Vannak/voltak olyan külföldi/magyar kosarasok, akikkel nehéz a kosárlabdán kívül bármi másról beszélni. Koma Dániel, a Zalakerámia ZTE KK korelnöke semmiképpen sem ilyen…
- Amikor arra kértelek Titeket, hogy a naptárfotózás kapcsán valami Rátok jellemző egyedi dologgal, hobbival álljatok elő, akkor nagy gondban lehettél. Különös gyűjtőszenvedélyek, dobolás, vagy tánc közül válasszál, hogy eredeti mesterségedet, a bútorrestaurációt már ne is említsük. Hol kezdjük?
- Mivel a tánc mellett tettem le a voksomat – talán kezdjük azzal! Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy anno - közel a 30-hoz - mi visz rá valakit arra, hogy salsázásba fogjon. Egy olyan embert -engem-, aki ugyanúgy a falat, vagy a pultot támasztotta bulikban, mint férfitársaim zöme. A fanatizmus testvéremtől ered, aki igazi profivá lett az évek során. Nekem is megtetszett, és már a tánctanárnál találtam magam. Naná, hogy bennem is volt stressz, hogy béna vagyok, és szerencsétlen, de ezt le kell vetkőzni. Hozzáteszem, hogy mindenki béna, aki a tánctanárhoz téved, ő csak bénákkal találkozik eleinte, semmi meglepőt nem fog találni benned. Ha túl vagy azon, hogy nem feltétlenül a hátsó sorban kell sunnyognod, akkor nagyon hamar élvezni fogod, ráérzel, és nem bírod abbahagyni. Én otthon, Keszthelyen kezdtem el tanfolyamra járni, és noha az első évben nem mertem bulikban senkit sem felkérni, azóta sok minden változott. Rendszeresen (főleg nyáron) járok salsa partykba, itt mindenki táncolni megy, nem pultot támasztani. Ha nem vagy profi, akkor is mindenkitől kapsz egy kört! :-)
- Tudtál ismerősöket,
haverokat magaddal rántani, és rávenni őket táncolásra?
- Igen, egyfajta táncnagykövet lettem! :) Mindenki meg tudja ezt tanulni, mindenki el tud jutni egy élvezhető szintre, mindenféle alapképzettség nélkül is. Ráadásul a tánc a legjobb, amit pároddal közösen tudsz csinálni. Persze van egy limit, mint kosárlabdában is, mindenkiből nem lehet Jordan; egy nagyon jó élvezeti szintig viszont el lehet jutni, oda is igen gyorsan, könnyű a sikerélmény, fel van szépen építve ez a rendszer. Meg kell találni a ritmust, én most már mindenhol a lüktetést hallgatom – a dobnál is.
- A fertőzés tovább folytatódott, latin tánchoz és zenéhez valóban könnyen kapcsolódik a konga dob…
- Gyerekkoromban zeneiskolába jártam -ha nem is zenei osztályba-, és mégsem lettem semmilyen hangszer elkötelezettje. Ám a Balaton parton megtetszett ez a hangzás és életérzés, és rabja lettem. Vettem egy konga dobot és mentem is a magántanárhoz: 0-ról kezdtem, azt sem tudtam mi az, hogy hang, hangjegy – „bogyókat” rajzoltunk, megtanultam mi a negyed, nyolcad, tizenhatod… Fizikailag ez egyáltalán nem megterhelő, mert amíg egy jó salsa buli 5-6 órás és utána azért már nem annyira kívánod a mozgást, addig dobolgatni mindig lehet: mostanában délutánonként a gép mellett az egyik szabad a kezemmel mindig alapritmusokat ütök, hogy belém rögzüljön. Ugyanis a lábadat és a két kezedet mindig kell használni, ennek szinkronját úgy kell begyakorolnod, hogy a 3-ból legalább az egyik teljesen ösztönösen - arra nem figyelve - is működjön. Most heti egyszer járok a zalaegerszegi zeneiskolába, ennyi egyébként elég is, hogy felkészüljek mindig a következő órákra.
- Hogy tolerálja a környezeted a dobolást? Mert ez az a hangszer, aminek a gyakorlásával a szomszédokat azért könnyen ki lehet készíteni…
- Itt ne olyan nagy dobot képzelj el, komoly felszerelésekkel. A sima dob hangja nekem is túl durva volt, nem akartam az a „garázsdobos” lenni, aki megsüketül. A konga egy álló, kisebb, sokkal szolidabb dolog. A környezetemben bírják, tolerálják a hobbimat, 7 emeletesben lakom, és természetesen a közvetlen szomszédaimmal egyeztettem, és délután kb. 5-ig, amíg ők munkában vannak, én zajonghatok…
- Valamilyen együttesben is láthatunk Téged?
- Konga dobon még nagyon sokat kell gyakorolnom addig, amíg egy zenekarba be tudok állni, idővel persze remélem, kipróbálhatom majd magam ott is.
