- Mikor és hogyan fertőződtél meg a kosárlabdával?
- Erre majdnem pontos választ is tudok adni. A néhai nagyapám vitt ki kosármeccsre 10 éves koromban. Akkor a magyar nemzeti válogatott Zalaegerszegen selejtezős tornát játszott több csapattal, többek között például a 230 centis Gheorghe Muresan-nal felálló románok ellen. Az első teljes szezon, amire már mint megszállott ZTE-drukker emlékszem, az a Dzuniccsal és Laziccsal szárnyaló, Stevan Tot trenírozta ezüstérmes egerszegi csapat. Örökké hálás leszek nagypapámnak, aki nemcsak a kosárlabdát, hanem a sportot is megszerettette velem.
- Az újságírás régi álmod volt, vagy egyszerű hobbi?
- Talán mindig volt valami minimális írói vénám, még ha ezt a magyar oktatási rendszerben nem is derítették ki… Egészen kölyökkorom óta gyűjtögettem a kosaras cikkeket, írásokat, egyébként is „újságfaló” vagyok, ha kezembe kerül bármilyen témájú-, vagy nyelvű lap, azt feltétlenül végig kell lapoznom.
- Mikor kerültél közelebb a csapathoz?- Viccesen azt is mondhatnám, hogy én mindig közel voltam hozzájuk, fordítva nem volt ez igaz. De alapvetően egy egyetemi projekt kapcsán találkoztam az akkori vezetéssel, elsősorban Bodrogi Csabával, ahol a sok kérdésem közepette volt egy olyan is, hogy nem tudnék-e akár önkéntesen segíteni is nekik. 2007 őszén volt az, amikor úgy éreztem, hogy a csapat és közönsége között talán nem a legharmonikusabb a kapcsolat, valamint a média sem az együttes valós értékéhez mérten kezeli a csapatot. Meggyőződésem volt, hogy ezen lehet javítani.
- Mi az, ami jobb lett, miben tudtál segíteni?
- 2008 elejétől vettem át a klub hivatalos honlapjának, a ztekosar.hu-nak szerkesztését, de igazán közel a csapathoz talán annak az évnek a nyarán kerültem. Ekkor indult el az úgynevezett Völgyi-Patonay korszak, a régiek mellett pár új arccal, és talán még nagyobb ambícióval. Ekkor járt le az egymásnak adott „próbaidőnk”, s talán mindenki elfogadta a másikat. Nagyon fontos, hogy olyan emberek voltak körülöttem, akikkel jó volt együtt dolgozni. Első hullámban a weblapot élénkítettük fel, sikerült a látogatottságot megsokszorozni. Ebben a szezonban például már több mint 800 ezer letöltése volt honlapunknak, 72 országból voltak látogatóink, ezek nem rossz eredmények. De azt én még ennél is fontosabbnak tartom, hogy egy-két interjúnak, blognak, cikknek köszönhetően szurkolóink már nemcsak például egy 6-os, vagy 11-es számú kosarast és esetleg statisztikai adatokat látnak egy-egy játékosunk mögött, hanem hozzá tudnak ehhez kötni egy személyiséget is. Szerintem sok információval látjuk el az érdeklődőket, sikerült közelebb hozni a csapatot a közönséghez, és ez az interakció sok más együttes fölé emeli a ZTE-t. Ha kialakult (vagy ki fog alakulni) egy valódi „ZTE brand”, akkor ezek részei (lesznek) annak.
- A honlap újítása, a Ziccer kitalálása hogy jött számodra?
- Előbbi egy szükséges feladat volt, ’hisz 4-5 évente nem árt egy arculatváltás. Ebben a Webmark Kft. volt óriási segítségünkre. A Ziccer pedig egy új kihívást jelentett, nem tudtuk igazán mibe vágjuk a fejszénket. Ugyanis én egy közgazdász, egy marketinges vagyok, nem kosárlabda szakember, s nem hivatásos újságíró. Egyszerű hobbista, aki egyikbe sem akart belekontárkodni. Egy évtizede nem volt hasonló lap ZTE kosármeccseken, talán egy látens igényt sikerült kielégíteni. A visszajelzések szerint nem rossz a lap, hasonló gyakoriságú, minőségű újság nincs a mezőnyben. Sokan segítenek, a női részlegért felelős és a fiúknál is besegítő Jóna István mellett ki kell emelnem Borda Menyhért munkáját, aki a Ziccer tördelését végzi a tőle megszokott lelkiismeretességgel és szerintem magas minőségben. A Göcsej Nyomdával pedig kitűnő kapcsolat alakult ki, ők is rengeteget tesznek hozzá.
