- A tavaly előtti nyár, azaz a 2008/2009-es bajnoki évad uborkaszezonjának legnagyobb szenzációját a Te magyarországi visszatérésed jelentette. Nem érezted azt, hogy az olasz második liga után egy kicsit visszalépés volt számodra az Albacompban kosaraznod?
- Nos, én szerettem volna visszatérni Olaszországba, hisz sikeres szezonom volt Riminiben, bejutottunk a Play-Offba is, végül azonban nem sikerült feljutnunk. Szóval Olaszország volt az elsődleges célpont, csak az ajánlatok, amiket onnan kaptam, nem voltak igazából megfelelőek. Volt sanszom Franciaországban és Lettországban, de olyan helyre szerettem volna igazolni, ahol jól ismerem a helyi viszonyokat. Az Albacompnál jó lehetőség adódott, s mivel a magyar ligában korábban jól kiismertem magamat, így elfogadtam a székesfehérváriak ajánlatát.- Az elmúlt években, vagy akár évtizedben Magyarországon még talán soha nem jött össze olyan jó keret (kezdő ötös: Simon-Doyne-Radovics-Bell-Morrison), mint az akkori Albacompnál. Igazi All-Star csapat volt, már mindenki előre nekik adta volna a bajnoki aranyérmet. Mégsem sikerült. Sőt: a legjobb 4 közé jutás sem jött össze, ami igen nagy blama. Mi lehetett az oka: a nem túl jó közeg, a csapat “kémiája”, vagy valami egészen más? Hogy látod ezt most, jó párat aludva a történtekre?
- Nagyon jól kezdtük a szezont az Albacomppal. De mivel a magyar bajnokságban, a nemzetközi kupában, azaz a CEBL ligában is helyt kellett állnunk (első magyar csapatként ezt meg is nyerték – a szerk.), így elég sok meccset játszottunk, s elfáradtunk. És mivel a játékoskeretünk nem volt elég mély, így főleg a kulcsemberek voltak terhelve, rengeteg percet töltöttünk a pályán. A csapat kémiája szerintem jó volt, csak elfáradtunk a szezon végére. Az újságokban az Albacomp menedzsmentje, vezetősége azt a pletykát akarta terjeszteni, hogy én azért hagyom ki a Falco elleni negyeddöntő első mérkőzését, hogy ideje korán kiessünk és a Fülöp-szigetekre tudjak igazolni. Ezen már csak nevetni tudtam akkor, hisz előtte a vállsérülésemmel egy budapesti specialistánál voltam, aki legalább 3 hét pihenőt javasolt, ami egyébként azt jelentette volna, hogy az egész rájátszást ki kell hagyjam. De végül a játék mellett döntöttem, s 27 pontot értem el átlagban a sorozat alatt, szóval nem értem miért kellett ezt csinálni. Talán csak a felelősséget próbálták másra hárítani…
- Végül a ZTE-s szezonodhoz hasonlóan, rögtön a bajnokság korai végeztével a Fülöp-szigetekre utaztál, ahol nagyon jó egyéni mutatóid dacára csak pár meccset sikerült játszanod.
- Mindkét alkalommal az egyenes ági kieséses szakaszra értem oda. Igaz, hogy nagyon jól ment a játék, de így sem sikerült továbbjutnunk a negyeddöntőbe és lejárt a szerződésem.
- Európa helyett azonban Ázsiában folytattad. Miért éppen Dél-Korea?- Júliusban Las Vegas-ban voltam, ahol egy próbajáték keretén belül a koreai liga draft-ja is zajlott. A KT&G Kites csapata draftolt engem, és amennyiben kiválasztanak Téged, akkor kötelező ott játszanod, ellenkező esetben nagyon nagy összeggel perelnek be. De egyébként sem volt ellenemre Koreában kosarazni, hisz jó információim voltak az ázsiai piacról, valamint ez a csapat már előző évben is szeretett volna engem megszerezni. Meg egyébként is: más-, az előbb említett módszeren kívül nem is lehet ebbe a ligába bekerülni.
- Azon kívül, hogy elég szép pénzek mozognak a koreai kosárlabdában, más információnk nagyon nincs az ottani bajnokságról. Hogyan tudnád összehasonlítani a magyarországi viszonyokkal?
