- Budapesten születtem, s noha felnőtt koromban csak vidékenéltem, azért „anyakönyvileg” mégis fővárosi vagyok. A szüleim a mai napig Ecseren élnek, lakásuk 500 méterre van a Budapest vége táblától, de gyakorlatilag a XVII. kerülethez tartoznak.
17 éves koromig a helyi általános-, majd középiskolában szinte alig sportoltam, focizni ugyan szerettem, de magasságom okán csak a kapuba állítottak be. Egy tesiórán csillanhatott fel Varga Mátyás szeme, aki elhívott kosáredzésre. A későbbi szövetségi kapitány rögtön a „mélyvízbe dobott”, aláírtam 3 évre a Csepel Kordaxhoz, ahol olyan rutinos rókákkal együtt kosarazhattam és debütálhattam az NB I-ben, mint Karagits Miki, Radovics József, vagy a náluk fiatalabbak közül: Hartvich Tamás és Ecseri Norbi. Igazán meccsrutint a párhuzamosan futó utánpótláscsapatoknál és az NB II-ben szerezhettem, emlékszem, hogy miként birkóztam a 202 centimmel a nálam öregebbés tapasztaltabb centerek ellen. Ekkor még két kézzel dobtam, mint a lányok, de a sok edzésnek és autodidakta módszereknek köszönhetően azért sokat és látványosan fejlődtem.
- Egy év után 0-22-es mérleggel kiesett és megszűnt a Csepel, Te pedig Szombathelyre kerültél.
- 3 évet töltöttem a Földi Sutyi vezette Falcoban, és rengeteg élménnyel gazdagodtam. Játszottunk a nemzetközi kupában, pályára léptünk olasz és török csapatok ellen, s olyan nagyszerű játékosok mellett tanulhattam, mint Kálmán Laci, Dzunics, Ledon Green, vagy hogy a posztomon játszókat említsem: Krivacsevics, Mujanovics, vagy Wiley. Szép időszak volt,melynek végén a klub történetében először bajnoki döntőt is játszottunk az Albacomp ellen.
- Következett Szolnok, tehát egy bajnoki döntőt játszó csapatból egy újabb fináléba jutotthoz mentél, győzni azonban még mindig nem sikerült
- Így van, rögtön első szolnoki évemben döntőbe jutottunk.Annyira jól éreztem magam, hogy akkor el tudtam volna képzelni azt, hogy akár pályafutásom végéig ott játsszak. Persze változtak ott is a körülmények, és Kaposvárra mentem 4 év után.
- Ahhoz a Kaposvárhoz, ahol újra Zoran Kmezics lett az edződ, és Sztojan Ivkovics a játékostársad.
- Igen, pályafutásom ezen szakaszát nagyban meghatározta az említett két ember. Kmézics 4 szezonon át volt edzőm, de Ivkovicstól is sokat tanultam. Ő tipikusan az a játékos, akivel nagyszerű együtt játszani, hisz mindent megtesz társaiért a pályán és azon kívül is, ám ellenfélként nagyon kemény dió. El kell ismerni, hogy nagyon sokoldalú személyiség, képes volt 8 dologra is figyelni: saját játékára, a csapattársaiéra, figyelte az ellenfél minden egyes gyengepontját, mindkét edzőt, a jegyzőkönyvvezetőt, a bírót, sőt még a nézőket is. Én erre képtelen vagyok.
- Most hogy mondod, a
- Valóban nincs, a csapatkapitányunk Kámi sem ilyen. De ez egyáltalán nem baj, ez az edzők dolga és Peti valamint Putesz ezt meg is oldja.
- Visszatérve Kaposvárra: pályafutásod során először (és eddig utoljára) sikerült a bajnoki címet megszerezni.
- Nagyon sikeres év volt, hisz nem csak a bajnokságot, hanem a kupát is megnyertük, ami azért nem túl gyakori, azóta csak a Szolnoknak sikerült, illetve előtte sem sok együttesnek. Utolsó somogyi évemben pedig egy nem sokra taksált gárdával sikerült a Play Off-ba jutnunk, s nekem egyénileg is jól ment a játék. Élveztem Dzunics edző bizalmát, s az 5 külföldis rendszerben rendre helyet kaptam a kezdőben, talán a legjobb szezonomat futottam. Mégsem sikerült következő szezonban nagy csapathoz kerülni, a kevés ajánlatból a lehető legjobbat próbáltam választani, így kerültem Nyíregyházára. Nem tagadom,sokat nyomott a latba, hogy újra együtt játszhatok Sitku Ernővel. Első évemben a klub történetének legjobb szezonját produkáltuk, nem kaptunk ki hazai pályán,de sajnos a Play Off első körében a későbbi bajnok Szolnokot kaptuk. Csakúgy,mint a következő szezonban, hisz akkor is a végső győztes Falco ellen kapituláltunk.
