- Magasságod okán evidens volt, hogy kosaras legyél, vagy más sportág is szóba jött, amikor először komolyabban sportolni kezdtél?
- Mindig első voltam a tornasorban, szüleim is átlag feletti magasságúak, nyilván a génjeimben is van valami. A sport kulcsszerepet játszik nálunk otthon, Anyu a Volánban kosarazott, Apu pedig röplabdázott korábban. Anno még az óvodában, annak is a végén, volt egy kiválasztás, ahol rögtön a kosárlabdához csábítottak. Anyukám jól ismerte Fodor Csillát, nála, az Eötvös iskolában fogtam először„komolyabban” kosárlabdát a kezembe. Általános iskola 3. osztályától Hanzséros Alajos a ZTE-nél is edzőm lett, ők ketten sokat tettek azért, hogy az alapokat elsajátítsam, s örök életre megszeressem ezt a sportágat. Sokat jártunk a grundra is, emlékszem, a Kilián pályáján zsákolásaimmal a gyűrű állapotát is többször veszélyeztettem.
- 7. osztályos korodtól folyamatosan a korosztályos válogatott tagja vagy.
- Így van, gyakorlatilag 5-6 éve mindegyik nyaramat távol otthontól, valamelyik válogatottal töltöttem.Az idei volt az első, amikor végre maradt időm pihenni is. Egyrészt a szezon végén szerzett sérülést kellett kikúrálnom, másrészt a már erősen ropogóizületeimnek is jót tett, hogy végre van egy kis idő regenerálódásra
- 15 évesen, a ZTE történetének legfiatalabb játékosaként mutakoztál be az NB I-ben. Emlékszel még az első felnőtt tétmeccsedre?
- Pakson Kovács Lászlócserélt be a „nagyok” közé. Vertetics Ádám és én akkor léptünk először pályára A csoportban. Az első kosaramat is majdnem akkor szereztem: megcsináltam a helyzetet, el is engedtem a labdát, amikor a messziségből egy tenyér a palánkra nyomta. Czigler László volt az. De sokat azért nem kellett várni az elsőpontra, a következő meccseken már betaláltam.
- Milyen volt viszonyod az eddigi edzőiddel?
- A nevelőedzőket már említettem. A ZTE utánpótlás csapataiban sokat dolgoztam Hersics Lászlóval,valamint Kisa-val (Kis Attilával- a szerk.), szakmai szempontból talán tőle tanultam a legtöbbet, sokat köszönhetek neki. De egy rossz szavam se lehet Nikola Lazicsra sem, rengetegszer foglalkozott velem külön, edzésen túl is, súgy érzem az ő keze alatt is sikerült sokat fejlődnöm. Ami a mostani szakvezetést illeti - nagyon örülök, hogy két ilyen edzőt sikerült találni.Fene’ se gondolta volna korábban, hogy a „körmendi betyárt” is sikerül Egerszegre csábítani. :-) Véleményem szerint a magyar piacon ők voltak most a legjobbak, az eddigi rövid idő alatt is nagyon kedvezőek a tapasztalataim.
- Kosaras berkekben, számos szakmai fórumon az ország legnagyobb center-ígéretének tartanak. A hazai közönség többször is a pályára követel, s több játékpercet vár el az aktuális edzőtől. Hogy viszonyulsz ezekhez?
- Úgy gondolom, még sokat kell dolgoznom ahhoz, hogy ezek a felvetések jogosak legyenek, s hogy megfeleljek az elvárásoknak. A közönség szeretete persze nagyon-nagyon jól esik.
- Ha már a játékidőnél tartunk – úgy tudom ez idén nyáron komoly tényezővé lépett elő…
-Minden ambíciózus játékos arra törekszik karrierje során, hogy minél többet játszhasson, hogyélesben tudja megmutatni mire is képes igazán. Természetesen én is ezt szeretném, az elmúlt időszakban néhányszor azt éreztem, hogy több lehetőséget is kaphatnék. Nem titok, fél éve új menedzser, Tvordy Gábor és ügynöksége, a 24 Seconds segíti a karrierem építését és nyáron voltak ajánlataim.
- Mi döntött mégis amellett, hogy a ZTE-nél maradjál,s aláírd új, 2+1 éves szerződésedet?
- Anyagilag és szakmailag is jóval komolyabb ajánlatot kaptam a korábbinál. Úgy érzem komolyan számolnak velem. Természetesen a külföldi szerződés lehetőségét nyitva tartom, távlati céljaim között ugyanis ez első helyen szerepel. Mégis úgy gondolom, hogy kb. 20éves koromig itthon kell edződnöm, s minél többet tanulnom a játékból. Itthon,Magyarországon nem tudom más – pláne rivális - csapatban igazán elképzelni magamat. Minden a ZTE-hez köt, itt tanultam meg kosarazni, ide kötnek a barátok,a csapat is jó kollektívát alkot.
