Ahogy egy szurkoló látja...

Először is nagyon örülök, hogy a Szolnok ilyen jól szerepel a nemzetközi porondon, ez is azt jelzi, hogy nem vagyunk mi olyan messze az európai szinttől, fontos, hogy nem legyünk kishitűek (sajnos ez magyar betegség). Ide utazik a Szolnok, a bajnokesélyes. Ez az ide a Zalaegerszeg, a bajnokcsapat otthona, ahol megfelelő szurkolói támogatással kiszenvedhetünk egy győzelmet. Szolnokon szomorúan láttam, hogy „mindössze” kétezer néző volt, persze ez nem kifejezetten a szolnokiak hibája, hiszen hétköznapi meccs, drága belépők… Egerszegen úgy érzem, máshogy állnak az emberek az ilyen helyzetekhez. Egy hasonló meccsen négyezer-ötszáz ember lett volna, s ha már a tiszta vizet említettem a címben a hatóságok tiszteletére a jegyzőkönyvbe kétezer kilátogató ember lett volna feltűntetve. Ez is egy olyan tabu, amit a városban mindenki tud, kezdve a sarki kisboltos Pista bácsitól, az alig tizenkét éves Tomikáig, akinek apukája mesélte el, hogy ez nálunk így megy. Persze ezt nem én találtam ki, s az egész csak pletyka, nehogy komolyan vegye bárki, ezt a régi legendát hallani mindenütt, s miért is lenne igaz. Igaz? 

Emlékszem jómagam évekkel ezelőtt gyakran azért nem mentem koncertekre, vagy halasztottam el a cipővásárlásomat, hogy csak belépőre teljen, hogy ott legyek akkor is mikor a kilencedik helyért folyt a harc. Ez az életem része, s rengeteg örömöt, erőt kaptam a ZTE-től, s láthattam példaképeket (számomra Kámi), kedvenceket, hatalmas küzdelmeket, s esetenként saját gyakori szava járásommal élve „dicsőséges vereségeket”. Örömömre hasonlót tapasztaltam sok ismerősnél, akik hasonlóképpen áldoztak sok pénzt, s időt erre. Hálás lehetek továbbá sok szurkoló társamnak, akik rengeteget dolgoztak azon, hogy a meccsek hangulata, néha kirepítsen a hétköznapok szürkeségéből.

Ennek a városnak a lakóinak az összekapcsolódását a sportnak köszönhető. Én tüzetesebben foglalkoztam a város történetével (anno egy beadandó alkalmával), s azt vettem észre, hogy a lakosok számára a ZTE, olyan, mintha a közös gyermeke lenne, s ennek köszönhető vált a ZTE egy családdá. Most láthatjuk, hogy egy kicsit gyengébb a csapat, de attól még mindenki figyel a gyerekre és félti is. 

Én mégis bizakodó vagyok, bár látom, hogy az idén másban kell bízni, mint az előző szezonban. Nem szívesen olvastam olyat a fórumon, hogy egyes TV műsorok nézése egyeseket eltántoríthat a bajnok és a bajnokesélyes csatájának megtekintésétől, ha ez valakinek tényleg fontosabb, hát, akkor ez legyen az ő baja.

Kíváncsi vagyok, arra, hogy járt e már más szurkoló is úgy, hogy azt álmodta, hogy lemarad a meccsről, s csak a tévében látja. Ez nem először fordult velem elő, s a napokban, amikor álmomban így jártam, azon gondolkodtam, hogyha sietek, a végére még kiérhetek. Ez egy kicsit szentimentálisnak hangzik, de legalább igaz.

Sokan tudják, hogy amikor egészségem engedte én mindig kint voltam a hazai meccseken, s ha a szűk pénztárcámban akadt annyi, még idegenbe is ellátogattam (mostanság Pesten a főiskola szabja meg, mikor tudok haza jönni). Persze nem magamat fényezem, hiszen tudom, hogy vannak nálam sokkal többet megért szurkolók, akik még látták az előző aranycsapatokat, s végi szurkolták életük nagy részét. Én csak 1999 óta járok meccsekre, úgyhogy számomra az utolsó két idény maga volt a csoda.

