- Noha több sportot is kipróbáltál, úgy tudom a kosárlabda mégis gyerekkorodtól kezdve kitüntetett szerepet játszott.- Így van, édesapám is kosarazott, bár hivatásszerűen soha. A kosárlabda iránti szeretet azonban igen korán átadta: a szülőszobát és a kórházat elhagyva szüleim a kor nagy játékosának Julius Erving-nek, azaz Dr. Jay-nek a mezébe öltöztettek. Az alabamai Birminghamban születtem, de Houstonban nőttem fel. Ott Fond a kosárlabdázás Mekkája, ha fejleszteni akarod a játékodat és végig kosarazni a nyarat – mint ahogyan azt én is tettem évről-évre – akkor az a legjobb hely.
- Több ajánlatod is volt,végül a University of North Texas-ét fogadtad el. Hogy érezted ott magad?
- A legfőbb motivációt,hogy a North Texashoz csatlakozzam, az edzői stáb és a szurkolók jelentették.Jones edző biztosított róla, hogy nem csak edzőm lesz, hanem egyfajta apai szerepet is be fog tölteni, amit abban az időben nagyon igényeltem. A hangulat a csarnokban mindig jó volt, noha ritkán volt teltház, de mindig akadt elég szurkoló, akik nagy hangzavart és remek atmoszférát teremtettek. Mindig is szerettem a drukkerekkel jó viszonyban lenni, a közösségnek megmutatni a személyiségemet, és erre a North Texasnál is lehetőségem adódott, ezért ezt soha nem is fogom elfelejteni, remek évek voltak.
- Ezután következett az európai kaland, melynek persze még az elején vagy - egy évet játszottál Ausztriában. Nehéz volt megszokni az európai életet?
- Nehéz ugyan nem volt,hisz érdeklődve és befogadóan érkeztem a kontinensre, de mindenképp más,különböző volt, mint az otthoni. A legjobban talán édesanyám hiányzott,2007-ben épp a szülinapján ületem repülőre és hagytam el hosszú időre a szülői házat. De idén, a szeptember 13-ai születésnapján tervezi, hogy meglátogat engem Magyarországon. Izgatott, nagyon várja már ezt az időpontot.
- Tavaly októberben találtál csapatra, amikor aláírtad szerződésedet a Klosterneuburg együtteséhez.Idén nyáron azonban nagyon hamar döntöttél, és már júniusban megegyeztél a ZTE-vel.
- Igen, úgy gondolom,hogy nagy lépés volt számomra, hogy már június közepén meg tudtam állapodni.Rengeteg fiatal játékos a kivárás taktikáját választja, de én ebben másképp gondolkozom. Az egész nyaramat a játékom fejlesztésére akartam fordítani, nem pedig arra, hogy azon izguljak, hogy mikor találok, illetve a menedzserem mikor talál számomra megfelelő csapatot. Így most nyugodt lehetek, mentálisan feltöltődhetek, a kosárlabdára koncentrálhatok, és készülhetek a magyarországiéletre.
- Apropó Magyarország.Mit tudtál az itteni kosárlabdáról?
- Természetesen informálódtam barátaimtól, illetve olyan játékosoktól is, akik ellen még a főiskolán játszottam. A Nyíregyházán játszó Ross Moutonnal, Gary Buchanannal és a paksi Nile Murrayval is beszéltem, akik mind jó véleménnyel voltak. Ausztriához képest a magyar bajnokság előrelépés lesz. Úgy tudom, hogy alacsony posztokon(ahol én is játszom) a fizikum erősen dominál. Tehát fontos a magasság,testfelépítés az elzárás-leválás szituációkon át sok más helyzetben is.
- Melyik poszton érzed igazán otthonosan magad?
- Erre a kérdésre igen nehéz válaszolnom, hisz középiskolában klasszikus irányító voltam 1-es poszton,a North Texasnál inkább dobóhátvéd, azaz a 2-es poszton játszottam leginkább,míg Ausztriában Werner edző 3-as poszton is kipróbált, s bátran játszatott velem 1-től 3-ig mindent. Úgy gondolom mindegyik poszton elég magabiztos vagyok.
- Sokat beszéltünk már kosárlabdáról, essen szó most arról is, hogyan telik a szabadidőd, ha nem a labda bűvöletében vagy!
- Mint mindenki, én is szeretek a barátaimmal lenni. Boldog, vidám személyiség vagyok, így olyan pozitív emberek társaságát kedvelem, akik meg tudnak nevettetni, akikkelállandóan jól érzem magam. Ha egyedül vagyok, akkor leginkább a művészetnek hódolok. Ez lehet festészet, rajzolás, szobrászat, költészet; lehet absztrakt,vagy klasszikus – minden jöhet! Ilyenkor megáll körülöttem az idő, megtisztul a lelkem, s „kirajzolom”, vagy „kiírom” magamból mindazt, ami bennem van.Kérésednek eleget téve szívesen küldtem volna pár általam készített alkotást, ám gépen nincs róluk fotó. De megígérem, hogy szezonkezdetre többet is készítek és megmutatom azokat a szurkolóknak, csapattársaknak!
- Merre jársz most, mivel telnek napjaid?
- Családommal Houstonban vagyok, és Fonde-ban a „pro-am” bajnokságban játszom. Itt profik és amatőrök is játszhatnak, vannak NBA játékosok, európaiak, középiskolások, fősulisok. Hétfőnés szerdán van meccs, majd augusztus 1-től kezdődik a Play-Off. Közben konditerembe járok és cardio mozgást végzek – igyekszem fitten tartani magam és készülök a magyarországi szezonra.
- Így előjáróban mitígérsz a ZTE szurkolóinak?
- Nagyon várom a találkozást és a szezon kezdetét, remélem jó évünk lesz. Biztosíthatom a ZTE szurkolóit, hogy hittel és szenvedéllyel fogok küzdeni minden egyes meccsen és edzésen!
((-- A cikk további része kép formátumú, melynek mérete 2 Mbyte, így ennek betöltődése több időt is igényelhet - a szerk. --)
Források:
dbba-press / M. Filippovits
www.unt.edu
www.bk-klosterneuburg.at
valamint Calvin Watson személyes fényképei, akinek segítségét ezúton is szeretném megköszönni!
Megosztás
