- Hogyan kerültél a kosárlabda közelébe?
- Az ütemérzékemmel gond volt sajnos, mert először csak tizenkét éves koromban (1992-ben) szurkoltam a sportcsarnokban, jobb lett volna, ha már 8 évesen is elengedtek volna szüleim, hiszen akkor Góczánékról sem maradtam volna le, de így sem panaszkodhatok. Amikor nem a helyszínen, akkor otthon a tévé előtt figyeltem kedvenceimet és a kommentátorokat, rendszerint Knézy Jenőt, valószínűleg tudat alatt már ekkoriban hangolódtam későbbi hivatásomra.
A középiskolában is rendszeresen jegyzőkönyveket és rövid értékeléseket írtam saját magam szórakoztatására az E és az A osztály éppen aktuális összecsapásairól, és bár a közönség leginkább tévésként ismer, pályafutásomat rádiósként kezdtem.
- Mint mindenben, gondolom itt is emlékezetes az első…
- Az első élő bejelentkezésem kis híján az utolsó lett, merthogy a legfőbb szabályt sikerült azonnal megszegnem, miszerint adásban nem káromkodunk. A rádióhallgatók füle hallatára nem túl szalonképesen arról érdeklődtem a körülöttem álló szurkolóktól, hogy „ba.. meg ki is rúgta a gólt”, de a potméter ekkor már nem pihenőállásban volt. Gyors reakcióm mentett meg a repüléstől, merthogy kollégám: „András adásban vagy már” mondatára azzal feleltem, hogy „körülöttem többen is arról tanakodnak, ki volt a találat szerzője”, és mintha mi sem történt volna, folytattam a beszámolót.
- Hogy kerültél a TV-hez? - Pár év múlva 20 évesen már az RTL Klub Reggeli műsorában találtam magam és én lettem az első hazai helikopteres közlekedési kommentátor. Akkoriban a csatornánál még kevés sportközvetítés volt, így egy évvel később szívesen mondtam igent a Fradi TV hívására, mert inkább sporttal, mint bulvárral kívántam foglalkozni. A klubtévénél eltöltött két év jó ajánlólevél volt az anyacégemnek, ahova eleinte összefoglaló-készítőként, majd pályaszéli riporterként tértem vissza.
A 2006-os labdarúgó világbajnokságon szerkesztőként működtem közre, majd az origo.hu internetes portálra készítettem riportokat, szerencsére nemcsak fociról, hanem a birkózáson át az öttusáig minden sportág terítékre került.
Időközben a királyi tévé szabadidősport és gyerekfoci magazinjában is kipróbálhattam magam.
- Mióta vagy a Sportklubnál?
- A Sportklub tévéhez 2009 nyarán kerültem, a csatorna szerencsére nem a hazai futballjogokért szállt harcba, hanem az RTL Klubbal karöltve megvásárolta a kosárlabda, a kézilabda valamint a vízilabda mérkőzések közvetítési jogait. Nekem is jól jött a váltás, végre új embereket ismerhettem meg, és új sportágakban mélyedhettem el.
Az első élő közvetítést dr. Villányi Antalnak, a Göcsej kupa főszervezőjének köszönhetjük, aki meghívta stábunkat a rangos nemzetközi tornára, mintegy felvezetőjeként a hamarosan induló szezonnak. Szükségünk volt a helyszíni mini-stúdiónkba szakértőre, akivel a meccseket felvezetjük, illetve a félidőben és a mérkőzések végén elemezzük a történteket.
Arra gondoltam, hogy Bodrogi Csaba és Zsebe Ferenc milyen tökéletes páros lenne, de sajnos az egykori körmendi klasszis nem tudta vállalni a szereplést, Boci viszont örömmel látott munkához és szakkommentátorként is profin végezte a dolgát. Mint ahogy a csapat is, hiszen magabiztosan győzték le ősi riválisukat, kollegám, Hetthéssy Zoltán meg is jegyezte, úgy látja, valami nagy dolog készülődik Zalában.
A torna kommentátora remek jósnak bizonyult, és szerencsére nemcsak a főpróba, hanem az egész éves előadás is hatalmas sikerrel zárult.
- Mennyire kellett munkád során megküzdened azzal, hogy a város szülöttje vagy?
- Úgy érzem ezt a közvetítések idejére félre tudtam tenni, és objektíven közelítettem meg a kék-fehéreket, nem éreztettem, hogy érzelmi szál köt hozzájuk. Egykori osztálytársam a döntő után megfedett, hogy egyáltalán nem érződött, hogy zalai vagyok… bevallom ez inkább jól esett nekem, mert ennek ellenkezője szerintem illetlenség lenne a többi csapattal szemben.
Persze aki ismer és nagyon figyelt, észrevehette, hogy néha elszóltam magam adásaink során, például elemzések alkalmával olyan szófordulattal éltem, hogy „és ekkor szerencsére magasabb sebességi fokozatra kapcsolt a Zalaegerszeg, sőt volt, hogy úgy fogalmaztam, hogy átvettük a vezetést, de ennyi talán belefér. Egy alkalommal egymás után közvetítettünk kosárlabda és vízilabda mérkőzéseket, és nekem nagy bánatomra, utóbbira kellett mennem. Az uszoda melletti presszóban követtem az eseményeket, természetesen győztünk, én pedig a következőképpen kezdtem az adást: „Következik az Eger-Vasas póló rangadó, apropó Eger, az Egereszeg ismét nyert a kosárlabda bajnokságban, így tovább tart a hihetetlen győzelmi széria!” Az egész közvetítő kocsi nevetett, pontosan tudták, hogy lélekben nem a Bitskey-uszodában vagyok.
Amúgy pedig, egy ilyen szezonról, ha nem zalai lennék, akkor is szuperlatívuszokban kellett volna kommentálnom az eseményeket és kész!
- Összességében elmondható, hogy a Sportklub közvetítései jó hangulatúak, pár konkurenssel ellentétben nem a fricskák vannak túlsúlyban, hanem próbáljátok értékelni a szép mozzanatokat.
- Általában jókedvű vagyok, ezért az interjúalanyaim is visszamosolyognak rám, és úgy érzem, szívesen jönnek hozzám nyilatkozni. A jelen csillagai mellett igyekezetünk minden városban az egykori legendás játékosokat, edzőket is megszólaltatni, a teljesség igénye nélkül megfordult stúdiónkban Bodrogi Csaba, Gáll Tamás, Heinrich Róbert, Zsebe Ferenc, Dávid Kornél, Halm Rolland, Morgen Frigyes, Csaplár-Nagy Arnold, Tóth Zoltán, Sztojan Ivkovics vagy éppen Berkics László.
Szerencsére nemcsak Zalaegerszegen, hanem Körmenden, Székesfehérváron, Szombathelyen vagy éppen Szolnokon is szeretettel fogadnak mindig, és a hideg kiráz, hogy az imént említett városokban milyen szenzációs atmoszférát teremt a fanatikus közönség, a nőknél pedig a pécsiek szurkolótábora is minden dicséretet megérdemel. A hangulat nekünk is fontos, mert síri csendben a közvetítések színvonala is lényegesen silányabb lenne. Az ellenfél gyalázása nekem sosem volt szimpatikus, sem a focipályákon, sem itt a kosárlabdás berkekben, az viszont nagyon tetszett, mikor kreatív ötletekkel álltak elő a szurkolók. Szerencsére Egerszegen nemcsak Watsonék, hanem a lelátó népe is rendre szemkápráztató akciókkal gazdagította a programot.
- Hogy élted meg a ZTE tavalyi győzelmi sorozatát?
- Ha a képernyőn nem is teljesen jött/jöhet át, hazafelé a kocsiban persze folyamatos beszédtéma volt a kollegáimmal a győzelmi-sorozat. Kommentátorunkkal önző módon azért is drukkoltunk, hogy minél tovább kitartson a Völgyi-alakulat siker-sztorija, mert tudtuk, hogy az a nézettségünknek is jót tesz.
Zelenyánszky Balázzsal megegyeztünk, hogy a nőknél a Pécs, a férfiaknál a ZTE lesz a bajnok, először ő örülhetett, aztán persze nekem ért fülig a szám.
- Egy riporternek nem lehetnek kedvencei, de azért mégis megkérdezném, van-e neked ilyen a zalai csapatból?
- Először is külön öröm volt számomra, hogy a természetesen szintén zalai barátnőm rengeteg idegenbeli diadal alkalmával velem volt, sőt pár hazai mérkőzésen szüleim és keresztlányom is átélhették a csodás pillanatokat.
Barátnőm, Edina nagy kedvence Wilson, keresztlányom pedig Kámán-rajongó, nem is olyan régen boldogan újságolta nekem Dorina, hogy képzeld keresztapu, láttam Kámán Tamást a városban. Én is kedvelem Kylet és Tamást is, de Gáspár Dáviddal és Tóth Ádámmal is szívesen elegyedek szóba.
- Fel tudod idézni a tavalyi bajnoki döntő pillanatait?
- Még az alapszakasz során beszélgettünk, és a ZICCER-ben tett nyilatkozatomban jeleztem, hogy nagyon szeretném a ZTE bajnoki döntőjét közvetíteni, és ez össze is jött, egy olyan csapatnak köszönhetően, akiken már az első mérkőzések során látszott, hogy nagyon együtt vannak. Eldöntöttem, ha bajnok lesz a Zalakerámia, akkor én is ott leszek a Dísz téren, hogy végignézhessem az ünnepi fiesztát.
A negyedik mérkőzésre Pakson került sor, és éreztem, hogy nem lesz ötödik menet, babonából mégsem mentem saját autómmal, hanem megszokott módon a stábbal együtt érkeztem a helyszínre. Története során negyedszer lett magyar bajnok a ZTE, és hatalmas örömömre, nekem jutott a megtiszteltetés, hogy a diadal után közvetlenül élő adásban gratulálhattam Völgyi Péternek és Kámán Tamásnak.
Az éremátadás után saját járművem hiányában kénytelen voltam visszautaztam Budapestre, tárcsáztam Bodrogi Csabát, arról érdeklődve, hogy egyáltalán még érdemes e hazaindulnom, majd a sebességhatárokat némileg figyelmen kívül hagyva, végül az ünneplés egyetlen másodpercéből sem maradtam ki.
Nagyon jó volt látni a több ezer embert, ahogy önkívületi állapotban éltették a hősöket, és örömmel hallgattam pár héttel ezelőtt a Göcsej kupán is, ahogy kiabálják, hogy Hajrá, a túloldalról pedig jött a válasz, hogy Zete! Merthogy a buzdításra az idei szezonban is nagy szüksége lesz Völgyiéknek, és ami fontos, hogy türelmesek legyenek a mostani csapattal.
Az, hogy ki az igazi Zete-drukker ugyanis majd akkor dől el, amikor egy-egy nehezebb szituáció, esetleg vereség is becsúszik. Akik akkor is a csapat mellé állnak, azok a vérbeli szurkolók, akik csak a siker láttán csatlakoztak, és kudarc esetén azonnal lemorzsolódnak, azokról kár szót ejteni.
- Mit vársz az idei szezontól?- Kívánom a Völgyi-Patonay duónak, hogy a tavalyihoz hasonló gördülékeny szezont vezényeljenek, és könnyen vegyék a 2010/2011-es bajnokság során is az akadályokat. Szívesen folytatnám a hagyományt, miszerint „megérkezett stúdiónkba a győztes hadvezér, akinek mindig gratulálnom kell”, de ez nem lesz egyszerű, mert mindenki a bajnokot akarja majd megverni.
A Sportklub is rengeteg meccsen ott lesz, amelyik fordulóban komoly csatára van kilátás, arról természetesen szokás szerint élőben tudósítunk. Elárulhatom, hogy terveink szerint decemberben egyetlen Zalaegerszeg meccsről sem marad le az, aki nem tud kimenni a csarnokba. Bár most magunk ellen beszélek, még is azt kérem, aki teheti, az inkább a lelátókról buzdítsa a csapatot, persze ez esetben, az ismétlést kötelező visszanézni!
Ugye mindenki emlékszik, Louis Hinnant szabálya értelmében, ahány meccset nyert a csapat, annyi pálinkát kellett elfogyasztania a háttérmunkásoknak. Soraimat azzal zárnám, hogy jó lenne folytatni idén is a híres pálinkázós sztorit! Bízom benne, hogy sokszor lesz a stáb másnapos! Döntsék meg a tavalyi szédületes rekordot! Sőt azt kívánom, olyan szériát produkáljanak a fiúk, hogy saját pálinkafőző készüléket legyen értelme beszerezni, most már úgyis legális!
ZICCER - Zalakerámia ZTE KK
Megosztás
