- Még korai lenne a játékos karriered összegezni, hiszen akár több évnyi folytatás is jöhet, de az biztos, hogy pályafutásod fordulópontot vett idén nyáron. Hogy fogadtad a döntést, hogy már nem játékosként számít rád a ZTE?
- Nem mondom, hogy váratlanul ért, de meghallgatni a végső döntést soha nem egyszerű. Nyilván másképp látja magát az ember saját maga, másképp az edző, másképp a szurkoló. Raúl így döntött, én pedig kénytelen voltam elfogadni. Aludva párat a történtekre, talán jó megoldás született, noha én még 1-2 évet eredetileg szerettem volna a ZTE-ben kosarazni. Az nagyon jól esett, hogy Podlovics Péter egyből jelezte, hogy az utánpótlásban számítana rám, így kevés gondolkozás után a feladatot elfogadtam.
- Ne kerteljünk, mondjuk ki: a legutóbbi szezon sem a csapatnak, sem neked nem sikerült jól, a ZTE-től és Kámán Tamástól is többet várt mindenki, ismerve az előzményeket, a múltat. Személy szerint neked hogyan lehetett volna ezen túljutni, és javulni? Mert nyilvánvalóan ez lett volna a cél jövőre is.
- Nehezen. 34-35 évesen már máshogy kel fel nap mint nap egy sportoló. Noha a motivációm nem csökkent – főleg a meccseken -, de nehéz volt sérüléseken, kudarcokon túljutni. Edzésekre is nehezebb volt felpörögni. A siker gyógyír mindenre, de tavaly ez elkerülte a csapatot és személy szerint engem is. Egyre kevesebb volt az ismerős is a pályán, és nehezebben is idomultam mindenhez.
- Hogy került képbe a Veszprém? Mint ismert, egy évre a B-csoportos gárdához igazoltál.
- Miután elfogadtam a ZTE ajánlatát és kiderült, hogy két dologgal is foglalkozhatom az utánpótlásban – jeleztem, hogy még teljesen nem akarom abbahagyni az aktív kosárlabdát. Közeli, B-csoportos csapattal rendelkező városokban gondolkoztam, és Pápa, Győr, valamint Veszprém jöhetett szóba. Utóbbiakkal sikerült megegyeznem, és több korábbi játékostárssal, ismerőssel is kosarazhatok majd együtt: Kováts Viktor és Vertetics Ádám felnőttként, míg Gáll Dominik és Takács András főleg ifiként játszott a ZTE-ben. Anyagilag is nagy kiesés, hogy nem kosarazom elsőosztályban, így jó döntésnek tűnik a veszprémi csapat, ahol a legjobb 8 után, most a 4-be akarnak kerülni.
- Mennyire lesz furcsa, hogy új csapatod edzője (Petőfi Áron) fiatalabb, mint Te?
- Nekem még nem volt ilyenre példa, de kizárt dolog, hogy ebből konfliktus legyen. Személyesen nem találkoztam még Áronnal, de telefonon többször is beszélgettünk. Ha lesz lehetőség, segítem az ő munkáját is, ezzel soha nem volt probléma.
- Mi történik akkor, ha a Veszprém túlteljesíti az elvárást és feljut az A-csoportban?
- Akkor jövőre már nem leszek a játékosuk.
- És mi történik akkor, ha újra hív egy A-csoportos csapat?
- Nem fogok elmenni. Egyedül nem szeretnék, a családot pedig már nem rángatnám magammal. Feleségem szereti az itteni úszóedzői munkáját, míg a gyerkőc szereti a bölcsit, közel vannak a nagyszülők is, illetve a ZTE-s utánpótlásmunkával is vannak már kötöttségeim.
- Ha már A-csoport, és gyakorlatilag megegyeztünk annak - számodra utolsó- végpontjában, emlékszel-e az első NB I/A csoportos meccsedre, 1997-ből?