- Elérkeztünk 2008 nyarához. Milyen lehetőségeid voltak?
- Igazából két komolyabb opcióm volt. A ZTE mellett keresett ugyanis az Albacomp is. Sokkal pozitívabban álltak a tárgyaláshoz és jóval szimpatikusabban viselkedtek az egerszegi vezetők, valamint Fehérvárral ellentétben itt nem egy évet, hanem kettőt ajánlottak. Noha az eddigiekből úgy tűnhet,hogy elég nagy vándormadár vagyok, de ez nem igaz. Én szeretek egy helyen,nyugis környezetben hosszabb ideig is dolgozni, valamint a feleségemnek is könnyebb, hogy nem kell minden nyáron költözni. Több mint egy év után talán már lehet mérleget vonni: egyáltalán nem bántam meg, hogy a ZTE-t választottam,nagyon jól érzem magam, megtaláltam a számításaimat itt.
- Úgy gondolom,nyugodtan állíthatom: kölcsönös az elégedettség. Sokan fanyalogtak tavaly, hogy egy 31 éves játékos már a levezetés fázisában van és képtelen megújulni. Ezzel szemben tavaly a játékoddal sikerült rácáfolni az elégedetlenkedőkre, és nemérzem, hogy az ambícióid bármit is csökkentek volna. Mi a titka annak, hogy Te ilyen speciális sportolói „életciklust” tudhatsz magadénak?
- Ha röviden kéne válaszolnom, akkor annyit mondanék: talán későn érő típus vagyok. De biztos sokat számít az is, hogy későn, 17 évesen fogtam gyakorlatilag először kosárlabdát a kezemben. Ez egyértelműen hátrányt jelent a képzettségemben, hisz ki tudja mi lett volna, ha korábban kezdek: biztos lábmunkában, mérkőzés-szituációk felismerésében és akár másban is előbbre tartanék. Ugyanakkor más nézőpontból ez előny is, hisz szívesen megyek edzésre,nem megterhelő a mérkőzésszám, sőt a válogatottra is marad időm és energiám.Érdekes és tanulságos volt, amikor a múltkori pécsi mérkőzés után sokat beszélgettem Srdjan Helbich-el. Srdjan csodálkozott hogyan bírok én és a csapat is még ennyit futni és ütközni, amikor neki ez egyre nehezebben megy. Ő elmondta, hogy gyakorlatilag 10 éves kora óta folyamatosan kosarazik, hétvégenként 18 éves koráig 2-3 meccset játszottak, és bizony ezt már érzi. Nem tudom, talán ez is közre játszhat, talán a genetika is.
- Említetted a válogatottat. Milyen társaság gyűlt most össze. Nem gondolkoztál azon, hogy sok más kollegádhoz hasonlóan inkább otthon pihenj?
- Jó szellemű és nézőként is szerethető csapatba kerültem ott is, csakúgy, mint a ZTE-nél. Mészáros Lajos azt mondta, hogy aki 30 év alatt van és megterhelő neki az az évi 30 mérkőzés a 25-30 percekkel, azt nem tudja egyszerűen elfogadni és nem is számít rá a válogatottban. Egészen más az,aki már 30 felett van, kell neki a fizikai feltöltődés, a családdal szeretne több időt eltölteni, vagy már eddig is tett le valamit az asztalra klub-, és válogatott szinten is. Nekem még 30 felett is van energiám és továbbra is nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy Magyarország címeres mezében kosarazhatok.Nagyon jó összetételű és mentalitású csapat jött össze, érdekesség, hogy azöregek közül szinte csak én és Kámi vagyunk.
- Szerencsére tavaly hosszú volt Zalaegerszegen a bajnokság, mi játszottuk a szezon utolsó meccsét is, majd hamarosan jött az említett válogatott összetartás. Mikor jut időpihenésre?
- Azért volt 3 hét szabadság, amikor ki tudtam kapcsolódni.Két egymást követő hétvégén voltunk hivatalosak esküvőre az ország keleti részében: előbb Tokajon, majd Nyíregyházán. A két időpont között, a két hely között „félúton” Hajdúszoboszlón tudtunk feltöltődni feleségemmel.
- És év közben mivel töltődsz fel a leginkább?
