Hollandiában található, szóval az is lehet hogy én leszek.
A tavalyi év mérlege kicsivel több, mint 14,000 meccskilométer, egy nagyobb összegű hozzájárulás a McDonald’s bevételéhez, és mintegy 2 hektoliter kóla volt, a 33-3 mellett természetesen. Feltett szándékom, hogy találjak még olyan helyet, ahonnan nem volt látogató, és "bekékítsem" azt a fehér foltot is! Mindig, mindenhol: CSAK A ZETE!
Néz Péter is helyett kapott (a fentiek tekintetében – úgy gondolom – joggal) abban a sokszínű, 35 fős zsűriben, mely tagjainak feladata volt a ZTE több mint 30 NB I-es évét összegezni, és megszavazni a klub legjeit. A kiadvány ZTE-legendárium címmel e héten, szombaton jelenik meg.
Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
Megosztás
