… a napokban volt 3 éve, hogy tényleges segítségemet felajánlottam gyerekkorom óta szeretett együttesem felé. A célom az volt, hogy lelkesedésből, amatőrként is segíteni tudom a klub körüli kommunikációt. Úgy érzem, hogy ez ha nem is maximálisan, de sikerült. 1000 napnyi munka után mégis úgy döntöttem, hogy 2011. március 20. után csupán csendes szemlélője, és továbbra is elkötelezett drukkere leszek a ZTE kosárcsapatának, ám a ztekosar.hu honlap és egyéb kiadványok szerkesztését nem én folytatom.

Rendhagyó kísérlettel próbálkoztunk: a ZTE csapatkapitányának egy napját követtük kamerával, Kámán Tamással tartottunk lakásából edzésre, éttermébe.

Kámiról vallottak csapattársai, "főnökei", riportunkban megszólalt Bodrogi Csaba, Völgyi Péter, Kyle Wilson, Baki Gergely, Sztojan Ivkovics, Zo Williams, Vágvölgyi Viktória és Gáspár Dávid.

A 37 perces film során tartsanak Kámán Tamással, és kövessék egy napját!

Ha bármilyen tehetsége lett volna a kosárlabdához, akkor azt a Hamburgerben Panácz Antal, később pedig a Csányban Halász István biztosan felfedezték volna. Neki azonban sokkal jobban ment a mesemondás, így hamar kiderült, hogy élete során inkább beszélni fog a sportról, mint hogy azt profi módon űzze.

A zalaegerszegi Pónácz András az NB I-es kosármeccseket idén is programjára tűző Sportklub csatorna egyik vezető riportere, nem mellesleg klubunk egyik nagy szimpatizánsa.

A ZICCER (szerdán megjelenő) szezonnyitó számában vele (is)beszélgettünk.

Minden bizonnyal emlékezetes nap lesz 2010. június 15. Tóth Gergely számára. A körmendiek 20 éves centere és a ZTE közötti tárgyalások ténye ugyan már publikus volt korábban is, de az egyezség a tegnap esti órákban megszületett. Mint ahogyan tegnap jött egy másik hír is: Tóth Gergelyre számít a felnőtt válogatott szövetségi kapitánya, Mészáros Lajos. Az érthetően boldog fiatal kosaras elsőként a ztekosar.hu-nak nyilatkozott.

Alig vagyunk túl a bajnoki cím eufórikus ünneplésén, ma reggel azonban ismét Zalaegerszeg felé tekintett a magyar kosárlabda társadalom. Ma látott napvilágot a magyar kosárlabda egyik legnagyobb tehetségének döntése, egy döntés, amelyre izgatottan (és érintettként) várt majd’ az első osztály fele. Vojvoda Dávid a Zalaegerszeg csapatát választotta, a válogatott hátvéd a következő szezonban a Zalakerámia ZTE KK kék-fehér mezét viseli majd.
Sokat látott egerszegi szurkolók szerint az utóbbi évtized(ek)legnagyobb magyar igazolását jelentették be a ZTE vezetői, ekkora teherrel azonban nem nyomasztottam a zalaiak újdonsült klasszisát. A döntés hátteréről, Zalaegerszegről, és a jövőről viszont szerényen, de határozottan beszélt Vojvoda Dávid, aki telefonon készséggel állt a ztekosar.hu rendelkezésére.

Péntek éjszaka ígéretet tett a Zalakerámia ZTE KK, hogy vasárnap 18órától hivatalosan is köszöntik a bajnokcsapatot. A Városi Sportcsarnokban vagy’ 1500-an gyűltek össze, és láthatták, amikor a helyi műsorközlők egyenként szólítják be a hősöket, akik az egész évben kimagasló segítséget nyújtó Kern Lajos által készített Errea felszerelésben, egy kifejezetten erre az alkalomra készült "Hungarian champion" feliratú, egyedi nevekkel ellátott pólót viseltek.