- Mit vársz idén a csapattól?
- Természetesen legalább a 8 közé jutást! Fontos, hogy újra olyan jó közösséget alkossunk, mint Bell idején. Noha nagyon ellene vagyok a 4 légiósos szisztémának - 2 is untig elég lenne, remélem nem kell megélnem, hogy a folyamat folytatódik, s egyre kevesebb magyar fiatal pályára lépésével tovább rombolódik a sportág és a nemzeti válogatott -, nagyon sok múlik a külföldieken is. Kulcsszereplő lesz az irányító játéktudása, s személy szerint nagyon kíváncsi vagyok Calvin Watsonra is.
- Mi a helyzet centerposzton?
- Reményeim szerint az előttünk álló idényben sokat bizonyíthatok. Helbich inkább mozgékony, gyors center, 4-es poszton is használható, míg Trepák Zolinak a középtávoli, külsődobások az erősségei. Én más játékot képviselek.
- Mit tartasz a pályán belül erősségeidnek,illetve mi az amiben a jövőben fejlődnöd kell?
- Talán a palánk alatti küzdelem, a lepattanók és a védekezés az erősségeim. Külső dobásokban viszont mindenképp jobban kell majd teljesítenem.
- Én ezt még annyival egészíteném ki, hogy testfelépítéseddel jóval a hasonló korú játékosok fölé nősz. Ezért nyilván teszel is valamit.
- Játszottam már Gulyás Róbert, s hasonló felépítésű játékosok ellen, így tudom, hogy egy centernek a teste nélkülözhetetlen „munkaeszköz”. A csapattal együtt az alapozásokkor, s én később egyénileg is sokszor jártam konditerembe. Most nyáron is jött rám jó pár kiló, amit majd a megfelelő helyre kell „tenni”.
- Játszunk el a gondolattal, hogy egy 2-3 évvel későbbi Tóth Ádám ülne most velem szemben. Kit látnék?
- Nehéz a kérdés, de reményeim szerint egy sok mindenben fejlődött embert látnál, aki már a felnőtt válogatottban, vagy annak nagyon a közelében van, s mondjuk külföldre kacsingat.
- Milyen irányba kacsingatna?
- Álmaimban nem Amerika,sokkal inkább Európa szerepel. Szeretnék egyszer Euroligás csapatban játszani,nem bánnám, ha az mondjuk a két kedvencem egyike, a Panathinaikos, vagy a Partizal Belgrád lenne. De ez a jövő zenéje, ehhez még rengeteg munka kell.
- No, de vissza a jelenbe, vagy legalábbis a közeljövőbe. Mivel telnek majd mostanában napjaid?
- E héten a fiatalokkal elkezdtük Völgyi Péter vezetésével az egyéni képzéseket. A valódi kezdés azonban majd csak az ünnepek után, augusztus 21-én lesz. Addig még marad egy kis idő erőgyűjtésre, a hosszú szünetben már voltunk barátnőmmel Horvátországban és a családdal is nyaraltam, most pár napra még a Balatonra is sikerül talán leugranom. Ha nincs edzés akkor leginkább barátnőmmel vagyok, 1éves Pubi nevű mini yorkshire terrierünket „nyúzom”, zenét hallgatok, filmet nézek, vagy bulizok – utóbbiból egyre kevesebbet.
- Olimpia?
- Ahogy időm engedi,próbálom figyelemmel követni a pekingi eseményeket. Természetesen a kosárlabdát mindenképp nézni fogom, az USA győzelmét várom, maximum a spanyolok, vagy az orszok képesek őket megszorongatni, de kíváncsi vagyok mire mennek hazai pályán Yao Minggel szemben. Ezen túl próbálok másik kedvenc sportágamba, a boxba is bele-bele nézni, noha kedvencem Mike Tyson már régóta nem lehet a kötelek között. De szeretek minden olyan további sportágat, ahol erő és technika dominál, így kézilabda és kajak is jöhet. De mindenféle egyéb sport is, főleg ahol magyar esélyes is szerepel. Vannak pesszimista és optimista becslések, én 5 magyar aranyra tippelek.
- És a ZTE következő szezonját illetően optimista vagy pesszimista vagy?
- Optimista! Nem lehetünk idén megint olyan pechesek. Mindenki bölcsebb, rutinosabb lett egy évvel, s remélem a légiósok is beválnak. Már alig várom, hogy felcsendüljön a „ha felveszed”!
"Best of Tóth Ádám" video ITT.
Megosztás
