- Régen volt – tán’ igaz sem volt – amikor először érkeztél Magyarországra, Körmendre. Mik voltak az első benyomásaid?
- Először nagyon furcsa volt minden számomra, ilyen kis településen alig jártam még. Akkor éppen Spanyolországból jöttem, ahol volt egy nagy belváros sétálóutcákkal és rengeteg bolttal. Körmenden ilyen nem volt. Ráadásul emlékszem, hogy egyetlen ember volt, akivel igazán tudtam angolul szót érteni. Az edzéseken is mindig rossz helyre álltam, s szerintem az első hetekben minden nap csak ugyanazt ettem, a nyelvi problémák miatt nem találtam a helyem. Aztán az első tétmeccs után minden megváltozott. A szurkolók hangosak voltak, a tőlük áradó energia nekem is sok pluszt adott. Tudtam, hogy jó helyen vagyok, egy olyan ligában, ahol a legjobb tudásomat nyújtva sikeres is lehetek.
- Az elejétől kezdve Patonay Imre volt az edződ. Milyen volt a viszonyod vele? Hallottad-e, hogy az ősi rivális Zalaegerszegnél dolgozik már?
- Az első két évben remek kapcsolatban voltunk Putesszal, úgy érzem, a karrierem során az egyik legjobb edzőm volt. Utána kicsit megromlott a viszonyunk, de maradhattam Körmenden, úgy gondolom talán a többi magyar játékossal kialakított barátságaim miatt is. Hallottam, hogy közben Putesz a ZTE-nél van. Nincs ebben semmi furcsa, a kosárlabda üzlet és ugyanolyan munka, mint bármi más. Remélem jól van, sok sikert kívánok neki!
- A 2005-ös év kicsit zavaros volt. Tisztázatlan körülmények között távoztál szezon közepén Körmendről, és végül Dombóváron kötöttél ki.
- Tisztán emlékszem 2005-re, nehéz időszak volt az nekem. Örülök, hogy kérdezted, eddig ugyanis soha nem beszéltem erről nyilvánosan. Amit tettem, azt magamért és a többi játékosért cselekedtem. Azt hiszem mindenki tudja, hogy a pénzről volt szó. Magyarországon mindig késve fizetik ki a játékosokat, de ha nagyon nagy a késés, akkor az nehéz a kosarasoknak és családjuknak is. Tudom, hogy az ígéretek ellenére még tovább vártak volna, ha nem cselekszem akkor így. Nem akartam a csapatnak, vagy Körmend városának rosszat okozni, csak jelezni akartam, hogy a dolgok nem mennek jól. Nagyon nehéz lépés volt, hisz Körmendet a második otthonomnak vallottam és szerettem ott játszani. Tudtam, hogy minden meg fog változni ezután. Azt is tudtam, hogy amit tettem, azt a többi játékosért is teszem, mert megérdemlik, hogy jobban bánjanak velük. Azért is nehéz volt a döntésem, mert egyáltalán nem volt biztos, hogy találok más csapatot. Végül a Dombóvárhoz mentem.
- A tolnai fél év után követted Dzunics edzőt és a ZTE-hez igazoltál. Mik az emlékeid Zalaegerszegről?
- Boldog voltam, hogy még egy évet játszhatok jó játékosokkal, egy jó csapatban, nagyszerű szurkolókkal. Ezen felül a még a kislányom is láthatott kosarazni. Hálás vagyok a ZTE-nek, soha nem felejtem el!
- Keveset tudunk a folytatásról. Mi következett?
- A ZTE után felhagytam a profi kosárlabdával. Sok európai év után visszatértem Amerikába, most Missouri államban, St. Louisban élek. Feleségem Mónika, és én is a Citibankban dolgozunk, Yasmine kislányunk –aki 6 éves- iskolába jár.
- Követed még a magyar bajnokság eseményeit? Szombaton ZTE-Körmend rangadót rendeznek!
- Igazából nem nagyon követem az eseményeket, de apósomat néha megkérdezem, és ő képben tart. A ZTE-Körmend meccs kapcsán emlékszem arra az évre, amikor bajnokságot nyertünk. Játszottunk a rájátszásban a ZTE-vel, igazi háború volt! Az ő legyőzésük után már minden egyszerűen ment.
- Mikor láthatunk újra Magyarországon?
- Ezen a nyáron tervezem, hogy meglátogatjuk feleségem szüleit. Már alig várom, hogy ehessek anyósom főztjéből, nagyon megszerettem a magyar konyhát. Jó lesz régi barátokkal is találkozni. Addig is azonban üdvözletemet küldöm minden Körmend és ZTE drukkernek, azokat az éveket soha nem felejtem el!
ZICCER, Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
Megosztás
