Több mint 3 éve volt. A Zalakerámia ZTE KK legdicsőbb napjait élte, egy gombostűt nem lehetett leejteni a kékbe és fehérbe öltözött publikum közé, mindenki arra készült, amire talán épp 18 éve várt: azaz, hogy megszülessen a zalaegerszegi kosárlabda negyedik bajnoki aranyérme. A tömegbe vegyülő, megfelelő színű pólóban ülő ismerős arcra lettem figyelmes. Molnár Mátyással akkor már egy éve az ország legnagyobb sportcsatornáján, a Sport TV műsorvezető-riporterként elsősorban a magyar bajnoki és válogatott labdarúgó mérkőzéseken találkozhattak a nézők. 2011-ben egy, Magyarországon addig még nem látott futball showműsor, a Harmadik Félidő-, és ezáltal a csatorna egyik prominens „arca” lett. Ugyanebben az évben a Nemzeti Sportszövetség (NSSZ) a szövetségek és a sportegyesületek szavazatai alapján a Sport TV fiatal riporterének ítélte (Bányász Árpáddal és Kaszala Claudiával egyetemben) az „Év sportújságírója” díjat.
De hogy kerül a képbe Zalaegerszeg és a zalaegerszegi férfi kosárlabda? Miért vállalta a riporteri „coming out”-ot, azaz Zalakerámia ZTE KK iránt érzett szimpátiájáról való őszinte kitárulkozást?
Többek között erről is beszéltünk Molnár Mátyással.
- A Sport TV nagy sikerrel futó futball showjának a műsorvezetőjét nem egyszer lehetett látni egy egészen más sportág meccsein Zalaegerszegen. Mi a kötődésed a városhoz, mi a kötődésed a férfi kosárcsapathoz?
- Két hullámban jött a szerelem, először gyerekkoromban, amikor még a tévében figyeltem a ZTE meccseit, aztán egyetemistaként, amikor egerszegi barátaimmal nem sajnáltuk az időt, hogy a csapat jó néhány meccsére négy órát buszozzunk. Az első időszakban, a bajnokcsapatból Bodrogi Csaba és Bencze Tamás voltak a kedvenceim, a másodikban Sejo Bukva, Báne, de élmény volt nézni a szárnyait nálunk bontogató Simon Balázs játékát, Kámán Tamás egyre jobb produkcióját. Aztán a munka miatt kevesebbet tudtam járni, de 2010-ben a sikeres bajnoki döntő egyik meccsére lejutottam, aztán néztük a tévében az utolsó meccset, és nem bírtunk magunkkal, kocsiba ültünk, és mire a csapat befutott a főtérre, mi is odaértünk.
- Van-e esetleg személyes ismeretséged a csapat tágabb holdudvarán belül?
- Riporterként jó néhány játékossal találkoztam már természetesen, úgy mondanám, hogy jó munkakapcsolatban vagyunk, de sajnos mostanában ritkán közvetítünk Zalaegerszegről. A szurkolók közül Lajos Attila eddigi pályafutását végigkísértem, egyszer ketten tomboltunk végig egy Danone Honvéd - ZTE meccset a Dózsa György úti kosárcsarnokban.
- Megteheti-e egy sportriporter, hogy szimpatizál egy klubbal? Illetve közvetítésben ezt miként lehet leplezni, kell-e egyáltalán leplezni? Van-e esetleg valaki, aki pozitív példát szolgáltatott?
- Külföldön nem ritka, hogy a szurkolók pontosan tudják, hogy melyik kommentátor mely csapattal szimpatizál, Olaszországban jellemző ez, Magyarországon inkább óvatosan kezelik a klubszimpátiájukat a riporterek. A kosárlabda világa szerintem ebből a szempontból elfogadóbb, megengedőbb. Számos kommentátorról és szakkommentátorról, műsorvezetőről lehet tudni, hogy civilben kinek szurkol, azt hiszem, hogy a legfontosabb, hogy szereti a sportágat, és elkötelezett híve. De lehet, hogy tévedek, és az első adandó ABA-liga meccsen agyoncsapnak Szolnokon. Akkor ez van.
- Van-e a fő profilban, azaz a fociban esetleg személyes kedvenc csapatod?
- Kedvenc csapatom természetesen nincs, ugyanakkor különös figyelemmel, szimpátiával fordulok néhány játékos teljesítménye, edző munkája, klub koncepciója felé. Szeretek reménykedni a túlélésben, és ezek az apró falatok jelentik a napi betevőt. Ennyi a szubjektív szál a munkámban.
- Milyen gyakran tudsz kilátogatni egy-egy ZTE kosárlabdameccsre? Mikor voltál legutóbb?
