- Az egész úgy kezdődött, hogy Varga Ferenc volt az edző Pécsett, és Balogh Zoli barátommal odaigazoltunk - fogott bele a régi történetbe. - Akkoriban Egerszegen nyolc válogatott játékos volt a keretben, esélyünk sem lett volna bekerülni a csapatba, a pécsi szereplés pedig kiválóalkalom volt mindkettőnknek. Az élet mégis úgy hozta, hogy egy sérülés megakadályozott abban, hogy nagy játékos legyek, és szinte azonnal elkezdtem az edzősködést gyerekekkel. Pécsett jól éreztem magam, a női együttes mellett kezdett a férfi csapat is előtérbe kerülni. Közben viszont éreztem, hogy Egerszegen élő szüleim már abba a korba léptek,amikor több törődést igényelnek. Meg aztán el is döntöttem, hogy kosárlabdaedző akarok lenni, az pedig olykor költözködéssel jár... Több ajánlatot kaptam 2008 nyarán, de az egerszegi gyökerek visszahúztak.Sokat kaptam itt a kosárlabdától, illetve Farkas Sándor edzőtől,rengeteg barátom él itt, szerettem volna a klubnak valamit ebből visszaadni. Az utóbbi időszakban mintha sikerült is volna...
Tényleg,micsoda visszatérés volt ez! A nyáron tizenkét esztendő után nyert újra bronzérmet a korábbi háromszoros bajnok Zalakerámia-ZTE KK, most pedig a 12. győzelem is ott díszeleg már a csapat neve mellett, így az élenáll a bajnokságban. A szurkolóknak ez az igazi ajándék, Völgyi Péternek azonban valaki más, illetve mások is.
- Tavasszal Dombóváron játszott a csapat, és előző nap tudtuk meg, hogy kisbabánk lesz. Őrületes mérkőzésen nyertünk, és azt követően még hétszer. Ez kellett, hogy bejussunk a rájátszásba, és végül bronzérmet szereztünk,most meg az élen állunk, hibátlan mérleggel. Ő lett az én szerencsecsillagom... - néz a büszke apa a kislányára.
Természetesen Völgyi Szonjáról van szó, aki alig valamivel több mint egy hónapos, és édesanyja, Horváth Cserne ölében szundikálva talán csak azt érzékeli: beszélnek itt valami kosárlabdáról, győzelmekről, meg talán mintha róla is. Szonja felsír,de nincs semmi baj, csak eljött az uzsonna ideje.
- Bár nem vagyunk összeházasodva, most már mégis egy család vagyunk. Tanulom az apaságot, pedig a munka nem lett kevesebb, így az időmet sokkal jobban be kell osztanom - árulja el Völgyi Péter, aki természetesen a kosárlabda révén ismerte meg Csernét is, akivel, ha nagyon akarná, akár még szakmázhatna is otthon.
- A pécsi sportcsarnok volt a munkahelyünk, Péter a férfi csapat edzőjeként, én a MiZo-Pécs női együttes marketing- és nemzetközi referenseként jártam be nap mint nap - meséli Cserne, akinek eszébe sem jut beleszólni Péter munkájába. - Siófokról származom, de a kosárlabda révén kerültem én is Pécsre. Előbb a junior csapatba, aztán megsérültem, így a tanulás mellett később már csak hobbi szinten pattogtattam. Tudom, hogy az edzősködés milyen megterhelést jelent hétről hétre, úgyhogy itthon Péter is szeret inkább kikapcsolódni. Számomra pedig egyáltalán nem furcsa ez a miliő, mert szinte beleszoktam gyerekkoromtól. Édesapám ma is a siófoki labdarúgócsapat mindenese, az öcsém is sportol, vagyis amikor eljön a hét vége, nekem szinte természetes, hogy a mérkőzés veszi át a főszerepet.
Közben Szonja kissé nyomatékosítja: itt az ideje elköszönni, legalábbis nekünk, idegeneknek, ám a kötelező fotózás nem maradhat el. Talán ő is érzi, már nem kell sokat várnia,elszunyókál, Völgyi Péter pedig gyors mérleget von: jó most Egerszegen,ez az év tökéletes volt, sőt, ennél jobb nem is lehetett volna.
- Szüleim nagyon örülnek, hogy hazajöttem, én pedig kaptam két kritikust... - mosolyodik el, de értjük, mire gondol. - A barátokkal akkor is tartottam a kapcsolatot, amikor még Pécsett éltem, de például van olyan is közöttük, akivel még szorosabbá vált ez a kötelék. Gáll Tamással, a női kosarasok edzőjével próbáljuk segíteni egymás munkáját,és ez nagyon jó. Természetesen a klub szakmai tanácsadójával, Patonay Imrével is remek a kapcsolat, és abban bízom, hogy ez még sokáig így marad. A szurkolók sokat tehetnek a klubért és a csapatért, ezért az a legkevesebb, hogy most kellemes karácsonyt kívánjak valamennyiüknek.
Azt még megtudjuk, az ünnepeket Péter szüleinél kezdi a család, de a szentestét már Siófokon töltik, hiszen Cserne szüleivel csak nagyon ritkán találkozhatnak. Aztán már nem sok idő marad igazán ünnepelni,mert sajnos gyorsan visszatérnek a hétköznapok, a kosarasoknak egészen pontosan már vasárnap. Újra edzésbe állnak a fiúk, egy edzőnek pedig persze köztük a helye...
Forrás: http://zalaihirlap.hu/hetvege/20091224_az_edzo_csillaga
Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
Megosztás