- Új kiadvány és DVD az idény elején, újságszerkesztés a hazai meccsekre, rendszeresen idegenben is ott vagy a mérkőzéseken, folyamatosan képben vagy az idegenlégiósokkal való kapcsolattartásban, néha mint tolmács is segítesz, újra és újra ötletekkel bombázod a vezetőséget. Mi van még a tarsolyban, mi jöhet még?
- Meglátjuk, mit hoz a jövő. Amennyiben a feltételek adottak lesznek, és továbbra is belefér a ZTE a szabadidőmbe, akkor szívesen segítek a későbbiekben is. Ötleteim természetesen vannak, és igényem is a megújulásra. Amint e motivációk lankadnak, akkor azonnal átadom a helyem, s őszintén remélem, hogy az utódom folytatja az elkezdett munkát. Ugyanis fontos láncszemnek tartom egy csapat külső és belső kommunikációját. Néha sokan elfelejtik, hogy ez az egész csak és kizárólag a nézőkért van, őket kell kiszolgálni a lehető legmagasabb minőségben. Én erre próbálok legjobb tudásom szerint törekedni, és meghallgatok minden pozitív és negatív kritikát is. Szerintem sokat léptünk előre, remélem az igyekezetet érezték azok, akiknek szólt. Ugyanakkor tudom, hogy még sok minden lehetne még jobb, még profibb, ez éltet engem és másokat is, akik a ZTE-ért dolgoznak.
- A ZTE kötelékében eltöltött időszak alatt mi volt a legkellemesebb élményed?
- Valamilyen szinten 17 éve az életem része a csapat, ez időszak alatt rengeteg nagyszerű élményben volt részem, nem is lehet egy valamit kiemelni. De az elmúlt 2 évem során olyan edzőket, játékosokat, vezetőket ismertem meg a ZTE-nél, akiket talán barátaimnak is tudhatok. Olyan emberek ők, akikkel évek múltán, ha esetleg több irányban is folytatódik életutunk, akkor is szívesen találkozunk, beszélgetünk, segítünk egymásnak. Ezek a kapcsolatok talán mindennél fontosabbak!
- Társszervezőként egy utcai kosárlabda fesztivál kapcsán is találkozhatunk a neveddel. Mi tetszett meg ebben a kezdeményezésben?
- Egészen meglepőnek, sőt, durvább szót is használnék: méltánytalannak tartom, hogy egyik komolyabb kosárrendezvény-sorozat sem gondolkodik hosszú évek óta Zalaegerszegben. Ezen szeretnénk változtatni szervezőtársaimmal a június 5-én megrendezésre kerülő I. Decathlon Utcai Kosárlabda Fesztivállal. Hiszem és hisszük, hogy van igény egy ilyen kosaras „dzsemborira”, és reméljük, hogy játszani, vagy akár nézelődni is sokan kilátogatnak majd a bajnoki döntő utáni első hétvégén.
- Mi a véleményed a ZTE-ről? Mire lehet képes ebben a szezonban csapatunk?
- Mindig óvatos duhaj voltam. Pesszimista, vagy realista – ezen lehet vitatkozni. Tehát tőlem olyat ritkán hall valaki meccs előtt, hogy biztosan nyerni fogunk. Most azonban azt érzem, hogy olyan egység van a csapaton belül és a csapat mellett, és olyan kemény munka van a srácok mögött, hogy ennek csak nagyon örömteli vége lehet. De történjen bármi is, ez a szezon már most a ZTE történelemkönyveinek arany lapjaira fog kerülni. És ami ennél is fontosabb és őszintén remélem, hogy az idei év nem egy folyamat csúcspontja lesz, hanem egy hosszú sorozat emlékeZETEs első lépése!
Zalakerámia ZTE KK - ZICCER
Megosztás