- A pecázás már nagyon régóta tartó hobbi. Igen profi felszerelésem is van, sajnos mostanában annyira ez nem fér bele az időmbe. De Gáspival is voltunk azért a környéken. Természetesen nem a halért csinálja ezt az embert, hanem azért, hogy teljesen kikapcsoljon és relaxáljon. Akár egyedül is elmegyek, a feleségem csak akkor jönne, ha lehetne napozni. Ha otthon vagy,azért csak megnézed az emailedet, nem kapcsolod ki a telefont, vagy rendezkedsz, mosogatsz. Itt meg csak Te vagy és a természet.
- Nyilván korai a kérdés, hisz említettük már, hogy erőtől duzzadsz és még messze az aktív kosaras évek vége. De biztos gondoltál már a távolabbi jövődre is!
- Már Nyíregyházán elkezdtem a sportvezető-sportmenedzser szakot, ahol két évet teljesítettem. Most szeptembertől ezt folytatom levelezőn Szombathelyen, hisz a későbbiekben szeretnék a sport környékén - egy olyan nagy egyesületnél, mint például a ZTE – valamilyen funkcióban dolgozni.
- Edzőségre nem gondoltál?
- A sportedzői képesítést megszereztem, épp itt Zalaegerszegen, Kámival és Gegével együtt. Nagy élmény és kihívás volt gyerekeknek órát tartani, el tudom képzelni, hogy később velük foglalkozzak. A felnőttek mezőnyére nem vágyom, hisz az ő feladatuk és sorsuk még nehezebb,mint a játékosoknak. Képlékeny jövő, kiszolgáltatottság és 3 irányba történőmegfelelési kényszer (játékosoknak, vezetőknek, szurkolóknak) jellemzi azt a pályát.
- Elképzelhetőnek tartod, hogy már játékos pályafutásoddal párhuzamosan foglalkozz gyerekekkel?
- Érdekelne, de olyan minőségben, ahogy én szeretném,valószínűleg nem lenne elég időm. A ZTE-nél Kis Attila irányításával komoly munka folyik, korábbi állomáshelyeimmel ellentétben egy profin felépített rendszer működik, ahol minden korosztálynak van saját edzője. Köztük nem egy egészen kiváló – ezek megbecsülendő értékek!
- Visszatérve végülújból a ZTE-hez: 9 mérkőzés után is veretlenek vagyunk, és a klub nem csekély történetének legjobb szezonkezdetét éljük. Mi a titka a csapatnak?
- Három dolgot emelnék ki. Először is együtt maradt az a magyar mag, amelyik évek óta együtt játszik, és talán önmagában is képes lenne a legjobb 8 közé jutni, sőt, ha eljátszanánk azzal a gondolattal, hogy csak magyarok játszanának a magyar bajnokságban, akkor is valószínűleg nagyon előkelő helyen végezne a ZTE. A másik fontos tényező a külföldiek: itt is azállandóság mellett tette le a csapat a voksát: sikerült megtartani a két legeredményesebb amerikait és csak egyet kellett beépíteni. Ez is nagy előny a többiekkel szemben. Amikor az idei első edzésen Völgyi Peti megkérdezte, hogy emlékeztek-e még az egyes figurára, akkor Louis és Calvin is rögtön tudta mi a dolga, nem kellett súlyos heteket, akár hónapokat ezzel töltenünk. Ráadásul Kyle is intelligens játékos, aki pillanatok alatt felvette a ritmust. A harmadik tényező pedig az, hogy rengeteget és nagyon keményen edzünk.
- Hogy érzed, mire lehet elég ez a kemény munka?
- Ha azt mondják, hogy a tavalyihoz hasonló szezont futunk,akkor én azt aláírom. De ha egy sportoló nem akarna mindig nyerni és bajnok lenni, akkor nem érdemes sportolnia. Tehát a bajnokságban minél messzebb kéne jutnunk az alapszakaszban és jól időzíteni a formánkat a rájátszásra. A Play Off más műfaj persze, hisz pályaválasztóként is pillanatok alatt el lehet bukni. Jó lenne viszont idén a kupában is valamit alakítani, ott is bejutni a legjobb négy közé. Az például egészen fantasztikus lenne, ha hazai pályán tudnánk négyes döntőt játszani a nagy riválisaink ellen. De ez még mind odébb van. Mindig a következő mérkőzésre koncentrálok, koncentrálunk, és ott igyekszünk jól teljesíteni. Most éppen a Szolnok ellen. Aztán majd meglátjuk,hogy a sok kicsiből milyen nagy egész sül ki!
Forrás: Ziccer - Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
Megosztás