- Na, itt a legkellemetlenebb kérdés... Sajnos nagyon régen jutottam el a ZTE-csarnokba, legutóbb a bajnoki győzelmet követő évben egy Sopron elleni találkozón voltam, ez azonban különleges meccs volt számomra. Fiam, Ábel is nagyon szereti a sportot, ő maga jégkorongozik, és fontos volt számomra, hogy az első kosárlabda-mérkőzését Zalaegerszegen élje át. Úgyhogy az egyik - amúgy ritka - szabad szombat délutánomon fogtuk magunkat, és elindultunk a meccstúrára. A ZTE és a prósza is bejött neki.
- Mennyire követed a csapat körüli eseményeket? Honnan informálódsz?
- Kiváló a honlap, nagyszerű a Facebook-aktivitás, elsősorban erről a két platformról jönnek a hírek, meg a bb1.hu-ról.
- Van-e esetleg kedvenc egerszegi játékosod? Kinek a játékára emlékszel vissza szívesen?
- A napokban vettem fel a kapcsolatot a Facebookon keresztül Sejo Bukvával, aki az egyik kedvenc kosárlabdázóm volt az ezredforduló környékén. Voltak nála ügyesebbek, de kevesen voltak lelkesebbek, alázatosabbak.
- Hogy élted meg a 2010-es bajnoki döntőt?
- Már az alapszakasz is fantasztikus diadalmenet volt. Minden hétvégét úgy zárhattunk: Úristen, még mindig tart! Verhetetlenek voltunk, és ez a döntőben is bebizonyosodott. Mindennek persze ára volt, furcsa belegondolni, hogy ott, a szökőkútnál sokan abban a tudatban csaptak a levegőbe: "Úristen, mibe fog ez nekünk kerülni?" Ami utána jött, az egy gyors ébredés volt az álomból. Verhetetlenség után extra-gyenge meccsek, széteső csapat, nulla pontos negyed... borzalmas volt megélni. Ugyanakkor vessenek meg, de nem cserélném le a bajnoki címet a vesszőfutással együtt két negyedik helyre.
- Milyen műsorokban, közvetítésekben találkozhatunk veled mostanában a Sport TV képernyőjén? Láthatunk-e Téged akár kosárlabda meccs riportereként?
- Hamarosan megkezdi a szereplését a Szolnok az Adria Liga-sorozatban és az Eurochallenge-ben, ezeket a találkozókat a Sport TV közvetíti, úgyhogy jó néhányszor ott leszünk a csarnokban. A szolnoki túrákon kívül pedig futball minden mennyiségben. A Harmadik Félidőn kívül rám bízták a Fieszta című spanyolos talkshow vezetését is, és sokat járok mostanában bajnoki mérkőzésekre is, sajnos nem Zalaegerszegre.
- Tegyük fel, hogy Sári és Ábel gyermeked is mindenáron sportolni szeretne, és választaniuk kell kosárlabda és foci között. Merre terelnéd őket?
- Könnyű helyzetben vagyok, mert nagyon sok meccsre kijöttek már velem, rengeteg sportágat láttak, így maguk döntötték el, hogy mit sportoljanak. Sári táncban ügyes, balettozik, Ábel pedig szinte minden méretű és formájú labdával tud bánni, de a legszívesebben a jégen van, jégkorongozik. A hétvégi tornán is jutott nekem egy önfeledt gólöröm! De természetesen nem feküdnék keresztbe a küszöbön, ha egyszer körülnéznének a kosárcsarnokban...
- Mit vársz a következő bajnokságtól, milyen erőviszonyok alakulnak? Szerinted mire lehet képes a ZTE?
- Szakmai fejtegetésbe nem kezdenék, mivel szurkolóként tudok csak ehhez a kérdéshez viszonyulni, tehát nem érdekelnek a realitások. Annyit mondanék, hogy én előkészítettem a 2010-es kék színű pólómat, a többi a srácokon múlik...
Amit még várok ettől a szezontól, hogy kicsit jobban becsüljük meg egymást, azt a néhány embert, akinek fontos a kosárlabdasport ügye, akik hajlandóak tenni ezért. A néhány nappal ezelőtti tragédia nagyon megrázott, és rávilágított arra, hogy milyen kevesen vannak, akik igazán elkötelezettek az ügy iránt, most két fontos láncszem elveszett. Mi, akik maradtunk, klubszimpátiától függetlenül tartsunk össze, hogy újra Magyarország egyik sikerágazata legyen ez a gyönyörű sportág. Ezen fogok dolgozni a jövőben is, a magam eszközeivel.
Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
Képek: Bálizs Zsuzsa, Facebook, Sport TV, ZH archív
A cikk más oldalon való publikálása csak előzetes engedéllyel lehetséges.
Megosztás