Aki ott volt, soha nem felejti. Szombaton, hajnali 3-kor érkezett meg Paksról Zalaegerszegre a győztes sereg, és a késői óra ellenére is tömött főtér várta az idei szezonban mindent bezsebelő Zalakerámia ZTE KK-t. A Városháza erkélyéről köszöntötte polgármesterünk az arany-ifjakat, akik mindegyike szót kapott az ünneplő tömeg ovációja közepette.

Egyszer már „akasztottuk a hóhért”, most újra fordulnak a szerepek, és Dallos Ádám lesz a mikrofon túloldalán.

„Kommunikációs-marketinges mindenes” - nevezzük így, de ha feltétlenül pontosítani akarnánk: a ZTE honlapjának és a ZICCER-nek szerkesztője.
Civilben közgazdász, akiős-egerszegi, de az elmúlt években huzamosabb ideig élt Pécsen,Hollandiában és Budapesten, aki arra kért, hogy ez alkalommal inkább csak kosárlabdáról beszéljünk. Így is tettünk…

Tóth Ádámmal beszélgettünk, az első kosaras lépésekről, a ZTE-ről, a válogatottról, álmokról és a jövőről is. Szembesítettük két évvel korábbi nyilatkozatával, amivel sikerült zavarba is hozni. No, nem azért, mintha olyat mondott volna, ami ne vált volna valóra…

Egy jenkivel a Yankee-ben beszélgettem. Sok mindenről, többek között például arról is, hogy mit jelent számára Magyarország, a csapat, és hogy lesz-e esetleg magyar válogatott.
Louis Hinnant blogja lévén sokszor hallat magáról, most mégis igyekeztünk olyan dolgokról beszélni, amiről eddig talán nem esett szó.

2008. nyara volt. Nagyon meleg nyári nap, a kávézó teraszán dekkoló pincérről is folyt a víz. Emlékszem, akkor beszéltem először a ZTE sajtótájékoztatón frissen bemutatott új edzőjével. Völgyi Péter még csak az újjá alakuló csapat körvonalait ecsetelte, s említette, hogy képben van egy amerikai hátvéd az osztrák ligából, aki képességei alapján biztosan meghatározó játékosa lehet nem csak a ZTE-nek, de akár az egész bajnokságnak. Egy hét múlva Calvin Watson aláírt Zalaegerszegre, s pár hét után a bemutatkozó edzőmeccsén már látni lehetett: nem tévedett a Völgyi-Patonay páros, első húzásuk zseniálisan bejött. A napokkal előtte Egerszegre érkező Watson dobott vagy 30 pontot és „forintos zsugákat” osztott társainak. Másfél évvel később egy győztes hazai meccs után a meccs legjobbját próbálom kimenteni az autogram-kérők és tini-rajongók gyűrűjéből, hogy egy hosszabb interjúra kérjem. Másfél órát beszélgettünk, melyben kitértünk a közel másfél évtizedes kosár pályafutásra, az említett másfél éves egerszegi időszakra, s mindenre, ami még eszünkbe jutott.

Már tavaly is egy hajszálnyira volt a másodosztály bajnoki döntőjétől a kanizsai férfi kosárcsapat, a KKK DKG-East, idén azonban még erősebb kerettel (igaz egy még erősebb bajnokságban) talán az előrelépés sem elképzelhetetlen.

Győrben kezdett el kosarazni, de játszott Budapesten, Sopronban,Dombóváron, Nagykanizsán és Székesfehérváron is. Utóbbi helyen szerezte például legutolsó bajnoki címét. De sokkal inkább köti őt az egész magyar kosár-társadalom Zalaegerszeghez. Nem csak két ZTE-s aranyérme miatt, hanem mert a ’90-es évek férfi kosárlabdájának egyik szimbolikus alakja volt. Biztos minden rutinos meccsre járónak van legalább egy története, anekdotája, jellegzetes momentuma Polster Péterről. Legutóbbiörökké emlékezetes játékos kori emlék talán sokakban az lehet, amikor a Körmend 2002-es 40 pontos földbe döngölésekor Pötyi éppen nem a legerősebb műfajában, egy hárompontossal vitte be a végső döfést, a 100.pontot az örök riválisnak.

Most azonban inkább az azt követő időszakról beszéltünk a ZTE masszőrjével.