- Arra pontosan nem emlékszem, viszont arra kristálytisztán, hogy ’97 nyarán a Göcsej Kupa küzdelmei során Goran Mijovics rögtön a felnőtt csapat kezdő ötösbe állított, mert lesérült a külföldink, D.J. Anderson. Hihetetlen nagy élmény volt egy parketten lenni Dzuniccsal, Benczével és a többiekkel.
- Az egerszegi pályafutásod mérföldköveit talán felesleges is lenne ehelyütt bemutatni, már csak a számok is önmagukért beszélnek. Hogy értékeled a kétszer 2 évnyi kitérőt?
- Mindkét esetben egyértelmű volt, hogy a pénz és a nagyobb célok miatt távoztam, a klub anyagi stabilitása nem volt biztosított. Noha fehérvári két szezonom nem úgy sikerült, ahogy vártam, de jól éreztem magamat, több azóta is tartó barátságra is szert tettem. A legutóbbi paksi két évemre már nem tekinthetek annyira pozitívan, talán a korom miatt is már nehezebben idomultam, nem ment a játék, és hiányoztak a barátok is.
- Milyen szerepet töltött be karrieredben a magyar válogatott? Van-e hiányérzeted?
- 10 nyarat töltöttem a válogatottal, és olyan helyekre is eljutottam, ahova civilként nem biztos, hogy sikerült volna. Ilyen volt Új-Zéland, ahol ráadásul a játék is ment. Volt több sikerünk nemzeti színekben, de az áttörés, az Európa bajnokságra való kijutás elmaradt. Kétszer is a lehetőség kapujában voltunk: Meszlényi Róbert kapitánysága idején már az EB helyszínén, Újvidéken selejteztünk, de az utolsó meccset elbuktuk, míg Zsoldos Andrásnál elég lett volna Belgiumban győznünk és ’99 után újra EB részvevő lehetett volna Magyarország, de háromszori hosszabbításban kaptunk ki. Ez az élmény, a világeseményen való részvétel biztosan hiányzik majd sokunk életéből.
- Most több kudarcot is említettél, de rengeteg siker is kísérte pályafutásodat. Mi az, amit ennyi idős fejjel - visszatekintve a korábbi évekre - mégis másképp csinálnál?
- Talán belevágtam volna egy külföldi kalandba. 2003 körül lett is volna erre lehetőségem, hiszen ekkor ügynököm javaslatára kimentem Frakfurtba egy játékos campre. Tét nélkül, hiszen akkor épp a 3 éves ZTE-s szerződésem közepén járhattam. Nem is ment rosszul a játék, így többen felfigyeltek rám. Belgiumból volt pár érdeklődő, de akkor egyrészt kötött a szerződésem is, illetve én is úgy gondoltam (vagy lehet, hogy csak azzal takaróztam), hogy szeretek Zalaegerszegen lenni és fontosabb a biztonság és a nyugalom. Talán jó lett volna menni akkor, vagy később, és egy nem bombaerős külföldi bajnokságban kipróbálni magamat – de utólag mindig okosabb az ember. Talán jó lett volna edzés végén nem 200-at, hanem 500-at dobni, tudatosabban táplálkozni és sorolhatnám. Nem vagyok teljesen elégedett, de több mint 500 NB I-es meccsen léphettem pályára, többszörös magyar válogatott voltam és bajnoki és kupagyőzelmet ünnepelhettem a nevelőegyesületemmel. Egyedül az A-csoportos pályafutásom utolsó éve miatt lehet hiányérzetem.
- Nevezhetjük a 2010-es felejthetetlen szezont karriered csúcsának?
- Mindenképp! Óriási öröm volt a szeretteim, és barátaim mellett egy jó csapat meghatározó tagjaként felérni a csúcsra. Jó társaság, jó közösség volt, ami mindig jellemző Zalaegerszegre. Igaz, az etalont számomra ilyen tekintetben a ’90-es évek vége jelentette, amikor a „nagy öregek” engem, ifjoncot befogadtak maguk közé. A 2010-es csapatból Trepák Zoli, illetve Gáspi ilyen, a pályafutásom elejét meghatározó ős-egerszegiek mindegyikével viszont azóta is tart a barátság.