Jelenleg a Boombatucada nevű formációban dobolok, most legutóbb szilveszterkor voltunk Tapolcán a hagyományos Malom-tó úszáson, de nyáron is rengeteg fellépés van. Ez egy brazil hangulatú dobzenekar, ahol sok tehetséges zenésszel és még több baráttal zenélhetek. ami nagyon nagy élmény nekem.
A zenekar oldala, rengeteg fényképpel: http://www.facebook.com/pages/Boombatucada/157209457661112
- Az "őrületek" sora még korántsem ért véget. Mesélj kérlek a PEZ cukorkás gyűjteményedről!
- A gyűjtőszenvedélyem még a Kinder tojásokkal kezdődött. Pár év alatt összejött, vagy 6-7 ezer (!!!) figurám, csak ez annyira könnyen ment (mindenki hozott nekem pár zacskóval), hogy nem láttam benne elég kihívást. Ráadásul már a tárolás is gondot jelentett, nem tudtam vele mit kezdeni. Ekkor kaptam egy Star Wars-os (biztos majd ezt a témát sem hagyjuk ki…) PEZ figurát, és onnan már nem volt megállás. 500 db van jelenleg, és noha már nem vagyok komoly gyűjtő, ha kijön egy-két új darab havonta, azért azt még megveszem. Ekkora gyűjteménye talán senkinek sincs az országban.
- Vannak „exkluzív” darabjaid is?
- E-Bay-en, és Vaterán sokan sokféle PEZ-t árulnak, én pénzt (több száz dollárt) már nem adok különleges darabokért. Persze van egy 1963-as Snoopy-m, talán az a legexkluzívabb. A trend egyébként az, hogy minél rondább és gusztustalanabb valami (azon túl persze, hogy kevés van belőle), annál drágább!
- Említetted a Csillagok háborúját. Ez a hobbi és őrület annyira talán nem egyedi, de ismerve a Te rajongásodat, pár mondatot ez is megér…
- Igen, ennek a mániának valóban nincsenek határai. Nagy sci-fi rajongó vagyok, amely műfajban a Star Wars alapmű. Nagyon tetszett pl. a Mátrix trilógia is, de annak valahogy nem alakult ki akkora kultusza. Mint sok gyerek, én is rengetegszer láttam a Csillagok háborúját, elolvastam vagy 20-30 könyvet, megvoltak a filmek mindenféle kiadásban, ám rajongásom komollyá az internet és Facebook világában vált, melynek segítségével megtaláltam ezeket a magyar közösségeket. Pár éve, amikor a Millenárison először jártam egy ilyen sci-fis találkozón, akkor éreztem azt, hogy „hazaértem, itt mindenki olyan hülye, mint én!”
A következő évben már jelmezem is volt, és sok barátra leltem ebben a közösségben, ahol nyilván sok hozzám hasonló érdeklődésű emberrel találkoztam.
- Hogy fogadta egy igazi Csillagok háborúja rajongó, hogy a rendező Gheorghe Lucas átadta a jogokat a Walt Disneynek?
- A kritikusok az utolsó 3 szériát már nagyon lehúzták, így jogos volt a váltás. Nyilván furcsa, hogy a Star Wars-t a „Miki egér” vette meg, de azért nem erről van szó: minden azon múlik, hogy milyen rendezőt bíznak meg. A sztárszínészekben én nem hiszek (hiszen egy SW filmre nem mondjuk Samuel L. Jackson miatt, hanem a sztori, effektek, karakterek miatt mennek be a nézők, rajongók), ám egy jó rendező sokat dobna a filmen. El tudnék képzelni egy Christopher Nolan kaliberű direktort, aki az új Batman-szintű, komolyabb, kevésbé gyerekes, és realisztikus világot tudná ábrázolni. Meg aztán a Star Wars megérett animációs újításokra is, már sokkal előbbre tart ebben is a világ.
- Különös érdeklődésed csak egy szűk keresztmetszetét említettük most. Mit gondolsz, hogyan vélekednek az emberek, csapattársaid, a szurkolók ezekről a nem mindennapi hobbikról?
- Lehet talán infantilisnek és gyerekesnek nevezni mindezt. Ám nem úgy kell elképzelni engem, hogy Jedi karddal alszom. Fontosnak gondolom, hogy néha ki kell szakadni a megszokott környezetedből. És ami még fontosabb: amit szeretsz, azt ki kell próbálnod, nem kifogásokat találni, és saját magadnak felesleges akadályokat állítani. Fiatal csapattársaimnak is mindig mondom: fel kell ismerni, hogy mennyi minden belefér az idődben. Én is dolgoztam szigorú napi rendben, és én is voltam olyan kosaras, aki csak edzett és aludt. Persze szerencse és szerencsétlenség (magánéleti változás) is irányított ebbe az irányba, de egy percig nem bántam meg. Szeretem a hobbijaimat, és megvalósítom álmaimat. Mindenkinek van ilyenje, mindenki akar valamit, csak meg kell neki találni a helyét és idejét!
Zalakerámia ZTE KK; Dallos Ádám
Megosztás
