Cél a felnőtt csapat!

Vannak (természetesen ehelyütt meg nem nevezendő) sportágak, melynek reprezentánsait a „lépegető eszkavátorok” közé sorolják – szebben fogalmazva, ahol sport és tanulás, alapvető kommunikatív létformák különböző okokból nem fértek meg egymás mellett. Szerencsére a kosárlabdát és a kosárlabdázókat nagy általánosságban egyáltalán nem ide sorolják. Erre igazán jó példa a ZTE egyik ifjú kosarasa is, aki beszélgetésünk során nem csak korát meghazudtoló összeszedettséggel és érettséggel válaszolt kérdéseimre, de kiemelkedő tanulmányi eredményeivel igazolta a fentebb a kosarasokról írt hipotézist is.

 

Nagy Botond – akit a legutóbbi Göcsej Kupán a legtehetségesebb zalai kosarasnak járó Zsíros Tibor emlékdíjjal is jutalmaztak – a jó tanulóként és jó sportolóként is példakép lehet, külön öröm, hogy ezt a kettőt a továbbiakban is összeegyeztethetőnek tartja, és célja, hogy egyszer bemutatkozhasson a ZTE felnőtt csapatában.

 

 

- Emlékszel mikor találkoztál először a kosárlabdával?

- Másodikas, azaz 7 éves lehettem az Eötvös iskolában, amikor hallottam, hogy az igazgató úr (Hanzséros Alajos) kosárlabda edzést tart. Mivel a barátaim is elmentek, így én is lenéztem - nem kaptam azonban kedvet és otthagytam. De végül újra rábeszéltek kb. egy év múlva, hogy próbáljam meg újból, így lementem másodszor is, és ott ragadtam. Előtte – mint minden gyerek Magyarországon – csak focizgattam édesapámmal, de a kosárlabda kimaradt az életemből.

 

- Miért maradtál mégis a kosárlabdánál?

- Jó hangulat volt és úgy éreztem, hogy elkezdtem fejlődni is.

 

- Az első találkozást tehát már ismerjük, a ZTE felnőtt csapatának első meccsére is emlékszel?

- Apukám vitt ki (talán hatodikas koromban) egy ZTE-Falco meccsre. Mesélte, hogy meccsek után még a játékosokkal is lehet pacsizni, ez nagyon doppingolt. Ám sajnos kikaptunk, így csalódott voltam, hogy ez elmaradhat. Azonban a csapat jól játszott, így mégis közelről láthattam a játékosokat a pacsizásnál. Emlékszem, hogy nyolcassal és később tízessel játszott Miskovics, ő egyik kedvencem volt.

 

- Nem véletlen, hogy irányítót mondtál, hisz ez a Te posztod is…

- Igen, most Boston játékát követtem különös figyelemmel, és kíváncsi vagyok ki lesz a felnőttek következő külföldi irányítója. Anno Alajos bácsi (Hanzséros Alajos – a szerk.) mondta, hogy jól vezetek labdát és irányító vénám van. Azóta is azon a poszton játszom és nagyon tetszik ez a feladatkör.

 

 

- Az Eötvös iskola után a Zrínyi Gimnázium „matek spec-es” osztályába mentél, ahol tanulmányi versenyeken is szép eredményeket értél el. Hogy lehet ezt összeegyeztetni a viszonylag gyakori sportolással?

- Jól ment a tanulás és egy nagy presztízsű iskolában akartam továbbtanulni. Korábban matek és informatikai versenyeken indultam, majd itt fizikán is. Legutóbb Budapesten egy 6 óra hosszú infó versenyen országos második lettem, nagyon örültem neki. Idén nem volt problémás a suli és a kosárlabda összeegyeztetése, az összes edzésen is mindig igyekszem ott lenni. Eddig belefért, remélem később is menni fog!

 

- Végigjártad a szamárlétrát a ZTE-nél, legutóbb a kadett csapatban voltál. Milyen volt együtt dolgozni Bodrogi Csabával?

- Csaba bá’ nagyon nyugodt, ami nagyon jó, mert sem bennem, sem csapattársaimban nincs az a stressz, meccs előtti félelem, ami úgy érzem sokaknál jellemző. Felszabadultak vagyunk és jók az edzések is, rendesen megdolgoztat minket – nagyon jó edzőnek tartom!

 

- Mik a terveid a kosárlabdával?

- Két éve, mielőtt Csaba bá’-hoz kerültem volna, úgy gondoltam, hogy csinálom ahogy tudom, és szabadidőmbe beiktatom majd valahogy ezt a sportot, és majd meglátjuk mi lesz. Most azonban már jobban szerettem ennél a kosárlabdát és többet is érzek magamban, így az a célom, hogy a tanulással párhuzamosan a nagy csapatba is eljussak. Szeretnék egyszer a ZTE-ben bemutatkozni az NB I-ben!

 

 

Botond kadett csapatának edzőjét, Bodrogi Csabát is megkérdeztük tanítványáról:

 

- Boti 2 évig edződött az általam irányított kadett csapatban, ez idő alatt folyamatos és egyenletes fejlődést mutatott, s lett a társaság vezére mind a pályán, mind azon kívül. Nem véletlenül lett a csapat kapitánya a második évben, ezt a dominanciáját jól kamatoztatta irányítói szerepkörében is. Elfogadottságát csak erősítette példamutató hozzáállása, tudatossága, a csapaton belüli kiemelkedő játéka és természetesen a mindannyiunk által ismert kiváló tanulmányi eredményei. Mindig is fontosnak tartottam a sportolás mellett a tanulást, amit a gyerekekben is próbáltam erősíteni, ebben Boti személyes példája nagy segítség volt nekem. Biztos vagyok abban, hogy a tehetséges ifjú kosaras későbbi tanulmányai során is össze tudja egyeztetni azt a sportolással és magasabb szintre tud lépni azokban. Kívánom neki, hogy a későbbiek során további sikereket érjen el mindkettő "fronton", míg utánpótlás játékosaink figyelmét hívnám fel Boti teljesítményére követendő példaként.

 

 

 

 

 

Fotó: ZTE archív, Facebook, zaol.hu

Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám