A múltidézésben két akkori aktív résztvevő volt segítségünkre: Bodrogi Csaba és Kis Attila elevenítették fel a 22 évvel ezelőtt történteket.
- Milyen előzményekkel érkezett a végül 2. bajnoki címét nyerő ZTE a rájátszásba?
Bodrogi Csaba (B.Cs.): 1989 novemberében Juhász Sándortól vette át Sanyika (Farkas Sándor- a szerk.) a csapatot. A 9. helyen szerénykedtünk, és nehezen, a 6. helyen csusszantuk be a rájátszásba.
- Hogy alakult a Play Off, milyen volt a mi águnk pályahátrányból? (Hosszas vitatkozás, és összemosódó évek miatt nem alakult ki tiszta kép. A Körmend ágában biztos mindkét jelenlegi utánpótlásedző. Ekler Elemér: A nagy csapat című könyve ilyenkor Bibliaként szolgál, ebből ki is derül az igazság…)
.jpg)
Kis Attila (K.A.): A 3. helyezett Oroszlány visszalépett/visszaléptették a Play Off-tól (alkalmatlan terem miatt), úgy volt, hogy játék nélkül is továbbjuthatunk, végül azonban a Videotont kaptuk ellenfélül. Őket, majd a Honvédot is nagy csatában, de végül simán búcsúztattuk. Így jöhetett a Körmend elleni döntő.
- Ismerjük a döntő forgatókönyvét, és nagy poént nem lövünk le az aktuális 5. meccs előtt sem: minden egyes meccs úgy ment le, hogy mindig a vendégcsapat győzött. Mi lehetett ennek a páratlan sorozatnak a lélektana?
B.Cs.: Máig nem tudtam ezt megfejteni. Tudni kell, hogy a ZTE-Körmend rangadókon a hazai pálya többnyire mindig érvényesült. Az otthon játszó tudta érvényesíteni az akaratát és behúzta a derbit. 1990-ben azonban feje tetejére állt minden. Talán a tét miatt remegett meg mindenki. És nem is kicsit. Mi az összes idegenbeli meccsünket nagy különbséggel hoztuk. Ugyanez igaz a Körmendre is. Aki az elején elhúzott, az nyert is. Az 5. meccs előtti buszútra viszont tisztán emlékszem. Az egerszegi meccs előtt a siker kapujában voltunk, de elbuktunk. 2-2 után viszont úgy szálltam fel a Körmendre tartó buszra, hogy olyan magabiztos voltam, mint még soha. Nem nyugodt, de magabiztos. Éreztem, hogy bizonytalan a Körmend, tartanak tőlünk. És egyszerűen vibrált a levegő, láttam, hogy a többiek is így vannak. Hogy aznap csak mi nyerhetünk.
- Volt annak a meccsnek, illetve a sorozatnak egy igazán drámai, emberi oldala is. Farkas Sándor a döntő során vesztette el édesapját.
B.Cs.: Tudtuk, hogy Sanyi édesapja nagyon beteg, és napjai vannak hátra. A negyedik, hazai meccsünk után Sanyi bement, és azt mondta az édesapjának, hogy nyertünk. Hogy azzal a boldog érzéssel távozhasson, hogy fia bajnok lett. Mi nem nyertünk akkor, az édesapa viszont nem élhette meg az 5. meccset. ( a mérkőzés ezzel a gyászszünettel indult – felvételen: 2 perc 56 mp-nél)
K.A.: Sanyi jó viszonyt ápolt velünk, kölcsönösen tiszteltük egymást. A döntő, 5. meccs előtti éjszaka meghalt az édesapja, ezt el is mondta az öltözőben. Azt is, hogy mindent tudunk, mindenre fel vagyunk készítve. Így is volt. Érte, és az édesapja emlékéért is játszottunk. Nagyon komoly „érzelmi hullámvasutat” járhatott be…
- Mire emlékeztek az ünneplésből. A meccs utáni pillanatok láthatók a felvételen, ám mi következett utána?
K.A.: Még mielőtt erre kitérnénk, azt azért megjegyzem, hogy a 4. meccs után már készültünk az ünneplésre. Be voltak hűtve a pezsgők, lélekben már bajnokok voltunk. Aztán jött a hidegzuhany.
.jpg)
B.Cs.: Ez egy örök tanulság volt egyébként a későbbiekre is. Szerencsére volt később is döntőben részem, így akkor már okosabb voltam: a meccs előtt ilyennel tilos foglalkozni.
