Nem érhet véget... - Korcz Attila írása

Nem érhet véget…

 

Először is meg szeretném a cikk elején köszönni a ZTE KK kosárcsapatának és szurkolóinak, hogy ismét csodás élménnyel gazdagítottak. Igazi kosárünnep volt ez, a sport diadalma a pénz, illetve a pénztelenség felett.

A XXI. században kevés olyan csapat, olyan közönség és közösség van széles e világban, mint Zalaegerszegen. Ahogy már megszoktuk, idén is nagy érdeklődés volt jellemző a magyar kosárlabda El Clasico-jára.

A körmendi szurkolók is fellelkesedtek, hogy na, végre talán most hosszú évek után beveheti a hazai kosárlabda egyik fellegvárat. A szokásos piros sálak próbálták ismét a zalai kosárrajongókat megijeszteni, de ennél többre nem is futotta nekik ezen a napon. Sajnálatos, hogy egy elfogadhatatlan módon viselkedő olcsó kocsmai csürhe megpróbálta szítani az indulatokat. Érdekes módon, itt a zalai megyeszékhelyen a szektorürítés szóba se jött, ahhoz túl kedves házigazdák vagyunk. Ezek után szemmel láthatóan a körmendi szurkolótábor közepére sodródott a balhézók társasága, s nem lettek "kiközösítve." Ugye - ugye, de könnyen csattant az ostor, amikor Körmenden a Szentély Arénában a ZTE tábor nem közösítette ki azt a közel tíz főt, akik miatt szektorürítés volt. Egyébként a békés Körmend drukkerek megérezhették, hogy korábban elengedett szavaiknak magukra is vonatkoztathatják, s náluk se angyalok a szurkolók. Sajnáltam őket, de azt hiszem ezt még feldolgozták volna, ha egy jó verést sikerült volna mérniük az ősi riválisra. Viszont ez az este számukra lidércnyomás, számunkra pedig egy álom volt.

Egy álom, amit a ZTE szimpatizánsok ésszel fel sem foghattak, csak szívvel. Mert, itt, aki kék-fehér drukker volt, az nem kifejezetten a győzelem iránti mérhetetlen vágyból jelent meg szombat este a Sportcsarnokban. Sokkal inkább szeretetből, féltésből. Hogy is értem ezt? Mindenki tisztában van vele, hogy sajnos milyen válságos anyagi helyzetbe sodródott szeretett klubunk. A rajongók, az egerszegi és zalai sportbarátok pedig nem akarják, hogy elveszítsék az ország, a megye, s legfőképp Egerszeg város egyik kincsét a kosárlabda csapatot.

1979 óta a ZTE a magyar NB1 tagja, s nem mellékesen a jelenlegi első osztályú csapatok közül a legeredményesebb, négy arany, négy ezüst és négy bronz bajnoki érem mellett szintén négy alkalommal emelhették magasba a Magyar Kupát.

Ma, amikor a hazai sportesemények látogatottsága a kézilabda kivételével mély zuhanásban van, a mostani gyengének deklarált csapat is teltház, s ezt megelőző mérkőzéseken is háromnegyed ház előtt tudott játszani. A város jelezte az önkormányzat felé, segítsetek, mert, ahogy a B-közép feliratán olvashattuk a "ZTE egy örök érték".

Nyugodtan írhatom, hogy a Zalaegerszeg városiasodásának katalizátora volt a kosár és természetesen a foci csapat is. A falvakból betelepülő lakosságnak nem voltak túlzottan közös témái az "ős"városiakkal, amíg a ZTE el nem kezdet a nemzeti bajnokságban vitézkedni. Onnantól nem számított pártállás vagy társadalmi rétegbeli különbség, a ZTE, mint mozgalom és mára már márka (a magyar sport márkája) a város közösségének az alapja lett. Kapocs, mely a mai világban fel se tűnik sokaknak, de tényleg az volt akkor, s még most is.

Én, aki jelenleg távol élem hétköznapjaimat Egerszegtől, nap, mint nap tapasztalhatom, hogy ha kiderül az, hogy Egerszeg városából érkeztem, mindenkinek három betű ugrik be, Z-T-E. Lehet az huszonéves vagy épp hatvanas, pesti, vagy debreceni, azt tudja, hogy a ZTE Zalaegerszeg csapata, védjegye. Bele se merek gondolni, hogy az a csapat ne induljon első osztályban, amely ezer felejthetetlen pillanattal ajándékozott meg, s nem csak én vagyok így ezzel.

A legtöbb szurkolónak, most nincsenek nagy álmai, csak a mi hőseinket látni jövőre is ZTE mezben. Tisztában vagyok vele, hogy a városi önkormányzat eddig is rengeteget segített az egerszegi sport fennmaradásához és virágzásához, s nem ez a fő feladatuk. Viszont egy a város közösségének, történetének kiemelkedő elemét, jó lenne megmenteni. Tudni kell a ZTE nem csak egy csapat, a ZTE mi vagyunk, s büszkék lehetünk arra, amik, akik vagyunk.

Ne legyen elég nekünk, hogy kedvenc csapatunk Kámán Tamás vezérletével hősként diadalmaskodjanak, más típusú hősökre is szükség van, akiknek ikszet és keresztet tettünk a nevük mellé, most náluk a labda.

 

Korcz Attila 

 

A fent közölt írás nem a Zalakerámia ZTE KK sportegyesület hivatalos állásfoglalása, csupán egy szurkolói vélemény.