A siker letéteményesei ismerős arcok: noha üde színfolt a (nem tévedés!) 45. évében is pattogtató sok nagy csatát megélt kaposvári másodedző Gordan Filipovics, és egészen meglepő a tavaly Körmenden jó statisztikákat produkáló amerikai Chris Rodgers magyar másodosztályban való szerepvállalása, nekünk azonban 4 fiatalember lehet igazán kedves.
Stárics Kornél a legfrissebb emlék, a 22 éves bedobó tavaly még bronzérmet nyert a ZTE-vel, s a több játéklehetőség miatt távozott Nagykanizsára. Átlagban kb. egy félidőnyit, 20 percet játszik is.
Vertetics Ádám szintén saját nevelésű játékos, 2005 és 2008 között a felnőtt csapat tagja volt, most Kovács Nándor csapatának biztos pontja, a másodosztály 2. legjobb labdaszerzője a valódi „kék-fehér vérű”, sokoldalú hátvéd.
Hoffmann Balázs 2003-ban Pécsről érkezett Zalaegerszegre, s otthonra lelt: 5 szezonon át volt a ZTE játékosa, megismerte feleségét és itt született gyereke is. Tavaly még NB I-ben, Kaposváron kosarazott, ma átlag 10,9 pontjával és 6,4 lepattanójával a Nagykanizsa „jolly jokere”.
Koma Dániel 2000 és 2002 között volt a ZTE felnőtt csapatának tagja, azóta érdekes módon nem szerepelt az NB I-ben. A még mindig csak 31 éves játékos pedig évről-évre a másodosztály egyik legnagyszerűbb középjátékosa, jelenleg is IBM pontban a B csoport legjobbja.
Az elmúlt hetekben egy kisebb egerszegi kompánia tette tiszteletét Nagykanizsán a mostoha körülményeknek örvendő kisebb helyi csarnokban, ahol sikerült is tíz-szemközt régi emlékeket felidézni, s a megye két legjobb férfi kosárcsapatáról beszélni.
A KKK látszólag pörgős, élvezhető mérkőzésen verte a Pápát, kézenfekvő volt, hogy elsőként az A és B csoport színvonalát próbáltuk összevetni. Hoffmann Balázsnak van összehasonlítási alapja, hisz Völgyi Péter mellett anno már Pécsen is kosarazott a B-ben, most pedig hosszabb első osztályú időszak után lépett egyet hátra. Mert, hogy szerinte egyértelműen alacsonyabb a színvonal, ez már az edzések számából is rögtön következik. Meg aztán jóval lassabb a játék, illetve gyakorlatilag kuriózumnak számít az idegenlégiós. Vertetics Ádám frissen bíróvá avanzsáltként hozzáteszi: nincs könnyű dolga a „kollégáknak”, a B csoport jóval durvább, tisztátalanabb.
No, de hova érhet idén a Nagykanizsa? Koma Dániel kis megszakításokkal a legrégebbi egerszeginek számít a dél-zalai városban: „Úgy gondolom, hogy a dobogó a minimális elvárás, de jó lenne feljutni is akár. Onnantól meg aztán kiderül, hogy van-e hajlandóság, illetve pénz a legmagasabb osztályra…”
Említettem pár sorral feljebb is, hogy talán minden eddiginél nagyobb a harc most a B csoportban. Ezzel csak egyet tudnak érteni a srácok, Stárics Kornél meg is jegyzi: „Keleten van 2-3 kiemelkedő társaság, ahol a Szeged és a Jászberény A-csoportos játékosokkal teletömve nyíltan egy osztállyal feljebb pályázik.”
„Ami pedig a mi csoportunkat, a nyugatiakat illeti – így Hoffmann Balázs -, az első hat helyezett kiegyensúlyozott, a Bonyhád nemrég vesztette el veretlenségét.”
Nem tud egyikünk se kibújni bőréből, pár perc után rögtön a ZTE-re terelődik a szó. A rangidős viccesen megjegyzi: többnyire az egerszegi meccsnapok nem ütik a kanizsaiakat, de az elmúlt hosszú évek során ZTE edzőt még nem látott a csarnokban. Szívesen várják őket!
A srácok - ha tehetik - ott vannak persze volt csapatuk meccsein. Verti a legnagyobb „fanatikus”, ő idegenbe is elkíséri legtöbbször a kék-fehéreket (a legutóbbi, szolnoki turné sem maradhatott ki), Hofi az utóbbi időben pedig csak azért maradt el, mert pont akkoriban van otthon fektetés, s ott szükség van az apukára is.
Koma Dani a ZTE erejéről szólva megjegyzi: „nehéz fogást találni rajtuk”, majd mindenki elismerően szól az egerszegiek eddigi teljesítményéről és rajtam keresztül is üzenik a régi harcostársaknak, hogy jár nekik a kalaplengetés. Kornél nagy esélyről beszél, szerinte könnyen összejöhet egy ZTE-Szolnok döntő. Verti és Hofi pedig halkan hozzáteszi: pályaelőnnyel és táblás házzal pedig bármi lehet…
Hogy mi az a „bármi” az majd kiderül, mindenesetre pár fotó után lassan búcsúzunk, már csak egerszegi arcok maradtak a kanizsai arénában. Őszintén kívánok több egerszegi szurkolótársam nevében sok sikert a régi „családtagoknak”, s hazafelé azon filózom: milyen jó lenne jövőre két zalai csapatot látni az elsőosztályban!
ZICCER, Zalakerámia-ZTE KK; Dallos Ádám
Megosztás