Arra kérek mindenkit, hogy tartson ki a csapat mellett, s ne csak az eredmények után jöjjenek a nézők. Nyugodtan lehet szurkolni bátran, hangosan, nem törődve azzal, hogy mit mond a mellettem ülő, aki szíve szerint hasonlóan szurkolna, s talán látva szomszédja felszabadultságát, ő is kitör, s egy kicsit újra gyerek lehet.

Jöjjön azért egy kis fekete leves is, hiszen írtam már pár társadalomkritikával teletűzdelt cikket, akadt botrányos is, de ilyen a szólásszabadság. Tehát, talán annyit még kérhetek tőletek ZTE család tagjaitól, hogyha lehet, bár ezért majd páran csúnyán néznek rám (túlélem, nem először fordul velem elő, mert leírom a véleményemet), de mi lenne, ha megtisztelnénk azzal a szolnoki szurkolókat, s főként magunkat, hogy nem az ellenfél felmenőiket emlegetnénk, s küldenénk őket melegebb éghajlatra, hanem a csapatunknak szurkolnánk teli torokból. Egy ilyen TV- s meccsen mennyivel jobb lenne, ha azt mondanák, hogy a ZTE szurkolók nem csak hangosak, hanem spotszerűek is.

A „ki nem ugrál”, valamint a Szombathely, s a Körmend, vagy egy-egy rég kipécézett játékos szidása az mindig extra hangos, de a Zeg- Zeg- Zeg Zalaegerszeg hamar elhalkul? Miért? Nem a vezérszurkolóknál keresendő a hiba, mert ők ezt már többször említették meccsen, de valahogy ez nem jut el egyes sorokba.

A Falco elleni meccsen pedig huhogást is hallottam igaz csak pár másodpercig, s csak néhány szájból, s szívem szerint kiküldtem volna őket a csarnokból, akik ennyire nem ismerik a kosárlabda világát, az alapvető emberi erkölcsi normákról, gondolkodásról nem is beszélve, hát az ilyen alakok, ne legyenek egy légtérben ismerőseim gyerekeivel. Szegény srácok nem értették, hogy a fiúk miért csinálnak úgy, mint a baglyok. Vajon ezek a fickók mit válaszolnának egy hét és egy kilenc éves srácnak?  Lehet, hogy ez menő, mert én is voltam tizennyolc, s akkor ez trendi volt, furcsa mód akkor is több eszem volt s a hangomat a csapat bíztatására fordítottam. Persze én is használok válogatatlan szavakat eleget, főleg a bíróurakat szoktam „küldeni”, elvégre is ők nyújtják a bajnokság leggyengébb átlag teljesítményét, ez tiszta sor, s erről Dunán innen és a Tiszántúl is egyeznek a vélemények.

Aztán, mivel a focicsapatot is hasonlóan szeretem, s ha tehetem, tiszteletemet teszem ott is, ezért bátorkodom írni, hogy az, aki csak a Falco és a Körmend ellen jön ki, az legalább annyit tudjon, hogy a Körmend háromszoros, a Falco meg egyszeres bajnok. S a Falco épített már csarnokot, s nem is olyan rosszat. (bár a fűtés gyakran okoz gondot számukra) Körmend pedig olyan kisváros, hogy örüljünk, hogy van Szentélyarénájuk, még akkor is, ha ez a helyi általános iskola tornaterme. S, hogy általában csak szorongunk a vendégszektorban, ami elég kellemetlen, de legalább van csapatuk, akivel késhegyre menő meccseket lehet vívni. Tehát ne „égesse le” a szurkolótábort pár felkészületlen ember, azzal, hogy” akkor lesztek bajnokok…”, pont a Szombathely ellen. Nyugodtan mondhatom, hogy bennem igazi ZTE szív dobog, még akkor is, úgy is hogy van vasi, szolnoki, haverom (csoporttársam). Öntsünk tiszta vizet a pohárba, mert amit mindenki tud, arról nyugodtan lehet, sőt néha kell is beszélni. Ez a csapat megérdemli a biztatást, sikerszériában, vagy épp holtponton, a bivalyerős Szolnok vagy épp a gyengécske Debrecen ellen. Én ott leszek és te?

Korcz Attila, 2010. december 08.


A fent közölt írás nem a Zalakerámia ZTE KK sportegyesület hivatalos állásfoglalása, csupán egy szurkolói vélemény.