- Ha már emlékek, és „leg”-ek, biztos fel tudsz idézni pár emlékezetes meccset, illetve pillanatot!
- Feltétlenül ilyen volt a 2010-es bajnoki döntő minden meccse, közte az utolsó derbi félidei utolsó mozzanata (lásd videó). Rengeteg emlékezetes hazai győzelemre emlékszem a Körmend ellen, kb. 10 éve az én zicceremmel nyertünk, aztán nagy szó volt a bajnoki cím utáni csonka, színmagyar csapattal elért győzelem, vagy hogy legalább egy pozitívat mondjak a tavalyi bajnokságból, akkor az én utolsó másodperces triplámmal nyertünk Körmenden (lásd videó). De emlékezni fogok arra is, amikor az Albacomp színeiben egy Kaposvár elleni Play Off meccsen dobtam 8 hármast.
- Neved összeforrt a ZTE-vel, 14 szezonon át tagja, meghatározó játékosa voltál a csapatnak. Így el merem követni ellened azt a merényletet, hogy egy minden idők legjobb ZTE-jének összeállítására kérjelek.
- Nehéz feladat, meg aztán ezt már mások meg is tették!
- Igen, ám a ZTE-Legendáriumban nem „zsűriztél”, illetve Te is helyet kaptál, így már csak ezért is egy új csapatot kéne összeállítanod!
- Generációkat felborítva és összemosva egy ilyen ZTE ötösben biztos helyet kapna center poszton Szűcs Józsi, aki a kor meghatározó egyénisége volt és irányítóként Boci, azaz Bodrogi Csaba. De mondhatnám Góczán Gábort, vagy a dobók közül Dobi Tónit, Kovács Attilát. És ezzel meg is van egy ötös, de szerencsére nehéz a dolgom, mert nagyon sok jó játékos megfordult Zalaegerszegen.
- Akkor egy könnyebb feladatra kérnélek: most nem olyan 5 játékost kell összeszedned, akivel mondjuk feltétlenül egy (képzeletbeli) streetballt szeretnél megnyerni, hanem olyan négy kosarasra vagyok kíváncsi, akivel mondjuk épp egy kosaras esemény után szívesen elmennétek sörözni, borozni, beszélgetni!
- Említettem korábban, hogy ezt a képzeletbeli csapatot nálam eggyel idősebb generációval tudnám egyértelműen elképzelni: ott lenne (pedig sajnos már nem lehet velünk) Polster Péter, Gáll Tomi, Bencze Tomi és Boci, azaz Bodrogi Csaba. És Gáspit is ide venném, remélem, nem hagytam ki senkit!
- Ha a „munkát hazavitted”, akkor kivel beszéltél kosárlabdáról?
- Épp az előbb említett (vagy más, leginkább sporthoz kapcsolódó) barátok ilyenkor a legjobb társak. Hasonlókat éltek át, mint én, hasonló örömmel és bánattal találkoztak. Otthon a párom, Viki is megértő, de egyben elfogult és kritikus is. Legtöbbször azonban nem szívesen viszem haza a problémáimat, ilyenkor ki akarok kapcsolni, vele illetve kislányommal, Dorkával lenni. Hiába kosarazott ő is és édesanyám is, ők nincsenek ott az edzéseken, öltözőben, ahol sok minden eldől. Ugyanez igaz a korábban kézilabdázó édesapámmal, aki egy-két havonta kinézett meccsre, nyilván nem állhat neki össze olyan komplex kép. Sokszor a szurkolók is (tisztelet a kivételnek) egészen máshogy látják a történéseket, mint ami szerintem igazából a valóság.
- Mondhatjuk azt, hogy új fejezet kezdődik az életedben, ami rögtön 3 pilléren nyugszik. Hogy készülsz rá?