K.A.: Boci ezt már a következő meccsre megtanulta. Az 5. meccs után mindenkinél volt ugyanis fürdőnadrág, csak nála nem, így pamut alsóban nyomta végig az ünneplést, a csarnoktól elkezdve a Dísz térig.
- Valóan így volt, ezt vállalod? (nevetve)
B.Cs: Nem tagadom, ez így volt! Vállalom! No, de hogy a kérdésedre is válaszoljak: már az első körmendi meccs után is megálltunk Katafán a szurkolók unszolására. A 3. meccs után már annyira nem kellett bíztatni minket, míg az 5., végső alkalmával folyt minden a vasi faluban... Arra is emlékszem, hogy az egerszegi nagy templomhoz érve, már nem tudott mozdulni a tömegtől a busz, és egészen a Dísz térig lépésben mentünk. Annyi embert én még nem láttam a főutcán.
- Sokan azt mondják, hogy a presztízs, a csordultig telt lelátók és a drámai forgatókönyv miatt ez az 1990-es minden idők legjobb magyar bajnoki döntője volt? Osztjátok ezt?
K.A.: Azért volt izgalmas, mert senki nem tudott otthonában nyerni 5 meccsen át. Ez kuriózum, ilyen talán Európában sem volt. Se előtte, se utána. Pláne e két klub viszonylatában furcsa ez.
B.Cs.: Azt nem tudom, hogy magyar viszonylatban hol van ennek a sorozatnak a helye. Nekünk ez volt a legjobb döntő, a non-plus-ultra.
- Eltelt 22 év. Mennyit változott azóta a játék?
B.Cs.: Nyilván rengeteget. Gyorsabb lett, fizikálisabb lett. A szabályok változása is az előbb említettek előtérbe helyezését segítette. Akkor kevesebb izmos játékos volt, inkább a finesz dominált.
K.A.: Egy azonban biztos: aki akkor nem tudott kosárlabdázni, az most, ebben a mezőnyben sem tudna. De aki akkor megállta a helyét, az most se vallana szégyent. Az elmúlt évek épp arról szóltak, hogy bizony a 40-es éveihez közeledő játékosok se tudtak eléggé elkopni, nem jött elsöprő lendülettel az a fiatalság, aki „le akarta és tudta volna lökni őket a pályáról”.
Ezen a meccsen is visszaköszönt pár olyan elem, amit most is fel lehet fedezni minden csapat játékában: a labdás kettő-kettők akkor is működtek, a többieket viszont ilyenkor nem vonták be annyira, nem volt konkrét feladatuk. Ma már erre azért bővebb variációs lehetőségek vannak. Ugyanakkor gyorsaság és gyors meccsritmus akkor is volt: javaslom ennek a meccsnek is az első 5-10 percét, az most is megállja a helyét, talán még Peti is örülne, ha lennének ilyen periódusaink: Bencze Tomi például úgy vitte fel a labdát, hogy megállítani se nagyon tudták...
- Mit gondoltok, hasonló légkörű döntő megismétlődhet még Zalaegerszegen?
B.Cs.: Az akkori miliőt objektív okokból már nem lehetne újra létrehozni. Ám hasonlót igen. És a zalaegerszegi kosárlabdának ez a múlt is éltető erő kell hogy legyen. A cél csak az lehet, hogy hasonló hangulat majd legyen újra. Hasonló, mint akár 22 éve, vagy 2 éve!
"Minden idők legjobb bajnoki döntőjének" archív felvétele:
Link: http://www.youtube.com/watch?v=-ee_EcPtkjM
A mérkőzés felvétele kézi kamerával készült, 22 éve. A minőség nem HD. A hang és a kép szinkronitása tekeréskor elcsúszhat – ilyenkor javallott újra betölteni.
Főbb momentumok:
00:00:30 - játékosok bemutatása
00:03:33 - mérkőzés kezdete
00:44:32 - az első félidő vége
01:14:56 - Bajnok a ZTE! Ünneplés kezdete
01:22:05 - A Telesport rövid összefoglalója az 5. meccsről
Ha Önnek is van olyan régi VHS-, DVD-, vagy bármilyen más felvétele, amit a ZTE szimpatizánsaival szívesen megosztana, akkor keressen minket: ztekosar@gmail.com
A felvétel Kis Attila gyűjteményéből való.
A cikk és a felvétel felhasználása csak a ztekosar.hu előzetes engedélyével lehetséges.
Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
Megosztás