- Koreában az NBA-t próbálják utánozni. Heti 2-3 meccset játszol rendszeresen, talán ez a legnagyobb különbség Magyarországgal szemben, ahol ugye legtöbbször heti egy összecsapásunk volt. Októbertől márciusig 56 meccs lesz a lábunkban. A szabályok is ugyanazok, mint az NBA-ben, csak a negyedek 10 percesek, illetve a hárompontos vonal távolabb van, de még mindig közelebb, mint Amerikában. Koreában jobban dominál a fizikális jelleg, mint a magyaroknál. Ugyanakkor kíváncsi lennék Korea és Magyarország közti válogatott mérkőzésre, szerintem jó derbi lenne!
- Körítésben mennyiben különbözik a két ország (kosárlabda) kultúrája?- Koreában a sportcsarnokok nagyon nagyok és szépek. Csak képzeld el a legjobb magyarországit, ott az összes legalább olyan, vagy jobb. A szurkolók szeretik a kosárlabdát, de koránt sem olyan fanatikusok, mint a magyarok, itt a főleg a ZTE vagy a Körmend rajongóira gondolok. Itt a drukkerek kimennek minden alkalommal a meccsekre, még akkor is, ha egy csapat éppen 0-25-tel áll a bajnokságban.
Az egyetlen dolog, amit nem igazán szeretek Dél-Koreában, hogy az egész csapat egy lakásban él! Magyarországon nekem önálló apartmanom volt, így ez elég furcsa. De a Fülöp-szegeteken és itt is a lehető legjobban bánnak velem. Ázsiában talán ez a legfontosabb: az amerikai játékosokra mindig nagyon figyelnek.
- Közben a szezon közepén országon belül csapatot cseréltél. Mi volt ennek az oka? És mi a magyarázat arra, hogy egy jól végigjátszott meccs után furcsa mód alig kapsz elegendő játékpercet?
- Így van, a KT&G Kites-tól a rosszul kezdő, s 1-11-gyel álló ETland Elephants-hoz igazoltam. Előbbiek egy kiegészítő centert kerestek, új csapatom pedig egy jó pontdobót. Mindketten jól jártak a cserével. Hogy mégis kicsit romlott a pontátlagom, az annak köszönhető, hogy új edzőm a csapatjátékot részesíti előnyben, az előző mesteremmel ellentétben, aki anno sok 1-1-ezést bízott rám.
A játékidők pedig nagyon csalókák. Gondolom Te a eurobasket.com-ról tájékozódtál, ahol a statisztikák nem pontosak, majd ajánlok egy jobb oldalt! Egyébként pedig előfordul, hogy egyik meccsen 25 percet játszom, a másikon pedig csak 10-et, hisz Koreában csapatonként csak 2 amerikai lehet, amiből egy lehet a pályán. A mostani átlagom 21 perc, 17 pont, 5 lepattanó.- Korábban beszéltük, hogy az internet segítségével még most is nyomon követed a ZTE fényes szereplését. Milyen emlékeket őrzöl a csapatról?
- A kedvenc ZTE-s pillanatom Kaposváron volt, ahol a helyieket legyőzve bebiztosítottuk a Play Off szereplésünket. Rosszul kezdtük a szezont és végül mégis bejutottunk, ami nagy eredmény volt! Nagyon megviseltek tavaly nyáron az Egerszegről és Amerikából jövő hírek, nem csak egy remek volt-csapattársat, hanem egy barátot is vesztettem el Wayne Powell személyében. Nagyon sok szerencsét és sikert kívánok az egész ZTE-nek, szeretném, ha megnyernék a bajnokságot. A ZTE rengeteg ajtót nyitott meg számomra, és ezért, valamint a sok szeretetért, amit kaptam – ma is hálás vagyok!
- Ha karrieredet nézzük, akkor hol tartasz most, és mit szeretnél még elérni? Elképzelhetőnek tartod, hogy valaha még fogsz Magyarországon játszani?- Úgy gondolom, az elmúlt szezonokban sokat érlelődtem, megfontoltabb lettem. Talán ez a korral is jár. A következőkben szeretnék az ACB-ben, vagy a Serie A-ban játszani, tehát a spanyol vagy az olasz első osztályban. De azt sem bánom, ha még pár évet lehúzok Ázsiában. Elképzelhetőnek tartom, hogy fogok még Magyarországon is kosarazni, de majd csak nagyon a karrierem vége felé. Úgy érzem, rengeteg lehetőségem van addig, szóval folytatom a kemény munkát és nem elégszem meg azzal, ami van.
ZICCER, Zalakerámia-ZTE KK; Dallos Ádám
A cikk kizárólagos tulajdonosa a ztekosar.hu, bármilyen jellegű felhasználás, hivatkozás csak a szerző előzetes, írásbeli engedélyével lehetséges!
Megosztás