- Az egyik része, és ez a rövidebb távú feladat: kosárlabda a B-csoportban, ami más ritmusú lesz, mint az eddigi karrierem a heti 8-10 edzéssel és 1-2 meccsel. Szeretnék bizonyítani magamnak és a közvéleménynek, hogy még mindig tudok meghatározó 
játékos lenni. A másik feladat az utánpótlás. Ez az aktív kosárkarrier utáni kontinuitást biztosíthatja, ha jól teljesítek, akkor akár hosszabb távon is. Ezért is fogadtam el gyorsan a ZTE ajánlatát, mert nem biztos, hogy lett volna ilyen lehetőségem egy vagy akár két év múlva.
- Milyen feladataid lesznek a ZTE KK utánpótlásában?
- A kevésbé kiforrott rész – melyet a szakágvezetővel, Kovács Lászlóval még egyeztetnem kell – a tehetségkutatás. A környék iskoláival fogok egyeztetni és kosaras órákat tartani, ahol a gyerekeknek elsősorban a mozgáskoordinációját vizsgálhatom. A tehetséges, jó mozgású gyerekeket szeretnénk beiskolázni Zalaegerszegen és a klubhoz csábítani, hogy kosarazzanak. A másik feladatom Hanzséros Alajos mellett lesz, ketten visszük a serdülő csapatot. Sokat szeretnék tanulni tőle, hogy miként épül fel egy edzés, egy hét, egy hónap, egy szezon.
- Mikor tartottál utoljára edzést?
- Korábban is voltam beugró, és legutóbb júniusban helyettesítettem Bocit. De teljesen más, amikor az edző leírja neked a gyakorlatokat, az edzésmenetet - meg az is, ha mindezt Te állítod össze.
- Nyilván sokrétű egy edzői feladatkör. Számításaim szerint Te 8 felnőtt, 4 ifi edzővel dolgoztál Egerszegen, és Pakson és Fehérváron is további 4 szakemberrel találkoztál. Össze tudnál „gyúrni” egy olyan fiktív prototípust, amely az eddigi főnökeid legkedvezőbb elegye lenne?
- Szakmai tudásban a két szerb edzőre alapoznék: kifejezetten ebben jó volt Nikola Lazics, valamint leginkább Goran Mijovics, ő a légiósokat is jól kordában tudta tartani. Pedagógiailag Patonay Imre tud leginkább az emberekkel bánni, de mindenképp pozitív Raúl Jimenez is, aki játékos-barát, nyitott és meghallgatja őket. Ezekből a tulajdonságokból elég jó edző jönne ki…
- Több interjúban elmondtad, hogy soha nem szeretnél felnőtt csapat edzője lenni. Most is tartod ezt, vagy „soha ne mondd, hogy soha”?
- Abszolút nem áll szándékomban a felnőtteknél edzősködni. Olyan stresszes meló, amire én nem vágyom, meg aztán sokszor az eredményesség legkevésbé múlik a szakvezetőn. Völgyi Péteren, vagy Bencze Tamáson közelről is megfigyelhettem, hogy ez nem az én világom, egyáltalán nem szeretnék ebbe belevágni.
- Mi a terved, mik a céljaid?
- Gyakorlatban és elméletben is szeretném képezni magamat. Hosszabb távon célom lehet, hogy önállóan vigyek egy csapatot és több korosztályban is kipróbálhassam magamat utánpótlás edzőként. És nagyon jó lenne az is, hogy jó pár év múlva újra kérdeznél minden idők legjobb Zetés ötöséről, és akkor akár már olyan srácot is említhetnék, akinek kosarassá válásához nekem is volt közöm edzőként!
Képek: ztekosar.hu, bb1.hu, ZH, ZH archív, ZTE archív
Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
2010. október végén egy fél órás kisfilm mutatta be Kámán Tamás egy napját. A ztekosar.hu riportjában megszólalt Bodrogi Csaba, Völgyi Péter, Kyle Wilson, Baki Gergely, Stojan Ivkovics, Zo Williams, Vágvölgyi Viktória és Gáspár Dávid.
Megosztás
